Itt a világháború

 

Nagyvárad a történelme során hadászati szempontból mindig is fontos stratégiai pont volt. Így volt ez a 20. század hajnalán, illetve az első világháború kirobbanása előtt is. Ebben az időben a város legrégibb katonai objektuma a vár volt, bár már ekkor elvesztette hadászati jelentőségét, és csak kaszárnya szerepet töltött be. A törökök 32 éves uralma után, 1692-ben a bécsi Haditanács utasítására helyreállították a reneszánsz kori várat és a tiszántúli katonai parancsnokság székhelyét rendezték be benne. Ferenc József császár 1857. május 16-i rendeletével végleg megszünteti a vár hadászati erősség jellegét, így az 1918-ig csak hadkiegészítő szerepet kapott. Itt székelt a világháború előtt a 37. császári és királyi közös gyalogezred II. zászlóalja is, melynek ezredtörzse Bécsben volt.

 

Más váradi kaszárnyák a világháború előestéjén: a Fő (ma Republicii) utca 48. szám alatti hosszú földszintes saroképület a honvédparancsnokság otthona volt. Az első világháború alatt a Honvéd-kiegészítő, vagy ahogy még mondták, a Népfelkelő Parancsnokság székhelye volt.

 

A 19. század fordulójára jellemző nagyarányú katonai építkezés egyik fő helyszíne az Aradi úton volt, pontosabban a városból kivezető út bal oldalán. Az Aradi út és a Vitéz (ma Decebal) utca sarki területre a császári és királyi huszárlaktanyát építették 1891–1892-ben. A tervezés időszaka visszanyúlt 1885-re. Akkor fogadta el a felülvizsgáló bizottság Hauszmann Sándor budapesti építész laktanyatervét. A kaszárnya területét a Rhédey-kert melletti Pece pataktól kezdve egészen a már említett utcasarokig jelölték ki. Az építésre 1891 januárjában írtak ki pályázatot. Ebből tudjuk, hogy a több mint 14 holdnyi területre egy emeletes tiszti lakóházat, két őrházat, három egyemeletes legénységi kaszárnyát, egy torna- és vívótermet, egy markotányosépületet, egy börtönt, egy mosdót, egy mosókonyhát, hat istállót, egy patkolókovács-műhelyt, egy nagy fedett lovardát hagytak jóvá. A legelőnyösebb ajánlatot a Hirsch és Bachrach kassai cég tette, ezzel kötöttek szerződést. 1891 októberére már tető alá kerültek az épületek, a lovardára is felkerült a fémből készült tetőszerkezet, amelyet a jó nevű Schlich gyár szállított. Az elkészült huszárlaktanyát 1892 augusztusában vette át egy polgári és katonai személyekből álló vegyes bizottság. Később Ferenc József laktanya néven vált ismertté. Az épületegyüttes ma a csendőrség otthona.

 

A huszárlaktanya szomszédságában az Aradi úton, a Vágóhíd (ma Abatorului) utcáig terjedő telken, tüzérségi laktanyát építettek 1896–1897-ben négy üteg részére; ez később Vilmos főherceg nevét vette fel. Felépítéséig a tüzérek a Sztaroveszky (ma General Magheru) utcában levő jóval kisebb kaszárnyát használták. A honvédelmi miniszter elképzelését a közismert építész Hauszmann Alajos terve alapján valósították meg. A kaszárnyához a következő épületek tartoztak: két földszintes lakóépület, egy emeletes tisztilak, egy emeletes altiszti épület és irodaház, egy földszintes épület konyha és a markotányosság számára, egy vívó- és tornaterem, két egyemeletes legénységi lakóépület, egy kovácsműhely, a legénységi lovak istállói, egy felszerelési raktár, egy lószerelvényi épület, a beteg lovak istállója, löveg- és szekérszín, fedett lovaglóépület, valamint egy nyitott szín. A kivitelezésre a versenytárgyalást 1896 májusában tartották, s ezt legelőnyösebb ajánlattevőként Härtl Vilmos és Maskevits Döme szabadkai építészek nyerték meg. Őszre már az összes épület tető alá került. A laktanya átvételét 1897 szeptemberében kezdte meg a vegyes bizottság. A Vilmos főhercegről elnevezett laktanyát 1903 tavaszán már bővíteni kellett, erre Rendes Vilmos váradi építész kapott megbízást. A laktanya épületeit a 21. század második évtizedére jobbára lebontották, a telken tömbázakat építenek.

