A 19. század végi kolerajárvány a Nagyváradi Napló tudósításai alapján

1873 május havának derekán nagy kolerajárvány tört ki Nagyváradon, amely szeptember elejéig 1091 emberéletet követelt, a megbetegedett 1623 személy 67,3 százalékát. A szeptember 12-én közreadott polgármesteri jelentés már csak 244 ápolás alatt álló betegről tesz említést, akiknek nagy része ezt követően vélhetően meggyógyult, mert a járvány ekkor már csillapodott a városban. A továbbiakban a Nagyvárad napilap már nem számolt be újabb kolerás megbetegedésről. Felütötte a fejét ellenben a hideglelés, amely tulajdonképpen a váltóláznak akkor használt népies elnevezése volt.
Mielőtt még felidéznénk a megjelenésétől a megszűnéséig a kolerajárvány alakulását a Nagyvárad napilap korabeli sajtóhírei alapján, röviden összefoglaljuk, hogy mi is volt, és hogyan nyilvánult meg egykoron ez a súlyos, sok halálos áldozatot követelő betegség.
Az emberek a kórokozóval szennyezett víz, vagy élelmiszer útján fertőződhettek meg. A Vibrio cholerae baktériumok a vékonybél bélbolyhaiba jutva, a bélhámsejteket fertőzték meg. Hasmenéses tüneteket okoztak ezek a baktériumok az általuk termelt anyag (kolera toxin) bélhámsejtekbe jutása által.
A kórképre jellemző a rövid, néhány órás lappangás után bekövetkező, akár egy litert is meghaladó térfogatú, vizes székletürítés. Ez rövid idő (néhány óra) leforgása alatt több hasonló is követi. A széklettel történő hirtelen folyadékveszteség miatt kiszáradás, vérnyomásesés, akár eszméletvesztés is bekövetkezhet órákon belül is!
Az eredményes kezelés, mindenekelőtt a megfelelően nagy mennyiségű, és lehetőleg szájon keresztül történő folyadék-, só-, és cukorpótlás. A felgyógyulás gyorsítása érdekében, ma már tetraciklin antibiotikumokat szoktak adni. A megelőzésben régen is a megfelelő személyi higiénia játszotta a legfőbb szerepet.
A kolerának két fajtáját különböztetjük meg: az európai (cholera nostras) és az ázsiai (cholera asiatica) kolerát. Az európai kolera az ázsiaival ellentétben nem egész évben, csak a nyár második felében észlelhető. (http:// kolera. In Wikipedia) Nagyváradon 1873-ban sokkal korábban, május derekán jelent meg a kolera.

*

A Nagyváradban a koleráról az első hír 1873. május 24-én jelent meg, de akkor még csak az országos helyzetről számoltak be, annak ellenére, hogy május 15-én Nagyváradon is felütötte a fejét ez a súlyos betegség.
Mindössze egy nap elteltével, megszületett a váradi kolera megbetegedésekről is az első hír: „Ismét koleraeset – már a harmadik – merült fel tegnapelőtt [május 23-án – sz. m.] városunkban. A Széles [ma Menumorut] utcában egy csizmadia mester kapta meg e csúnya betegséget, mely hivatalosan konstatáltatott tegnap. A beteg életéhez sok remény van.  Három fölmerült eset közül tehát kettő halálos kimenetelű volt. Ez azonban nem ok a rémületre, mivel az első eset importáltatott Pestről [későbbi hírek szerint Budáról, bár ennek nincs különösebb jelentősége – sz.m.]. A két utóbbi pedig e hó 10-iki árvíz által elöntött és egészségtelenné lett vidéken, oly egyéneknél merült fel, kik az árvízkor áthültek, s az elöntött iszapos, nedves szobákban laktak.” (1873. május 25.)
Kissé elbagatellizálta a helyzetet a cikk írója, amire öt nap elteltével rácáfolt az időközben megalakult kolerabizottság, amely ettől kezdve időszakonként jelentést tett közzé a napilapban a kolerajárvány alakulásáról.
