Isten kezében
A tények leegyszerűsödnek
Isten kezében,
Ő nem sokat méricskél,
mégis a legpontosabb,
(nem a π szám,
amely végtelenre nyújtható,)
végtére is emberek vagyunk,
(nem állatok, csak)
EMBEREK… Még ha oly
törpék is Isten előtt,
mint egy-egy őszi fűszál,
amely halálra készül,
most elcsendesedik a rét,
vihar előtt, vagy után,
(Istennek egyre megy,
felteszi a szemüvegét,)
Isten láthatatlan marad,
csak felködlik az égen,
mint egy darab tojás,
DE A FÖLD URA… Játszik
a gyönyörű égen
2013. augusztus 29.
Zudor János
Zudor János (1954. április 27., Nagyvárad) költő. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán szerzett tanári oklevelet (1983). 1981–82-ben Nagyszalontán, 1982–83-ban Nagyváradon tanított; később a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára, 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja. A ’80-as években az Ady kör egyik szervezője. 1990–91-ben a Bihari Napló, majd 1993-ig az Erdélyi Napló újságírója. 1993-ban Sziveri János-díjat kapott. Nagyváradon él. Kötetei: Pygmalion monológja (1989), Romániából jöttem (1990), Filmzene (1995), Isten asztalán (1995), A mindenség zenéje (1995), És egy kicsit tovább (2001), Jónás és a mérték (2010), A rusnya valcer (2012).