A fal
1
Ocsmány egy életem volt.
És még nincs vége.
Rossz kőre alapoztam a házamat.
(Attól lett olyan holdból bélelt,
hogy összecsuklottak a falai.)
Most siratom rossz életem,
mint egy mekegő kecske, úgy sírok,
elhasznált köveim firtatom,
düledező, roggyant kalibámat.
2
Én maximalista vagyok, mint egy sírásó.
Ez a rohadt ősz teszi, mintha
örökké tartana, mint nagy idő,
megrágom a szavakat, most, úgy
tél előtt, mint egy
mogorva kutya…
Mennyi kő, kérdi az Isten,
s épít nekem egy palotát.
2013. augusztus 29.
