A délelőtt mozaikja
A délelőtt fényei vidítanak
még érződik a süvítő szél lehelete
cseppfüggönyök szakadnak le
a fák, a tetők szilárd széleiről
szelíd játékossággal lazítják
mozdítják belső biztosítékom
örömmel szemlélek minden
apró kis pontot, hömpölygő,
emelkedő lélekkorongot, melyek lebegve
túlfűtik a környező világot,
lehet az egész mindjárt robbanni fog?
a baj mindig abból fakad, hogy nem
érzékeljük idejében a veszélyt
csak bámulunk és a távolodás
képzetét gerjesztjük a bámulatban
annyi bizonyos, hogy az egészet már
nem lehet láthatatlanná tenni
ez is hozzájárul a délelőtt
nyugtalan mozaikjához
s a nemlétre ítélt válaszok
rövid hallgatás halála
viszonzás nélkül folytatja
útját a kimondás hullámai felé
Nagyvárad, 2014. január 31.
Lipcsei Márta
Lipcsei Márta költő, tanár (Nagyvárad, 1943). A kolozsvári BBTE fizika–kémia szakán végzett, 1965-től fizika szakos tanárként dolgozott. Verseskötetei: Csillagközi utazás (1997), Vertikális álomterek (1999), Virtuális világ (2000), Életgyakorlatok (2005), Belső dialógus (2006), Életdicséret (2008), Hullámszünet (2010), Létvarázs (2014).