Tanulmányok
Benkes Mihály a tanulmányában a Szaharától délre elterülő, ún. Fekete-Afrika makroszintű összehasonlító elemzésére tesz kísérletet. A vállalt korszak a posztbipoláris időszakról való áttérés ideje, amelynek megértéséhez viszont elkerülhetetlen a kolonizáció-dekolonizáció processzusának behatóbb elemzése.
A címben jelzett problematika alapja nem más, mint az a megállítás, hogy az afrikai kontinens országai, népei, népcsoportjai, különösen Fekete-Afrika új államai elvesztették, egyes elemzők szerint "eltékozolták" azt az esélyt, amit 1960 és 1964 között a politikai-jogi függetlenné válás hordozott magában. Az afrikai államok egy részében belső polgárháború szaggatta szét a korábbi rendszereket, és szinte általános trendként figyelhető meg az életszínvonal csökkenése (28 ország esetében volt kimutatható a súlyos hanyatlás).
A főbb irányvonalak felvázolása után a szerző azt vizsgálja és foglalja össze, hogy milyen külső és belső lépések lennének szükségesek, ahhoz hogy ezek a folyamatok megforduljanak vagy legalábbis stagnáljanak.
A szerzőről: A szerző az ELTE BTK Történeti Intézet Politikaelméleti Tanszék docense, habilitált doktor, a történettudomány kandidátusa. Az Afrikanisztikai Oktatási Program (ELTE) alapítója és a program társgazdája.
A tanulmány az első világháború utáni időszaktól napjainkig mutatja be a palesztin politikai rendszer struktúraelemeinek formálódását, az arab-izraeli konfliktusnak a palesztin társadalomra, a nacionalista mozgalomra gyakorolt kihatásait. Az e történeti folyamatok kontextusába illesztett elemzés nagy hangsúly helyez a hatvanas években szinrelépő PFSZ irányvonalában bekövetkező változások, a neopatrimoniális hatalomgyakorlás, az államisággal kapcsolatos korai palesztin politikai lépések bemutatására.
Kitér az oslói egyezmények révén létrejövő palesztin autonómia főbb intézményi jellegzetességeire, a kialakuló sajátos prezidenciális rendszernek a többi hatalmi ág függetlenségét beárnyékoló működésére, az alkotmányozás során jelentkező érdekellentétekre, a civil társadalom szerveződésének nehézségeire, a külső és belső nyomás hatására napirendre került politikai reform kapcsán jelentkező kihívásokra.
A szerzőről: az ELTE TÁTK Politikai Tudományok Tanszékének docense, posztgraduális tanulmányait Moszkvában, Brüsszelben és Bradfordban végezte. Szűkebb kutatási területei: a közel-keleti térség 19-20. századi története, a közel-keleti politikai rendszerek sajátosságai, Magyarország és a közel-keleti államok diplomáciai kapcsolatai, a politikai iszlám. Az utóbbi években megjelent publikációi elsősorban a közel-keleti rendezési folyamattal, az izraeli pártrendszerrel, s a térség biztonságpolitikájával foglalkoztak.
A kőolaj ára rég nem látott magasságokban van, és egyes nézetek szerint az Egyesült Államok az olaj miatt támadta meg Irakot. Milyen tényezők befolyásolják e nyersanyag árát, mekkora készletekkel rendelkeznek a világ olajexportőrei, és honnan importál az Európai Unió és az Egyesült Államok, kik lesznek a jövő nagyfogyasztói? Milyen készletek állnak rendelkezésre napjainkba és milyen új piacok nyílhatnak a jövőben. Ezekre a kérdésekre kínál választ a Losoncz Miklós két részes tanulmánya. A most megjelent első részben a folyamatokat történelmi kontextusba helyezve láthatjuk az olajtermelő országok megszerveződést, az olajár rendkívül érdekes összehasonlító elemzését 1970 és 2003 között.
A szerző választ keres az elmúlt évek áringadozásaira valamint arra a nagy vitát kiváltó kérdésre, miszerint az egyesült államoknak érdekében állhatott-e Irakot pusztán kőolajáért megtámadni.
A szerzőről: Losoncz Miklós a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője és főiskolai tanár a Modern Üzleti tudományok Főiskoláján. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1977-ben végzett. Egyetemi doktori címet 1978-ban kapott, a közgazdaságtudomány kandidátusa 1984-ben lett. Átfogó kutatási területe a világgazdasági növekedés, beleértve a kőolaj szerepet, azon belül az Európai Unió és Magyarország és az EU közötti kapcsolatok.
A legális és illegális migráció a globális világ egyik jellemzőjévé vált az elmúlt évtizedekben. Az egypólusú világ vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok és déli szomszédja, a Mexikói Egyesült Államok között lévő 3 152 km hosszú határ a háromoldalú (Kanada is részese) szabadkereskedelmi megállapodás 1994-es életbe lépése óta a világ egyik legforgalmasabb határa lett. Az USA-ban a legutóbbi (2000) népszámlálás szerint mintegy 39-40 millió hispán/latin származású ember él, aminek közel 2/3-a mexikói származásúnak vallja magát.
A világ legjelentősebb emigrációjának gyökerei részben történelmiek (XIX. századi területvesztés), nagyobb részben azonban gazdasági és szociális természetűek. A mexikóiak beáramlása gazdasági szükségszerűség, de kezdi megváltoztatni az ország etnikai összetételét annak politikai következményeivel együtt. Mexikóban pedig a hazautalások révén enyhíti a nyomort, csökkenti a szociális feszültségeket, de a szavazati jog felvetésével veszélyes vizekre csábíthatja a mexikói politikai pártokat.
A szerzőről: A szerző közgazdász, diplomata, a Pécsi Tudományegyetem végzős PhD hallgatója. Posztgraduális tanulmányokat folytatott biztonságpolitikai (G. C. Marshall European Center for Security Studies, Garmisch) és európai ismeretekből (Ecole Nationale d'Administration), valamint nemzetközi kapcsolatokból (Instituto Matías Romero de Estudios Diplomaticos, México). Több, mint 20 éve foglalkozik Latin-Amerikával, tanulmányai jelentek meg a mexikói politikai rendszer fejlődéséről, a mexikói-amerikai viszonyról, valamint az EU - Latin-Amerika kapcsolatokról. A Geopolitikai Tanács Alapítvány Kuratóriumának tagja.