A vasterrorhoz
Még a béka is szembepisil,
nem oly sunyi, mint egyesek,
a vaspofáját emeli ki
a verőfény, oly kegyesek
a felhők, mint az ezeregy,
vasököl, függöny lemegy,
(Mária Magdolna ijedten bámul,
ó, mi kegy, sopánkodik,
tört bokáját egyengeti…)
A terror nosztalgiája
süllyedő lámpafény árja,
zsarnok sehol, csak kereszt,
limonádésan reszket
a nép, keresztben, kasul fényár,
(mintha most magamat nyakaznám,)
reszketek, mint egy főbelőtt,
kiszopják belőlem a velőt,
zavaros verset is írok,
(ismétlem, sehol semmi zsarnok,)
csak lámpafény. Mária Magdolna
felzokog, elismeri
vétkeit Isten előtt,
(keresztet vet a szent szobornál,)
mintha most magamat nyakaznám,
semmi zsarnok, most éppen telel,
nem nyaral, telel,
kiöltöm nyelvem az egész világra,
mint egy béka, döglött, döglött béka…
2013. augusztus 22.
Zudor János
Zudor János (1954. április 27., Nagyvárad) költő. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán szerzett tanári oklevelet (1983). 1981–82-ben Nagyszalontán, 1982–83-ban Nagyváradon tanított; később a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára, 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja. A ’80-as években az Ady kör egyik szervezője. 1990–91-ben a Bihari Napló, majd 1993-ig az Erdélyi Napló újságírója. 1993-ban Sziveri János-díjat kapott. Nagyváradon él. Kötetei: Pygmalion monológja (1989), Romániából jöttem (1990), Filmzene (1995), Isten asztalán (1995), A mindenség zenéje (1995), És egy kicsit tovább (2001), Jónás és a mérték (2010), A rusnya valcer (2012).