A járulék – váradi elégia

Megyek a tönkre,
így megyek tönkre.

             Ennyi a birtok,
              (majd ti kibírtok,

             ennyi a jussom,
             fikarcnyi, üssön

             a kő, a merengő,
             pökhendi, rengő,)

             érzi a lábam
             a sort, mint alábban,

             írva vagyon;
             az ablakon

             berepült kőn,
              (beragadt gén,

             bocsánat : kén…)
             A járulék tán?

Mehetek tönkre,
körbe, örökre!

              (Kicibált ingem
             azt mondja, én nem

             vétkeztem sokat!
             Így lettem rokkant.)

Melódiának
ott van Diána,

              (rámveri ablakom,
             rágódni abrakon…

             Az apja tenyésztő,
             mikroba emésztő,

             egyszóval szemetes,
             – csukd be a szemedet,

             egy tonna gépje van,
             – nippből, (mindent felfal!)

             Éjjel közlekedik,
             – ki kell bírni dögig!

              „Diána rimája,
             búcsúáriája:)”

              („Céklalevet ittam éjjel,
             – tilos a fogamzás:
             tillaárom haj!
             Viszen engem mán a bánat,
             hogy cserélgetem a hazámat,
             tillaárom haj!

             – Tilos a fogamzás!

             Ezt mán ugye szinte érted,
             tillaárom,
             hogy az ülepemet érted…
             tillaárom.”)

Tovább áriázna Cékla,
de itt majdhogynem
seggberúgják…