Fábián Imre
Fábián Imre költő, szerkesztő, könyvkiadó (Nagyszalonta, 1945). Volt tanár, múzeumigazgató, újságíró, jelenleg a nagyváradi Literator Könyvkiadó mindenes „szolgája". Több mint húsz kötet (vers, próza, mese) szerzője. Folkloristaként is számon tartják.
Megszületett
mely igen szép
ki a bölcsőben szendereg
hajnal szemében a fény
éppen úgy mint a te orcádon
világol-világol
te édes tejillatú
purdé-purdé-kukurdé
rózsának hamvas szirma
Úristennek csillaga
hurkás-párnás feneked
mint az érett körte
harapnivaló kívánatos
ki vagy te aki alighogy vagy
máris felforgatod egész életem?
már nincsen csendességem
semmiképpen nem nyughatom
mint a megáradt patak
én árva olyan vagyok
legyűrnek gyöngeségeim
utat keresek áradó vizeimnek
mert szorít a régi meder
az én mátkám ölében elpihenek
tenyerem fényével övezlek
te alvó virág! te bimbó!
én reménységem én várásom
én imádságom és örömöm tornya
emelsz engem mennybéli magasba
miért nyöszörög a gyermek?
öltözteti a szél az eget
lobogtatja féktelen zászlóit
madárkának fészkét emelgeti
mutassuk meg magunkat
lásson aki látni akar
mi ketten szántsunk földet
vessünk beléje búzát
két kezünkkel arassuk le
csépeljük el őröljük meg
fateknőben dagasszuk meg
rakjuk kelni háncskosárba
süssünk belőle kenyeret
mártsuk ki vele a zsíroslábast
haj! ahaj! a-ha-haj! hó!
megszorítjuk az égi háborút
hogyan sírdogál a gyermek?
mint a lágy hangú furulya
mint a szerelmes cinege
mint a szabja suhogása
ó még az angyalnak is szabad
eregess csak arany füstöket
göcsöket arany rögöket
megkönnyebbül a kis bogár
bele baba bele
rakd a markom tele
haj! ahaj! a-ha-haj! hó!
és amikor keres engem a szemével
hol vagyok én akkor? hol?
hogy fedezzem őt kezem árnyékával
mert féltem mint drága magot
íze és fénye életemnek
boldogságom udvara
érted kiáltok a magasba!
serkenj fel északi csillag
sepregess az én kertem felett
folyjanak drága illatai
mert csecsszopó csüng
kedvesem telihold mellén
olyan mint hajnalban nyíló virág
akiben én gyönyörködöm
haj! ahaj! a-ha-haj! hó!
miért is van nekem ilyen jó kedvem?