A poloska halála
Égő papírokba dobtam a poloskát,
előbb körbe is pisiltem,
hogy ne tudjon menekülni.
(Rájöttem, hogy mennyire szadista
vagyok, amíg kicsinosítom hozzá magam,
– hogy nem fáznak most a lehallgatók,
és akik mögöttük ülnek),
ez nem holmi kencefice,
nem is kifogás, még ha tett követi is,
– a kád mellett talált poloskát
én ütöttem agyon azért, hogy nehogy
veszett legyen, mint a rák,
mondtam is neki egy rövid imát,
így szólt: „gyönge bogaram,
ne dögölj meg még, csak lassabban,
PLOSNITA LATENTA,
hülyéje, ZENG A HÁZ!”