 

A Vágóhíd utcai elágazás után 1897–1898-ban egy honvéd lovassági laktanyát építettek a Gyuláról Nagyváradra áthelyezett honvéd huszárok elhelyezésére. Busch Dávid városi főmérnök elkészítette a tervet, 1897 novemberében bemutatták a honvédelmi miniszternek, s ő jóvá is hagyta. Az építésre kiírt pályázaton a legelőnyösebb ajánlat Sztarill Ferenc helybeli építésztől érkezett, így őt bízták meg a munkával. 1898 nyarára az épületek nagy része már elkészült. A laktanya területén a bejáratnál állt az emeletes törzsépület, ettől hátrább, bent az udvaron hosszú emeletes legénységi épület futott végig, homlokzattal a bejárat felé. Jobbra a markotányos épületet és a fürdőházat helyezték el. Az udvar hátsó részén nagy istállók és tágas lovaglóiskola épült. Bár 1898 októberére teljesen elkészült a kaszárnya, a honvédelmi miniszter csak a következő év tavaszán vette át. 1898. április végén érkezett meg a 2. honvéd huszárezred egyik osztálya, a másik továbbra is Debrecenben székelt. Ennek a laktanyának az épületeit is lebontották az ezredforduló környékén, a telekre a rendőrség, a megyei levéltár és egyéb közhivatalok székházai kerültek.

 

A Rulikowski (ma Armatei Române) út eleji villanegyeddel, valamint a honvédlaktanyával szemben az út másik oldalát 26 holdnyi területen a Honvéd Hadapródiskola foglalta el egészen a Pece patak árapasztó csatornájáig.

Fejérvári Géza honvédelmi miniszter 1897 júniusában törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz, három honvédtiszti nevelőintézet létesítését szorgalmazva. Sopron és Pécs mellett harmadik helyszínként Nagyváradot javasolta. A jóváhagyás után mindhárom tervet a neves műépítész, Alpár Ignác készítette el. A kivitelezésre pályázatot írtak ki, s ezt mindhárom városban a Neuschloss építő cég nyerte meg. A főépület három emelet magasságban épült. A földszinten étkező-, társalgó-, biliárd-, olvasó- és tánctermeket alakítottak ki. Ezenkívül néhány tantermet. Az első emeleten a további tantermek, a nagy rajztermek, az irodák és a szertár kapott helyet; a második és harmadik emeleten a hálótermek 25-25 növendékkel. Csinos kápolnát is kialakítottak a második emeleten, míg az elsőn nagy díszterem lett. Az egykori kaszárnya főépülete a felújítás befejezése után a Körösvidéki Múzeum otthona lesz.

Külön épületben vívó-, torna- és céllövőtermeket rendeztek be. A tisztek részére külön épületet emeltek. A legénység számára úgyszintén. A terület hátsó részén istállók, színek és nagyszabású uszoda épült. Elkülönített épületet emeltek a kórháznak, orvosi rendelő szobákkal, gyógyszertárral, üdülőszobákkal s az ápoló lakásával. Ezekben az épületekben a katonaság kivonulása után különféle közhivatalokat helyeztek el.

 

A 135 méter hosszú négyszintes főépületet, valamint a többi nyolc épületet 1898. október 5-én adták át.