„Hivatalos adatok szerint városunkban f. hó 15-től a mai napig [május 29-ig] 6 konstatirozott kolera eset – közte 4 halálos – merülvén fel, a kolera kór járvánnyá fajultnak tekinthető, mely körülményt midőn a bizottság köztudomására juttatta, siet komolyan felhívni a lakosságot, hogy a már előbb kiadott egészségügyi óv- és előintézkedéseket és rendeleteket főleg az árnyékszékek fertőtlenítését, emésztőgödrök időnkénti tisztíttatását, szemét és ganajoknak hetenkénti kihordatását s a folyókák tisztántartását eszközölni el ne mulassza; különösen figyelmébe ajánltatik a lakosságnak a múlt évi, november hóban a tanács által kibocsátott s az előzetes óvintézkedéseket követendő eljárás s orvoslási módot magában foglaló népszerű oktatás.
Végül megnyugtatásul tudatja a bizottság, hogy mindazon intézkedéseket, miket a járvány elfojtása megkíván, megtette, nevezetesen oly betegek ellátására, kiknek lakásaikon való ápolásra a helyszűke, vagy egyéb okokból a környezetre s így közvetve a lakosságra is veszéllyel járna – Várad-Velencén az ottani városházánál kolerakórházat rendezett be, hol is a betegek a kellő orvosi gyógykezelésben, ápolásban és élelmezésben fognak részesíttetni – továbbá elrendelte, hogy f. hó 10-én történt felhőszakadás alkalmával elöntött utcákon az iszap eltakaríttassék, a kutak kitisztittassanak, a kellő fertőtlenítések s egyéb szükséges orvos-rendőri intézkedések haladéktalanul megtétessenek.
Kelt a kolerabizottságnak Nagyváradon május hó 29-én, 1873. tartott ülésén. A kolerabizottság megbízásából Driva Ödön biz. jegyző.” (1873. május 30.)
„A kolera esetek napról-napra szaporodnak városunkban. Eddigelé már nyolc esetet konstatáltak orvosaink, mi minden esetre elég szám arra, hogy a csúnya nyavalyától ki-ki óvja magát. A nyolc eseten kívül fordultak elő esetek, melyekkel kolerint [az ázsiai kolerának enyhébb alakja – sz. m.] állapítottak meg az ahhoz értők. Eddigelé még a „hivatalos” lap nem vett tudomást róla, hogy városunkban is grasszál e veszedelmes járvány; nem jelentették volna talán be? Mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy itt a titkolózásnak nincs helye. Sokkal tanácsosabb fölfedezni a bajt, hogy ezáltal mindenki elővigyázatra intessék.
Kolerabizottságunk, vagy az illető orvosok jobban teszik, ha napról napra kimutatják az esetet, mert tessék elhinni, hogy a titkolózás csak a mendemondáknak ad lábat s a képzelgés mindig hajlandó nagyobbnak festeni a bajt, mint amilyen valóban.” (1873. június 1.)
A következő hír már a kolerabizottságtól származott:
„Értesíttetik a közönség, miszerint a főorvos jelentése szerint újabban ismét két koleraeset fordult elő városunkban; egyik Kőfaragó [ma Nicolae Jiga], másik a Halász [ma Vasile Conta] utcán; a betegek orvosi ellátás alá vétettek; egyszersmint tudatja a bizottság miszerint a vészes helyeken a kutak és árnyékszékek kitisztittása elrendeltetett.” (1873. június 4.)
„Városi rendőrségünk utcáról utcára jár, hogy minden gazdát a tisztaságra figyelmeztessen. A buzgalom dícséretet érdemel most, mután városunkban itt-ott kezdi félelmes fejét felütögetni a kolerajárvány. Óhajtjuk, hogy rendőrségünk a legnagyobb eréllyel ügyeljen föl a tisztaságra mindenfelé, s ha kell, érzékeny büntetéssel szorítsa háziurainkat kötelességeik teljesítésére.” (1873. június 6.)
