hírek
pontokból állok mint egy éjszakai város
hallgatom a szomszéd rádióját
a híradó megy – s már minden világos
a szobám mint egy fáradt időholtág
valami rémlik: ketten fiumében
én meg egy másik vidám tengerész
hátizsákosan meredt rám az:
én arra megyek hát te merre mész?
álltam és nem tudtam felelni
mint aki elfelejtette a szavakat
vagy megnémult vagy kővé dermedt
de sosem voltam annál boldogabb
vagyis voltam: később egy kocsmában
ahova elvitt engem az a másik
sört ittunk és ott lakott az isten
és tudtam: egyszer mindenünk kivásik
és elgyengülünk és aztán meghalunk
én azt hiszem ott tanultam meg beszélni
pedig csak ültünk és egy szót se szóltunk
tán csak annyit kérdeztünk: „megéri?”
de úgy leittuk magunkat aznap este
hogy másnap nem emlékeztünk hogy mit felelt
és később hóviharban hajóztunk el
mert a pihenőnk már megint jól letelt
persze zátony csónak hánykolódás:
ott döglöttünk meg egy szigeten
ahol nem volt kocsma ember isten
s csak álltunk ott hogy „na most mi legyen?”
a szomszéd közben lezárta a rádiót
eltelik megint egy hónapom
(a hírekre már megint nem figyeltem)
csend van egészen – dolgozom
