Csak a mosolya angyali

Belül puszta a puszta, valami
lelegelte rétjeidről a pipacsokat is.
Bevetni fűvel a göröngyöket,
hogy lennék én az új magvető,
szomorúszemű vénülő juhász,
ki vigyázza a nyáját rétjeidnek.
Viharfelhők ura, vidd el panaszom,
égbekiáltó dühös bánatom,
hogy puszta még a puszta és hiányos a nyáj,
s annak az asszonynak csak a mosolya angyali.