Udvardy Ignác élete és munkássága

Bevezető

Bár elismert festő volt, aki a leghaladóbb értelmiségi körökbe volt járatos, és korának legkiemelkedőbb művészeivel tartott kapcsolatot, mára csaknem elfelejtették. Művei szétszóródtak határon innen és túl, és bár számos cikk és rövid életrajz áll rendelkezésre róla, mind a mai napig nem jelent meg monográfia munkásságáról. Jellegzetes, egyéni festményei általában hiányoznak a nagybányai művésztelepet bemutató gyűjteményes kiállításokról csakúgy, mint Nagyvárad, Budapest vagy Zalaegerszeg jelentős kiállításairól. Pedig mindezekben a városokban élt, és alkotott. Festett olajjal, pasztellel, akvarellel, készített grafikát, linómetszetet, fafaragványt, domborművet, selyemfestményt és faliszőnyeget. Sokoldalú tehetségével minden technikában egyéni alkotásokat hozott létre.
Munkámhoz a kiindulási alapot bátyám, László Gábor családtörténeti kutatásai adták. Ezeken elindulva kezdtem meg vizsgálódásomat, hogy minél pontosabb képet adhassak Udvardy Ignác művészetéről. A munkát a család és a rokonság körében megtalálható művek felkutatásával és végigfényképezésével kezdtem. Számos alkotást és adatot találtam, fontos információkkal lettem gazdagabb. Segítségemre volt Dr. Kostyál László művészettörténész, aki foglalkozott már Udvardy munkásságával, a Nagybánya művészete című könyvben írt is róla.
Zalaegerszegen sikerült találkoznom Cirkovics Adél művésznővel, aki a már idős Udvardy Ignác tanítványa volt. Tőle is számos fontos információt és Udvardyra vonatkozó anyagot kaptam.
Budapesten először a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályát, Festészeti Osztályát és Adattárát látogattam meg, fontos adatokat és műveket fedezve fel. Felkerestem a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportját. Könyvtárakban, levéltárakban és az interneten is sok fontos adalékot találtam. Elsősorban az Országos Széchényi Könyvtárban, valamint a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárában folytattam kutatómunkámat. Számos feljegyzést, életrajzot, dokumentumot, 50-60 újságcikket és sok száz műalkotást sikerült felfedeznem. Ezek alapján igyekszem átfogó és objektív képet adni Udvardy Ignác művészetéről.

A fiatal Udvardy

Udvardy Ignác Ödön 1877. május 8-án született Zalaegerszegen. Apja, Udvardy Ignác (1848–1920), iskolaigazgató és a város első lapszerkesztője volt. Közéleti szereplésével rengeteget tett Zalaegerszeg felvirágoztatásáért1. Anyja, Horváth Franciska, nagykanizsai pedagóguscsalád leánya. A család leányágon a Thököly családdal is rokonságban állt. Birtokaikat a Thököly- és Rákóczi-szabadságharcban való részvétel miatt kobozták el. Udvardy Ignác életben maradt testvérei Udvardy Fanny (1875–1956, férje Kászonyi Mihály) és a dédnagyanyám, Udvardy Ilona (1880–1967, férje Dr. Vida Sándor). Margit és Ödön nevű kistestvérei korán meghaltak. Ödönre emlékezve vette fel később apja neve mellé ő is az Ödön nevet.
Az elemi és a polgári fiúiskolát szülővárosában, Zalaegerszegen végezte, majd a nagykanizsai katolikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Az érettségi vizsga után két évvel – 1896-ban – beiratkozott Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolába rajztanár szakra, ahol többek között Székely Bertalan, Nádler Róbert és Balló Ede tanították. Az iskola igazgatója és a rajztanár-vizsgáló bizottság elnöke Kelety Gusztáv volt2.
Édesapja kívánságára szerzett rajztanári diplomát. Ő inkább művész szakon szeretett volna végezni, ezért már tanulmányai alatt is sokat festett. Székely Bertalan művészetét nagyra tartotta, egyik korrigálását (külön rajzát és az emberi alak arányaira tett megjegyzését, melyet szignált is Székely) eltette, és nagy becsben tartva megőrizte.
Kiemelkedő tehetsége miatt tanárai érdemesnek tartották arra, hogy 1900 novemberében a Nemzeti Szalonban kiállítsák két kisméretű olajfestményét Szinnyei Merse Pál, Edvi Illés Aladár, László Fülöp, Perlmutter Izsák, Zemplényi Tivadar és Perlott Csaba Vilmos képeivel együtt3. A fiatal Udvardy büszke volt arra, hogy ilyen társaságban szerepelhetett. Az egykori kritika tanúsága szerint abban az évben a zsűri magasabb mércét szabott, és jobban megrostálta a képeket, mint a korábbi években. Ez a be nem kerülő fiatal festőket elkedvetlenítette. Valóban nívót jelentett tehát a szereplés ezen a kiállításon. Neve az újságokban is szerepelt, a Pesti Hírlap közvetlenül az ismert nevek után foglalkozott képeivel, és újszerű színfoltként említette őket. A két festményt az állam meg is vásárolta. Árából Udvardy háromkötetes képzőművészeti lexikont vett.

