a szöveg a szálak között zakatol
beleszól a kontextusaimba
mandarinszagú lehelete zavarba hoz
az üres tér megtelik láthatatlan szálakkal
elbizonytalanodom
a szöveg a szálak között zakatol
szavak töltik ki a semmit közöttünk
tetszetősek és kívánatosak
ezek a mondatokká szerveződő gondolatok
belső performansz
monológok kérdések és magyarázatok
mindegyik mondat a másik hibaigazításaként
aranyszálon függeszkedik
valamilyen előre sejthető rituálé
hol az egyedüllét kettesben történik
a semmi szakrálissá növekszik közöttünk
a tudatomban szép kiállítás
súlya és következménye van a kimondott szavaknak
és a ki nem mondottaknak ugyancsak
üzenetként zuhannak és visszaverődnek a néma falakon
egy elbeszélés végtelenül leegyszerűsített vázaként
így szembesülünk önmagunkkal
miközben részesei vagyunk a történetnek
megváltás is lehetne megszabadulás a szennyfoltoktól
a szégyentől és a lelkifurdalástól
mint amikor a szennyes vásznakat tisztára mossák
sulykolófával mosószappannal kékítővel
a mosókonyha szürkés párája eltűnik a kereszthuzattal
a hófehér lepedők kiterítve a napon száradnak
