Morvay László

Készülődünk…

Mamijának

Katatón csend sír bennem

és elrejtett kincseid mégis újjászülnek,

hajnal lesz, újra reggel,

csikorgó mozdulatokkal ébred a táj is,

madarai boldogan pilinckáznak…

Nincs váratlan sikoly,

dagad a domb, s lassan harsánylik a Nap.

Mégis mostantól az estére készülődöm

– már tudom.

Könnyű léptűek serege menetel,

ledobott szerelvényük az útszélen:

belek, tumoros zsigerek

ikrásodó könny

görgő tüdőszuszogás

kaszabolt bársonyon sárhegyek

Most már én is csak az Ő

szemével mérem magam:

a hasztalan loholást

az értelmetlen szökést

a vétek nélküli bűnért

a véres kard itéletét.

Áldást osztó szomorú szeme lát,

simogató kétkeze nyúl,

szívéhez oly közel dobogok

mégis reménytelen

Mert akkor is végezetlen

Mert akkor is nélküled

Mert akkor is boldogan

Mert akkor is gyermekin

ahogy egyre közelebb érintése

Az ember szétesve

– készülődik –

s most már én is az Ő szemével mérem magam.

AMEN.

Száz év múlva szeretnék moha lenni földtesteden!

Morvay László tűzzománcművész, grafikus, tanár, költő (Esztergom, 1947). Az egri tanárképző főiskolán, majd pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Mintegy tíz éven át tanított a pécsi egyetemen, a pesterzsébeti Gaál Imre Stúdió vezetője. 1974 óta rendszeresen állít ki Magyarországon és külföldön.