Udvardy, a tanár

Tanári oklevelét, mely a szabadkézi rajznak és a rajzoló geometriának középiskolai és középfokú ipari iskolában való tanítására képesítette, 1901. június 27-én kapta meg.
Tanári pályáját ugyanazon év szeptemberében, a Nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban kezdte meg, ahol később Juhász Gyulával együtt tanított4. A munkába állást követő esztendő sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag volt. Udvardy az iskola értesítőjében megjelentette első tanulmányát Művészet és művészi nevelés címmel, s ezt 1903-ban önálló könyv formájában is kiadták5.
1902-ben nagy sikerű előadást tartott a Rajztanárok Egyesületének kongresszusán a dekoratív rajzról. Az előadásra való felkészülés során irányult figyelme a népi díszítőelemekre6.
Tanári pályájának elején több tanulmányutat is tett Európa nagyvárosaiban a különböző országok népi díszítőművészetét tanulmányozva. Megfordult Fiuméban, Bécsben és Münchenben. Utazásai során vizsgálta az egyes népek díszítő eljárásait. E díszítmények rajzolásának legegyszerűbb technikáját A természetes díszítő eljárás című, 1910-ben megjelent könyvében foglalta össze7.
1902-ben súlyos baleset érte. Kerékpárjáról leesve súlyos sérülést szenvedett (csípőízületi törés). Ennek következtében – dacára számos későbbi operációnak, melyből kettőt Bécsben hajtottak végre – egyik lába megrövidült, s így élete végéig sánta maradt.
A váradi évek alatt nemcsak mint pedagógus működött teljes emberként, hanem mint festőművész is állandó kiállítója és megbecsült művésze volt a városnak.
Tevékenyen részt vett Nagyvárad szellemi életében: tagja volt a Holnaposok társaságának. Bíró József és Tabéry Géza igen sokat írtak Udvardy Ignác művészetéről. Adyt személyesen ismerte, s bár közöttük szorosabb barátság életmódjuk különbözősége miatt nem alakult ki, költészetének nagy rajongója volt. Első közéleti ünneplésében is részt vett8. Nagyváradi házának ablakából Udvardy Ignác Brüll Adél (Léda) kertjére látott. Állítólag kávéházi estéi során szemet is vetett az asszonyra. Ő azonban Ady kedvese lett – talán ezért is nem alakult ki Ady és Udvardy között szorosabb barátság.
Az addig családja révén hagyományosan vallásos beállítottságú Udvardy Ignác itt került először kapcsolatba a szabadkőműves és baloldali eszmékkel, melyek gyökeresen megváltoztatták életszemléletét. Emiatt mind családjával, mind az iskola igazgatójával komoly összetűzései voltak. Munkahelyén a papokkal általában nem volt jó a viszonya (bár a paptanárok között akadtak jó barátai is). Például ő az állami nyugdíjintézetbe szeretett volna belépni, mégis a rend nyugdíjintézetébe kényszerítették. Ebből későbbi élete folyamán számos problémája adódott nyugdíjának folyósításával kapcsolatban.
