Szűcs László

Szűcs László költő, újságíró (Nagyvárad, 1965). Az Erdélyi Riport főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hátam mögött észak (versek, 1996), Időkút (kisregény, 2001).

Tessék fellázadni!

Délutánonként ülök a képernyő előtt, s kíváncsisággal vegyes szakmai ártalomból nézem, nézem a riporterverseny újabb és újabb fordulóit. A fiatal újságírójelöltek viszonylag magabiztosan verekszik át magukat olyan témákon, mint brókerbotrány, ügynök-ügyek, iraki válság és a többi. Majd látszólag könnyű, középiskolai szintű feladat következik: a műsorvezető könyvborítók képeit mutatja nekik: négy-négy kötet egy szerzőtől, a név letakarva, s a címek alapján kell megmondaniuk, ki az író. Utána filmrészleteket vetítenek, ezek alapján kell megnevezni címet, rendezőt, főszereplőt. Az eredmény siralmas: még a Lutráról sem ismerték fel Fekete Istvánt, A Mégis mozog a föld cím olvastán nem ugrott be Jókai neve, hasonlóképpen járt Karinthy Frigyes, pedig még a karikatúrája is látható volt az egyik borítón. Ugyanígy ismeretlenül peregtek a média leendő munkásai előtt a Jancsó-féle Szegénylegények képkockái, Lisa Minelli a Kabaréból, sőt szegény Latinovitsot sem ismerték fel az Isten hozta, őrnagy úrból. Csak Az angol beteg volt ismerős az egyik lánynak, mondta is, ugye ezt Szabó István rendezte...

Dohogom mindezt annak tükrében, hogy a nyári írótáborokban a finanszírozás akadozása, a megfelelő mecenatúra hiánya mellett a legtöbben arra panaszkodtak, hogy nincs kellő érdeklődés – különösen a fiatalokban – a művészetek, kivált a literatúra iránt. Csakhogy addig nem is lesz semmi a megszerettetésből, amíg az irodalom, a könyv ízét már a kamaszkor délelőttjén megkeserítik bennük. Márpedig tapasztalataim, közelebbről hatodikos fiam és kortársainak példája azt mutatja: egyfajta nemszeretem nyűgként jelenik meg előttük – többek között a kötelező olvasmányok formájában – az irodalom. Korszerűtlen az oktatás, a szemléletmódból, a módszerekből hiányzik bármiféle kreativitás. Legalábbis az esetek nagy többségében az unalom költözik be ezekre az órákra, s a szellem pezsgése helyett potyognak a fekete pontocskák.

Hogy lesznek belőlük folyóirat-olvasók, Latinovits-felismerők, hogyan lesznek képesek megbarátkozni a jelen alkotóinak műveivel?

Gyerekek, tessék fellázadni...