Koncertről koncertre

Várad művészeti-művelődési életében igen jelentősek a klasszikus zenei örökségünket ápoló sorozatos hétfői hangversenyestek. A koncerteken a közel háromszáz fős bérletes törzsközönség mellett mintegy száz-kétszáz – köztük sok fiatal – hallgató élvezi a klasszikus repertoár megannyi felcsendülő darabját. Filharmonikusaink több mint ötvenöt muzsikusa főként a romantikus és barokk zene tárházából választott zenekari és versenyműveket tolmácsolja. Természetesen nem minden egyes hangverseny éri el a kívánt színvonalat. Ez a sokszor anyagi és referenciaérdekből hívott karmesterek és szólisták fellépésének tudható be. A 2002–2003-as évad műsorválasztása egyrészt jeles zeneszerzők születésének és halálának évfordulóját is köszönti (Berlioz, Schubert, Prokofjev, Hacsaturján és Hummel).

A januári–februári koncertek több meglepetést is tartogattak. Csajkovszkij sokszor játszott, népszerű VI. Szimfóniájának a szenvedélyt a szomorúsággal elegyítő hangvételét vagy a finálé keserű, lemondást sugalló rekviemjét hiteles tolmácsolásban hallgattuk meg Romeo Rîmbu vezényletével. Ugyanezen az esten lépett fel Daniel Podlovski hegedűművész, aki Csajkovszkij versenyművét tolmácsolta. Előadásából hiányzott a bensőséges lírai elmélyültség. A koncert szólamának megmintázása alig váltott ki a muzsikával való azonosulást.

Tüneményes hegedűssel találkozhatott a váradi publikum Florin Paul személyében. Glazunov 1905-ben bemutatott a-moll, hármas tagolódású, egytételes romantikus versenyművének kötetlen, csapongó líraiságát, valamint ellenállhatatlan sodrását, üdítően friss dallamvilágát avatta élővé alaposan kidolgozott hangszeres technikájával. Méltó partnere volt Emil Simon karmester, aki Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című programzenéjének látomásszerű képeit hozta felszínre a zenekarral.

A Filharmónia fiatal muzsikusai léptek fel öt versenyművel a február eleji koncerten. Serge Koussevitzky ritkán hallott, nagybőgőre – e mostohán kezelt szólóhangszerre – komponált háromtételes, vonószenekarral kísért fisz-moll koncertjét (op. 3.) Antoniu Sekaci tolmácsolta. A 20. század első felében keletkezett mű romantikus hangvételű gazdag színeit, poézisét s lobogó temperamentumát kiváló technikával szólaltatta meg. Robert Chambers amerikai trombitaművész virtuóz, akadályokat nem ismerő előadásmóddal mutatta be a 225 éve született Johann Nepomuk Hummel Esz-dúr (1803) háromtételes, Váradon először felcsendülő versenyművét.

Emlékezetes hangversenyestnek lehetett tanúja a színház nézőterét megtöltő hallgatóság, amikor két jeles vendégművész előadását élvezhette. Oxana Corjos nemzetközi díjas zongoraművész Brahms monumentális d-moll koncertjének differenciált érzelmi színskáláját, szenvedélyes hangú költészetét nemes fájdalmú emberi hangon közvetítette. A kompozíció drámaisága, dallamainak gyönyörű ívei, harmóniájának kifejező világa párját ritkító tolmácsolásban szólalt meg a fiatal szólista játékában. Az est karmestere, az ukrán Mihail Szecskin egy rég nem hallott alkotás színrevitelével örvendeztette meg hallgatóságát. Borogyinnak az orosz világot megelevenítő II., „hősi" szimfóniája ditirambikus forgatagát, hangulatképeit filharmonikus együttesünkkel keltette életre. Karmesteri művészetének külön erénye: a ritmikus biztonság és a zene természetes arányainak hű viszszaadása. Schubert fiatalkori, 1816-ban írt és 1846-ban bemutatott IV., c-moll „tragikus" szimfóniáját tűzték műsorra a zeneszerző halála 175. évfordulójának emlékére. E romantikus muzsika bécsies levegőjére, őszinte emberi mondanivalójára, magától értetődő harmóniavilágára éreztetett rá Acél Ervin hiteles karmesteri felfogásában a kivételesen szépen elhangzott zenekari játék. A mű meseszerű, varázslatos, elvágyódó líráját s energiát is felszabadító, szeretetet-szerelmet hirdető zenéjét érzelmet ébresztően hozták életközelbe muzsikusaink. Sajnos a hangversenyest szólistájának, Gernot Winischhofernek, a bécsi zeneakadémia tanárának játéka nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mozart A-dúr koncertjének szólamát száraz, didaktikus pontossággal igyekezett bemutatni.

A február végi koncerten – két esztendő múltán – újra pódiumunkon köszönthettük a fiatal Răzvan Suma gordonkaművészt. Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című héttételes variációsorozatát adta elő. A virtuozitást igénylő versenyművet bravúros hangszerjátékkal avatta élővé, szinte átéltük a műből sugárzó oroszos melankóliát, a műfaj kifejezte csillogó mozgalmasságot, a kötetlen csapongást. Ikuo Inagaki japán vendégkarmester Rossini Szemirámisz-nyitányát és Dvorák VIII. G-dúr szimfóniáját vezényelte. A zenekar a művek ismeretében, megnyerően muzsikált, de a karmesteri szándék alig-alig mutatkozott meg.

A Nagyváradi Állami Filharmónia további műsortervéből feltétlenül kiemelkedik Bartók Cantata profanájának színrevitele, az intézmény énekkarának közreműködésével. A Körös-parti városban először felcsendülő alkotást remélhetően az új, igen jó akusztikájúnak ígérkező hangversenyteremben hallgathatjuk meg.

Tuduka Oszkár

Tuduka Oszkár zenekritikus, tanár (Székelyhíd, 1928). Kolozsvárott diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. Zenekritikák, tanulmányok, esszék, zenei, irodalmi megemlékezések szerzője.