Tüzes Bálint

Dsida

házsongárd

állomás

felhőig ér a fenyő

alatta maroknyi föld

mit megkíméltek a holtak

élők gödröt nem áshattak

sírhelyet az elmúlásnak

keresztet sem emelhettek

árvalányhajas békédnek

mégis döbbenten állnak meg

a fűszaggatta kőfeszület

határt szab és

át nem ereszt

szólni nem szól senki semmit

portested hanggá

nem némít már

csak zölden fénylő

keresztedet látják

megszépítve

a szavak múlását

Kicsi tény

ilyen egyszerű

ha elindultál

valaki

mindig látja hátadat

suhanc elismerőn

ráfüttyent s a szél

legyen bár jeges vagy tavaszi

pillanatra

megpihen

hajadban

Nagyravágyó félelem

elkerülendő

hogy kicsiny lelked

kevés is boldogítsa

lépkedjen inkább

csillagokra de

maradjon

talajon

talán így lehet

minden

egészen

elkerülhető

Téli imádság

Uram te látod kezem üres

nincs benne semmi mi a másé

de marokkal szorítom

ígéreted a reményt

míg

arcomba vágja minden

jöttment légáram

szelekbe takarózó

és szárnyain utazó

kóbor pelyheit

Tüzes Bálint költő, publicista, tanár (Nagyvárad, 1951). Kolozsvárott végzett filológia szakon. Magyar irodalmat és francia nyelvet tanít. Rendszeresen publikál hazai lapokban, tagja a Nagyváradi Ady Társaságnak.