A kolerabizottság újabb jelentése:
„A kolerabizottság kötelességének tartja a közönség megnyugtatásául köztudatra hozni városi főorvos, Mayer Ágoston úrnak beadott hivatalos jelentéséből a járvány kezdete óta a mai napig felmerült kolerabetegüléseket, hogy így az elterjedt különféle és aggályra keltő mendemondának elejét vegye és a rémhíreket valódi értékükre szállítsa.
A folyó évi május hó 28-tól június 5-ig megbetegült 6 férfi, 6 nő és 7 gyermek, összesen 19 egyén. Ezekből láthatja a közönség, hogy bár ha a kolerabetegség járvánnyá fejlődött is, mindazonáltal még oly ijesztő mérvben nem uralkodik, mi félelemre adhatna okot, miért is midőn az alólírott bizottság a polgárságnak a nyugodt magatartást ajánlja figyelmébe, egyúttal el nem mulaszthatja újólag felhívni a lakhelyek szellőztetésére, az ürszékek fertőtlenítésére, s különösen az eddig követett rendes életmód folytatására, mint oly eszközökre, melyek legbiztosabban megóvnak mindenkit a kolerabetegségtől.” (1873. június 7.)
Úgy tűnik, hogy hiábavaló volt az emberek nyugtatgatása, a valós helyzet ismertetése, a félelem a járvány kiterjedésétől egyre fokozódott. Ez indokolhatta a velencei lakosok tiltakozását amiatt, hogy az ideiglenes járványkórházat az ő városrészükben állították fel:
„Tegnap délután Várad-Velencén valóságos népzendülés készült, s ha nincsenek az ottani ismeretes népemberek, az odaszállított kolerásoknak útját a nép vasvillával állja. A lakosok szenvedélyesen tiltakoztak a kolerás betegeknek más városrészekből ideszállíttatása ellen.
Megmagyarázhatatlan is azon intézkedés, hogy míg a művelt nép előtt a koleraeseteknek még a lapokbani közlését is titkolni szeretjük, addig a kolerabizottság a legszegényebb városrészben, ahol eddig koleraeset nem is fordult elő, iskolák, szeszgyárak, középületek tőszomszédságában és a legnépesebb, s legjártabb Kolozsvári [ma Clujului] utcán, orvosi segélytől lehetőleg legtávolabbra állítja a koleraházat, hogy oda a szánandó betegeket folytonos dörzsölés és rögtöni orvoslás helyett a tikkasztó melegben fél és háromnegyes óráig a legélénkebb utcákon végig – rémületére az egyszerű népnek – hurcolgatják, kiknek némelyike – mint tegnap is történt – a háromnegyed órai rázós szállítás közben lelkét kiadni kénytelen volt.” (1873. június 7.)
Egy hét elteltével az időszakos polgármesteri jelentésben a velenceiek tiltakozására azt a megoldást találták, hogy nem zárták be a velencei kolerás kórházat, de egy hasonlót nyitottak Újvárosban is. Előrelátó döntés volt, hiszen rövidesen egyre többen betegedtek meg a városban és az egyetlen ideiglenes velencei kórház a férőhelyek tekintetében elégtelen lett volna. E döntést közölte a Nagyvárad is:
„A kolerajárványról: Május 15-én Nagyvárad-Újvároson hatóságilag is konstatáltatott az első koleraeset egy Budáról hazaérkezett helybeli asszonynál. Az orvosok nézete szerint ezen koleraeset nem helyben fejlődött ki, hanem Budáról hurcoltatván ide: remélni lehetett, hogy az óvrendszabályok szigorú alkalmazása mellett a jelzett betegség nem fog elterjedni. De balsorsunk úgy akará, hogy két nappal későbben, május 18-án, itt helyben fejlődő koleraesettel kelljen találkoznunk Várad-Olasziban Nagy-Párizs [ma Mioritei] utcán. Ezt követte kevés napok alatt több eset; amiért is a kolerabizottság kimondotta, hogy a kolera járvány jelleget öltött magára. [...] A velenceiek ellenállása miatt a Halász [ma Vasile Conta] utcában is berendeztek egy kolerakórházat Latky György ácsmester házában az újvárosi és olaszi lakosok számára, míg az előző kórház a váraljai és a várad-velencei lakosok számára.” (1873. június 14.)