 

A Rulikowski út páratlan oldalán a Pece árapasztó csatornáján túl a csendőriskola épületegyüttese volt (ma a Nagyváradi Egyetem otthona). Először 1909 tavaszán merült fel egy váradi csendőriskola építésének az ötlete, de az elképzelés csak két év elteltével vált valósággá. A belügyminiszter jóváhagyásával Vágó József terve alapján 1911 augusztusában tartottak versenytárgyalást az építésre. Mint fővállalkozó az Incze Lajos és Társa cég kapott megbízást. Az építkezés nehézkesen haladt, ezért a városi tanács határozata alapján ellenőrző bizottságot alakítottak, ennek jegyzője Örömy Gyula városi építőmester lett.

 

A csendőriskola hivatalos átadása 1913. augusztus 15-én volt, ezt az egyik helyi napilap már egy héttel előtte beharangozta. A megszokott eklektikus stílusú kaszárnyaépületekhez képest ezt „új, friss, coltadge stílusban megkomponált modern építmény”-nek tartotta a cikkíró. Valóban újszerűen hatott ez a jobbára szecessziós stílusú épületegyüttes, monumentális tömör egyszerűségével, funkcionalitásával, amely már egyértelműen a modern építészet felé mutat.1

 

Az első világháború alatt és az előtt is a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred laktanyája a Rulikowski (ma Armatei Române) út 24. szám alatti nagyméretű telken terült el. Területe a Pece árapasztó csatornájáig terjedt. Már 1899-ben felmerült, hogy a Fő (ma Republicii) utca és a Sal Ferenc (ma Dunărea) utca sarkán levő honvéd gyalogsági laktanyát költöztessék ki a városközpontból. A város közgyűlése eleget tett e kérelemnek, és az új laktanya helyéül az árapasztó csatorna melletti 6000 négyszögméteres területet jelölte ki. A Honvédelmi Minisztérium is jóváhagyta a közgyűlés határozatát. A javasolt terület bérlőivel kiegyezett a város, azok készek voltak az építkezés számára átengedni telküket. Még ugyanebben az évben árlejtést írtak ki az építkezésre, s a nyertes a laktanya tervezője, id. Rimanóczy Kálmán lett. A honvédség 1902 tavaszára vette át a több épületből álló, pavilonszerűen épített új létesítményt. A laktanya egy idő után felvette József főherceg nevét.

 

A nagyváradi kaszárnya utcára néző főépületének egy része ma katonai múzeumnak ad otthont, a többi NATO-központ lett.2

 

A kaszárnya belső leírását az 1915-ben katonai szolgálatra behívott B. Sárközy Gergely visszaemlékezése nyomán ismertetjük: „A magyar királyi 4. honvéd gyalogezred laktanyája nagy területet foglal el és magas kőfalak kerítik. Északi oldalát az I. pótszázad által lakott hatalmas emeletes épület foglalja el. Déli oldalán a szintoly hatalmas épületet a II. pótszázad lakja. Nyugati részén van a pótkeretzászlóalj, irodák, tiszti épületek, orvosi szoba, börtön, kantin. Keleti oldalán a raktárak és a különböző iparos műhelyek. A II. pótszázad végében épült a konyha deszkabódéban.

 

Az I. pótszázad épületének mindegyik emeletén voltak legénységi szobák, békeidőben 10–24 ággyal, de a háború idején háromszor, sőt négyszer annyi ember is volt bennük összezsúfolva. Mindkét hosszú és széles folyosón 2-2 mosdó állt, 16-16 csappal, melyekből igen jó, tiszta, hideg vezetékes víz folyt mosdásra és ivásra. A folyosó végén századiroda és gyengélkedőszoba volt.”3

 

Az első világháború kirobbanása előtti évtizedekben a katonaság számát először az 1890. évi népszámlálás tüntette fel. Akkor a nemrég idetelepített helyőrség létszáma 2193 fő volt. 1910-ben a polgári és katonai lakosság száma 50 177 fő volt, közülük 47 018 a város polgára, míg 3159 a laktanyák lakója volt. Az utóbbiak közül 2410-en a közös hadseregben, 735-en a honvédségnél, míg 14-en a csendőrségnél szolgáltak.4