Laudatio Szentmártoni János tiszteletére

A költészet szertelensége és a szerkesztő rendszerező képessége, kitartása, szorgalma a lehető legszerencsésebben találkozik ebben a fiatalemberben. Érzéke van a szellemi izgalmakhoz, termékeny türelme van a szerzőkhöz, koravén bölcsessége van az irodalmi élet – sokszor személyét is kikezdő – megrázkódtatásainak elviseléséhez. Ráadásul társas lény, kiváló barát és családapa, s magam nem is nagyon tudom elképzelni, hogy a versíráshoz nélkülözhetetlen mámort honnan és milyen körülmények között találja föl, gerjeszti, leli meg önmagában.

Ünnepelhetném benne a korán jelentkező elemzőt, az életművekhez nagy alapossággal és finom érzékenységgel közelítő tanulmányírót. Rákos Sándor sajátos és rendkívül tágas költői teljesítményét szakdolgozatában értelmezi figyelemreméltóan. Úgy tud a tanítvány szerepébe illeszkedni, hogy távol tartja magát minden iskolás megnyilvánulástól. Partnere annak, akire hallgat, nem szellemi kiszolgálója vagy kiszolgáltatottja. Jó nézni, ahogy dolgozik a szerkesztőségben, ahol az íróasztalt koptatja, ha ott van, akkor nyugalom van. A munkálkodás nyugalma.

Ő az az ember, akinek jó kéziratot adni és minden valószínűség szerint akitől kevéssé fájdalmas kéziratot visszakapni. Szentmártoni János mindemellett könyvek és antológiák gondozója is, s ha valamihez kell a türelem és a tapintat, hát ehhez a munkához nélkülözhetetlen. Egyensúlyozni a várakozások és elvárások, a hiedelmek és az előítéletek, a szakmai meggyőződés és a megkerülhetetlen egyéb szempontok között, ez nem kis dolog.

És amiről én is hallgattam eddig, és ő is gyakran szemérmesen hallgat: Szentmártoni János költő. Olyan költő, akiből az invenciót nem öli ki a tudás, intellektusa fölragyogtatja a hétköznapok porszemnyi szépségét is, verseiben póztalan, csöndes lírája mégsem tér ki a világ nagy dolgai elől, inkább mérlegeli, helyükre igyekszik tenni azokat. Aki eddig nem ismerte Szentmártoni Jánost, annak szívből ajánlom őt, aki pedig tudja, kicsoda, az velem együtt ünnepel. A Tokaji Írótábor kuratóriumának díja méltó helyre került.

Antall István

(Elhangzott 2003. augusztus 15-én a Tokaji Írótábor díjkiosztó ünnepségén)