Változásvariációk
Változások
Víg lepke a fénybe hív pihenni lebegéssel
csapdából kimászni, tenni, menni, ha lehetne
fényszárnyon lebegni
fényszárnyon lebegni, víg lepke fénybe hív
tenni, menni, csapdából kimászni, lehet
pihenni, lebegni
pihenni, lebegni, ha lehet fényszárnyon
kimászni és tenni, elmenni csapdából
lepke víg kedvére
Égni pörögve, földi gyöngy örömére, csörög
tört színek sejtése, visszafogott fényén lepke-
szenvedést megélve
szenvedést megélve, földi gyöngy öröme pörög
visszafogott fényen tört színek sejtése éled
égi gyöngyön zenél
égi gyöngyön zenél szenvedést megélve pörög
tört színek sejtése földi örömökön, éled:
láng, visszafogottság
Nagyvárad, 2011 10 15
A változás univerzuma
Változás, ami örök a mindenségben. Az örök változás mindig az entrópia növekedés irányában hat, a rendezettségtől a rendezetlenség felé.
A művészet szerepe talán az, hogy a negatív entrópia irányába mozdítsa el a dolgokat.
A makrokozmosz végtelenéből a mikrokozmosz végtelenébe barangolni, az ős sejt állapotát kutatni, az örök változást észlelni, lehet hogy költői feladat.
Saját univerzumunk felfedezése, negatív entrópiánk megteremtése, hogy életünk aktív idejét meghosszabbítsuk nem könnyű, de a teljesség érzésének megtalálása, vagy megélése lehet majd kárpótol minket.
Ha természettudományos hasonlattal élek, akkor a változó atomi világ végtelensége is eszembe jut, ezért vallom, hogy szeretni lehet az atomokat.
Az emberi kapcsolatok végtelenségére is utalhatok, vagy egy kapcsolaton belül a változások végtelen variációjára , mely önismeretünk kelléktárát gyümölcsözően gazdagíthatja.
Mit tehetünk ha nő a bizonytalanság entrópiája, hova vezet a kétely?
A hagyma modellt ajánlanám a dolgok megismerésére. Minél több réteget hántunk le annál közelebb kerülhetünk a lényeg, a központi mag megismeréséhez. Jelentős rejtélyek, összefüggések felszínre kerülésére számíthatunk , melyek közelebb vihetnek saját egyensúlyunk megtartásához, esetleg gravitációs erőterünk növeléséhez.
Kérdések feltevésére kerülhet sor, de ha nem kapunk egyértelmű választ, akkor a kérdések halmazából kiemelt kérdésről rátérhetünk egy másikra, gondolkodva eljuthatunk oda, hogy nincs szükségünk feltétlenül egy válaszra, hiszen ott is egy válaszhalmaz bukkan fel, ahol barangolni lehet, de ez nem kell, hogy megijesszen.
Azt hiszem mégis érdekesebb ismeretek nélkül élni, mint téves feleletek birtokában.
Nagyvárad, 2011. 10. 16.
A változás harmóniája
Elültetett álmok újból kicsiráznak
piros pipacsoknak harmónia teste
bordóban ért bogyó buborék bősége
csiráznak a gondok, új álmok bősége
bő bordó bogyóknak buborék bölcsője
fénybe vonul felém, fényes arcát kérve
tiltott táncot járva engem táncoltatnak
kiapadt csönd percek, ezüstös sejtelmek
kicsirázott gondok, buborék rejtelmek
csiráznak az álmok, bokrosodnak fények
rohannak a gondok, új bomlasztó lények
tiltott táncot járnak megfázott remények
zöld lugasban ülnek valóság remények
engem táncoltatnak, magasságba visznek
örök változóban, vigaszt döngicsélnek
mozdulatlan mozdul, tekeredik erő
víg madarak útján, a magasság kinő
buborék gondokról ellebeg a felhő
Nagyvárad, 2011. 10. 26.
„…az élet harmóniájának keresése közben sohase felejtsük el: az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk”
W. Heisenberg
A harmónia változása
A parkban öreg platánfák párás fehér sora
Körös vízben tükröződik a fűzfák bársonya
őszi táj örömének örül a harmónia
a belső csönd pörögve készül szüntelen
hogy a harmónia változása öröm legyen
vörösbe szédülő sárgalevelek remegnek
ösztöneiket hullatják halál energiák
s hűlő hálájuknak remélnek végharmóniát
tehetetlen télbe osonva, félve feledve
régi bajaikból hideg bánatokat szőnek
míg színeiket fehérben összegzik erénynek
újulásra a platánfák ledobják kérgüket
Nagyvárad, 2011. 10. 27.
„…küzdelem útján jön létre az a harmónia, amely annak a bizonyos dolognak egységét, a lelkét adja, ez az, ami figyelmünknek és fantáziánknak oly kedves…”
Füst Milán
Léthangulat
Verdestek apró szárnyak
pirosak, kékek, nyár volt
lassú, lankadt és puha
hang hangulatokban
élénk létezés ruha
igaz, vagy hamis ?…,
lehet sorsjáték volt csupán
épp egy idegen délután
szabadság desztilláció
egy megszakadt rövid pillanat
mikor az idegenség rád szakad
s a szem pupillái addig tágulnak
míg kifolyik rajtuk a jelenlét.
Nagyvárad, 2011. 12. 6.
Dobok harmóniája
Üresség dobok, dalolt dallamok
pengve peregve, játszanak, félve
dübörög éltük, köszönt feléjük
sok kicsi dallam, ezeregy léte
párát párolgó zöldellő réten
döbbent daloknak, bevont burkába
elhaló hangok, félő félelme
barna bársonyon, csorog csörögve
szavakká bontja, betűknek nedve
penge életük, vörös pír vérét
elkent vizeknek, habzó zenéjét
élve peregve, szavakat kérve
burokba vonja, majd betakarja
üresség hurok, csend birtokába
kába dobokon, zengeti újra
Nagyvárad, 2011. 12. 6.
