Tanulmányok
A két részből álló tanulmány azokkal az ideológiai áramlatokkal foglalkozik, amelyek a reformidőszakban a legjelentősebb hatást gyakorolták. (Az áttekintés természetesen semmiképpen sem tekinthető teljesnek.)
Az első részben először két olyan ideológia bemutatására kerül sor, amely a hatalom magatartását, felfogását lényegében az egész reformidőszakban meghatározza, illetve befolyásolja: ezek a pragmatizmus és az ún. békés evolúció elleni harc. Ezt követően két olyan irányzattal foglalkozom, amelyek jelentkezésénél, illetve befolyásának alakulásánál az 1989-es Tienanmen téri véres események képezték a fő határvonalat: a neo-autoritarianizmus és a neo-konzervativizmus. Ezek a hatalmi elitet is elérő áramlatok azonban nem váltak olyan általánosan követett irányzattá, mint a megelőzőek.
A második rész legnagyobb terjedelemben a nacionalizmussal foglalkozik, amit indokolttá tesz az, hogy általános megítélés szerint nemcsak a hatalom, hanem a kínai tömegek gondolkodását leginkább ez jellemzi és befolyásolja. Történelmi előzményeinek rövid bemutatása után különböző gondolati alapjait és megnyilvánulási formáit tekintem át. Végül röviden érintem a liberalizmus, illetve a szociáldemokrácia kérdéskörét, amelyek közül csak az utóbbi jelentkezik a hatalom szintjén.
A tanulmány első része a Kül-Világ 2007/3-4. számában jelent meg.
A szerzőről: Jordán Gyula ny. docens, történész. Kutatási területe Kína XX. századi története különös tekintettel a reformidőszakra.
Szakértők és ösztöndíjasok, Ikarusz busz, gyógyszerek, naposcsibe, gyógykezelés - csak néhány momentum azokból a kétoldalú kapcsolatokból, amelyek Magyarország és Angola között egykor még egészen intenzívek voltak. Sőt, mind a magyar, mind az angolai vezetés hosszú távra tervezte őket és nagy reményeket fűzött hozzájuk. Közbeszólt azonban a rendszerváltás, így a két országot összekötő ideológiai kapocs megszűnése és mindkét oldal gazdasági, pénzügyi krízise.
A tanulmány a 70-es, 80-as évek angolai-magyar kapcsolatait mutatja be: milyen "ösztönzésre" vettük fel Angolával a hivatalos kapcsolatokat, hogyan illeszkedett ez az akkori magyar külpolitikába, mit és miért nyújtottunk. Elemzi, hogyan és miért csökkent a magyar vállalkozókedv, és süllyedtek a rendszerváltást követően a kétoldalú kapcsolatok fokozatosan a minimális szintre.
A szerzőről: Hegedűs Éva az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának végzett, kommunikáció és portugál nyelv és irodalom szakos hallgatója, jelenleg pedig a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nemzetközi Kapcsolatok és Európa-tanulmányok szakán tanul. Kutatási területe a nemzetközi fejlesztési együttműködés, különös tekintettel az afrikai volt portugál gyarmatokra, valamint a humanitárius és fejlesztési segélyezés kapcsolatára, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) és a nemzetközi fejlesztési együttműködés jövőbeni összekapcsolásának területeire és lehetőségeire.
A tanulmány célja, hogy összehasonlítsa az Európai Unió Belarusszal kapcsolatos politikai céljait és eszközeit a belarusz EU-politikákkal. A többes szám használata nem véletlen, egyik oldalon sem beszélhetünk ugyanis homogén megközelítésekről. Brüsszel markánsan különböző politikát folytat a belarusz kormánnyal, illetve az ellenzékkel szemben, és Belarusz esetében is élesen el kell különíteni a rezsim és az ellenzék álláspontját, melyek között alig van bármiféle átfedés. Az uniós célok, szándékok és a rendelkezésre álló politikai eszközök viszont egészen más jellegűek, mint amire akár a belarusz kormány, akár az ellenzék fogékony lenne. Alapvetően ez okolható az EU mint szervezet Belarusszal kapcsolatos relatív tehetetlenségéért.
Ezzel együtt a szerző nem e tehetetlenség fenntartása, vagy a teljes nem-cselekvés mellett érvel, mindössze igyekszik megfelelő kritikával illetni az EU lépéseit, bemutatva azoknak másik oldalát, a "fogadó fél" perspektíváját is. Teszi mindezt abban a reményben, hogy a hibák, gyengeségek nevesítésével hozzájárulhat egy hatékonyabb uniós Belarusz-politika kialakítására irányuló gondolkodáshoz.
A szerzőről: Rácz András a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett történész-politológusként 2004-ben, szakterülete az EU kül- és biztoságpolitikája, és ennek megjelenési formái a poszt-szovjet térségben. Emellett különféle hadtörténeti és haditechnika-történeti kérdések iránt is érdeklődik. Angol, német, orosz és lengyel nyelven beszél.
Interjúk
Könyvismertetés