Tabu
Én, szemét alak,
tabunak képzeltem magam,
mint egy karizma,
közben csak süket valcer
vagyok, nem karizma,
a földön keringnek nyomaim,
nem a Holdon, nem is a Marson,
mint egy saját farkát
harapó kígyó,
végül fűbe harap,
én, szemét alak…
VÉGES A LÉTEZÉS,
KURTÍTOM HÁT MAGAM,
NINCS MÁR, KI ÉLJENEZ,
VAK BÁTYÁM ÉRTI EZT,
(tabu a vérkereszt,
tabu a mozsár is,
tabu az ég, a föld,
a szikár aszkézis),
önnyomorgató sors
üzen nekem hadat,
feladom a percet,
feledem magamat…
Zudor János
Zudor János (1954. április 27., Nagyvárad) költő. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán szerzett tanári oklevelet (1983). 1981–82-ben Nagyszalontán, 1982–83-ban Nagyváradon tanított; később a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára, 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja. A ’80-as években az Ady kör egyik szervezője. 1990–91-ben a Bihari Napló, majd 1993-ig az Erdélyi Napló újságírója. 1993-ban Sziveri János-díjat kapott. Nagyváradon él. Kötetei: Pygmalion monológja (1989), Romániából jöttem (1990), Filmzene (1995), Isten asztalán (1995), A mindenség zenéje (1995), És egy kicsit tovább (2001), Jónás és a mérték (2010), A rusnya valcer (2012).