Soha nem ő kell
Háromnegyed óránk van az esőig,
Ez meg a Koronázótér.
Nem így hívják valójában,
De ha tudnád! Itt szentelték fel
A legnagyobb királyt, lángoló haja
Volt a koronája. Sosem beszélt
És sohasem mosolygott.
Aztán letűnt a korral, ma biztos
Szolgálólány – manzárdszobákból
Les a Pireneusok felé, a pincében
Tyúkot, libát kopaszt. Sic transit,
De erről többet ne beszéljünk, már nekem fáj.
A téren esőfolyam hömpölyög,
Térdig tocsogunk az áradásban.
Csókolóztál már zuhogó esőben?
A 973-ast jobban várom, mint azt…
Soha nem ő kell – suttogtam ma reggel,
Mialatt elrobogott az ablakom alatt a villamos,
Pont, mint a városban, ahol elvettek volna,
Én meg sokadjára álmodtam azt, hogy elhagynak.
Nagy Márta Júlia
Nagy Márta Júlia (1982, Debrecen) az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Verseket 2010 óta közöl. Első kötete 2014-ben, a JAK-füzetek sorozatban jelent meg, Ophelia a kádban címmel. Budapesten él.