Az iskolában akkor mérgesedett el igazán a helyzet, amikor az igazgató kötelezővé akarta tenni a világi tanárok számára is a miselátogatást. Ez ellen a három világi tanár: Udvardy Ignác, Juhász Gyula és Földvári tornatanár hevesen tiltakozott. Ez az összeütközés végleg elrontotta helyzetét, de mivel a városban a leghaladóbb értelmiségi körökben volt szava, és munkájába sem tudtak belekötni, tovább tanított az iskolában. Ez számára azért is fontos volt, mert akkoriban nagyon nehezen lehetett álláshoz jutni. Pedagógiai munkásságában jelentős újításokat vezetett be. A gyerekek számára merev és élettelen geometriai rajzoktatás során megkísérelte az ábrák színekkel való „feloldását”, és a geometriai elemekből díszítményeket állíttatott össze a tanulókkal. Eljárásának az volt a lényege, hogy mintákat alkotott a gyermekrajzokhoz, s azok körvonalait a tanulóknak körzővel és vonalzóval saját maguknak kellett megszerkeszteniük, majd színes ceruzával kiszínezniük. Az új módszerrel készült képekből 1908-ban kiállítás nyílt a New York palotában. A katalógus előszavában Bárdos Artúr9 méltatja újszerű módszerét a művészeti nevelésben, majd Udvardy Ignác ismerteti az eljárását.
Ezt a kiállítást Udvardy azért rendezte Budapesten, mert szeretett volna visszakerülni a fővárosba, a magyar művészeti élet központjába. Törekvése megvalósulni látszott, mikor 1912 áprilisában a Műcsarnok tavaszi tárlatán négy képét is érdemesnek ítélték a kiállításra. A főváros kezdte felfedezni Udvardy Ignác művészetét, ám a háborús viszonyok és az ország felosztása jó időre elszakították a magyar művészeti élettől. Sokáig Erdélyben maradt mint elismert festő, aki számos kiállításon vett részt Nagyváradon, Nagybányán, Kolozsvárott és Bukarestben, az anyaországban azonban eközben elfeledték.
Pedagógusként Udvardy Ignác figyelt fel Nagy Károly tehetségére, akiből szobrászművész lett. Vele az iskola után is tartotta a kapcsolatot. Családunk birtokában van egy levél 1934-ből, melyet Nagy Károly írt neki Nagyváradról Nagybányára. Ebben számos linómetszetét is elküldte, hogy Udvardy mondjon róluk véleményt, megállnák-e a helyüket egy váradi kiállításon.
1919-ben aztán magukkal ragadták Udvardyt a politikai események, baloldali nézetei hatására belépett a Kommunista Pártba. Ennek következtében családja megszakított vele minden kapcsolatot. A Tanácsköztársaság alatt a Képzőművészek Testületének vezetőjévé és a Püspöki Múzeum igazgatójává választották.
Végletekre hajlamos személyisége az idők során még kétszer vett fordulatot. Nagybányai korszakában szinte szerzetesi magányba vonult vissza. Olyan mélyen vallásos életet élt, hogy huszonöt éven keresztül naponta járt a templomba áldozni. A kritikák, életrajzi adatok Szent Ferenc-i egyszerűségről, tisztaságról szólnak. Nőtlen maradt. Vegetáriánus lett, kis kertes házában minden munkát maga végzett. Egyedüli lakótársa egy kis stiglic volt. Később – élete vége felé – újra visszatért baloldali nézeteihez. Ennek következtében elmérgesedett a viszonya családja többi tagjával. Ismét belépett a Kommunista Pártba, és innen kezdve „szocialista-realistának” vallotta magát. Nevét „y” helyett „i”-vel írta alá – ami számos öregkori festményén megfigyelhető –, ezzel is jelezve szakítását a nemesi múlttal. (Családjával végleg megromlott viszonya miatt halála után a családi sírbolttól külön temették el.)
Azonban térjünk vissza Udvardynak a tanítói évei alatt kifejtett festői munkásságához. 1921-ben a nagyváradi festők karácsonyi tárlatán szerepelt Tibor Ernővel, Váradi Alberttel, Barát Móriccal, Mikes (Münich) Ödönnel és Macalik Alfréddal. Ezután Nagybányára költözéséig minden évben kiállított a városban.

Impresszum   -   Szerzői jogok