A nemzetközi kapcsolatok alapjai

A szerző neve igencsak elismert a nemzetközi kapcsolatok elméletének viszonylag új tudományágában. Jelenlegi könyve tankönyvnek készült, egy szűkebb olvasóközönség – egyetemi diákok – számára, de váratlanul nagy sikert ért el. 2008-as első megjelenésétől napjainkkal bezárólag eredeti angol nyelven már az ötödik kiadásnál tart, világszerte alapműi minőségében fordítják le, és igencsak előkelő helyen szerepel a nemzetközi kapcsolatok elméletét és történetét vizsgáló több nemzetközi tekintélyű bibliográfiában is. Ezért csak üdvözölni tudjuk a budapesti Napvilág kiadó azon kezdeményezését, hogy magyar nyelvre lefordítva is közzéteszi.
A kötet szerkezetére erősen rányomja a bélyegét a tankönyv jelleg, abban a formában, ahogyan az angolszász világban általában szerkesztik az ilyen típusú munkákat: nagy, tematikusan összefoglaló jellegű fejezeteket tartalmaz, melyek a maguk során specifikus témákra és motívumokra koncentráló alfejezetekből állnak, a fejezet végén található a főbb gondolatok összefoglalása, illetve a lehetséges kutatási irányok ismertetése úgy, ahogy ezt a szóban forgó szerző látja. Ily módon a könyv legelső fejezete magának a nemzetközi kapcsolatok rendszerének és összetett tematikájának főbb megközelítési módjait vázolja fel, elsősorban három tudományág, a történelem, filozófia és behaviourizmus (a szerző szavai szerint, véleményem szerint a legjobb fordítás pszichológia lett volna, ez azonban nem ront a szöveg minőségén), valamint több, kisebb alternatív elmélet szempontjait ismerteti, gondolatait összefoglaló egyoldalas zárszavának (összefoglalásának) címe pedig az igencsak szuggesztív értsük meg a nemzetközi kapcsolatokat! felszólítás. A második fejezet, A modern nemzetközi kapcsolatok történeti összefüggésben a nemzetközi kapcsolatok rendszerének fejlődéstörténetét foglalja össze kb. 40 oldal terjedelemben, külön alegységenként tárgyalván a vesztfáliai rendszer létrejötte előtti világot (a görög városállamok, a Római Birodalom hegemóniája által meghatározott világot és a középkori keresztény Európát felhasználva esettanulmányokként – az esettanulmányok sora jóval hosszabb is lehetett volna, gondolunk itt a kínai vagy indiai világra, de el kell ismerjük azt is, hogy az egész nemzetközi rendszert górcső alá vevő könyvnek nem lehet célja az összes esettanulmány ismertetése, egyrészt terjedelmi okokból, másrészt pedig a részletek nem mehetnek a szintézis rovására), a vesztfáliai rendszer születését és ennek jelentőségét a modern nemzetközi rendszerre nézve, a 19. századi európai rendszer meghatározóit ennek elemei, a forradalmi alapeszmék és az ezekre adott reakciók tükrében, részletesen elemezve az ezt meghatározó alapeszméket (a kollektív garanciák, az erőegyensúly és a szövetségi rendszerek elméleteit és gyakorlati működését), a világháborúk és a közöttük levő békeévek jelzőit, a hidegháború ez irányú vonatkozásait és legvégül a hidegháború utáni időszak nemzetközi kapcsolatainak jellemzőit. A harmadik összefoglaló fejezet kifejezetten elméleti jellegű, a nemzetközi kapcsolatok főbb elméletrendszereit, illetve ezeknek elemzési szintjeit és metodológiáját ismerteti. Mivel a különböző jelentőségű elméletrendszerek (illetve a több elméletrendszernek is határán mozgó egyéni gondolatvilágok) száma meglehetősen nagy, ezeknek áttekinthető elemzési struktúráját nyújtani oly módon, hogy lépést is lehessen tartani a legutolsó fejleményekkel, minden szerző számára meglehetősen nagy kihívás. Karen A. Mingst ezt a következő négyes felosztásban oldja meg: Liberalizmus és neoliberális institucionalizmus (melynek része a klasszikusan vett idealista eszmék és gondolkodásmód), realizmus és neorealizmus, a „radikális megközelítés” (mely gondolatcsoportba elsősorban a különböző marxista gondolatvilágú elméletrendszereket sorolja, de itt kapnak helyet például Immanuel Wallerstein gondolatai is), valamint konstruktivizmus, e legutóbbi kapcsán megjegyezvén, hogy ez viszonylag új elmélet. A tematikus fejezet legvégén esettanulmánya a 2003-as iraki háború ismertetése, a különböző elméleti iskolák megközelítésében.
A három kimondottan összefoglaló fejezetet követik a tematikájukat tekintve speciálisabbak. A negyedik fejezet így a nemzetközi rendszerről (ennek fogalmáról, különböző elméleti szintű megközelítéseiről), az ötödik ennek legfontosabb alapegységéről, az államról, a hatodik a nemzetközi kapcsolatokban önálló tényezőként fellépő egyénekről, a hetedik pedig a nemzetközi szervezetekről – mind a kormányköziekről, mind a nem-kormányköziekről – szól, meglehetősen komplex, de közérthető elemzések keretébe ágyazva. A nyolcadik fejezet a nemzetközi kapcsolatokat alapvető módon meghatározó jelenségről, a háborúról szól, illetve ennek különböző elméleteit helyezi elsősorban előtérbe. Különösen érdekes a kilencedik fejezet, mely a Nemzetközi politikai gazdaságtan címet viseli, és melyben szó van nemcsak a „klaszszikus” értelemben vett gazdasági elméletekről és ezeknek rendszeréről, hanem a kortárs globális gazdasági rendszer nemzetközi intézményeiről – melyek esetében nem hiányzik a konstruktív kritikai megközelítés sem – és a kortárs világ főbb gazdasági problémáiról, elsősorban az energiafüggőség kérdéséről is. Itt esetleg azt róhatjuk fel, hogy nem foglalkozik a napjainkban is zajló gazdasági világválsággal, illetve annak elsősorban pénzpiaci elemeivel. Ettől eltekintve azonban a fejezet, a magában foglalt információk tükrében, kitűnő munka.
Hasonló gondolatmenetben, de más problematika köré csoportosítva íródott a tizedik fejezet is, mely a Globális problémák címet viseli, és a közeljövő elsősorban nem gazdasági, de világméretű – globális – problémáit, illetve ezek valószínűsíthető fejlődését mutatja be. A világméretű, jelenleg gyógyíthatatlan betegségek – az AIDS –, a környezetszenynyezés és környezetvédelem, az emberi jogok és ezek védelmének kérdése a főbb tárgyalt témakörök.
Következtetések nincsenek, de a mű legvégén fél oldalban összefoglalja a szerző, hogy véleménye szerint miért is fontos a nemzetközi kapcsolatok ismerete napjaink globális világának polgárai számára.