Az egyik és a másik
Ketten vannak, és egyikük lecsusszan
az ágyról, felkel. Víz ömlik
a padlóra, a másik fekszik még,
visszaalszik. Ahogy visszaszökik
az álomba, egyikük vizet forral, a másik
megszárítkozik, fény esik rá, a sötétség
visszakúszik a falakba, egyikük
szemhéja mögé. Kifelé a tekintet
elpárásodik, ahol a testek
találkoznának, üveg van, ők ketten
éjszaka és nappal, de egyikük
felkapcsolja a villanyt,
az éber vagy az álmodó?
A melegebb levegő, az értelem
kioldja egy cseppben az ürességet,
amit kilélegzett az egyik, míg a másik
őrizte magában, de
egyiknek sincsenek percei, csak napok vannak.
