Az iskolai honlapok egyre fontosabb szerepet töltenek be az intézmények külvilággal folytatott kommunikációjában, ugyanakkor sajátos virtuális közösségi terekké is válnak. A szerzők az intézmények honlapjaiból vett minták alapján mutatják be, milyenek is valójában ma az iskolák honlapjai, és milyen lehetséges funkciókat tölthetnek be az iskolák életében. Részletesen kitérnek az iskolák által szerkesztett és működtetett honlapok tartalmi, formai, technikai követelményeire. Különösen érdekes a tanulmánynak az a része, amely a honlapok helyi fejlesztésű tananyagainak közreadásával foglalkozik, mintegy előrevetítve a tanítás-tanulás individualizálásának e médiumokban rejlő lehetőségeit.
Az iskolai honlapokról a kezdetek óta élénk diskurzus folyik az érintettek körében, ami jól mutatja a téma fontosságát. De a hangsúlyok eltolódni látszanak: az iskolák webes megjelenését övező kezdeti lelkesedés, a „kicsit kezdetleges, kicsit hiányos, de sebaj, a miénk” elnéző türelme helyébe egyre inkább professzionális szempontok és elvárások lépnek. Ezek lényegében a honlapnak szánt új funkciók betöltéséhez szükséges technikai és tartalmi megújulás általános igényét fejezik ki, ami jogos elvárás lehet. De – mint majd látni fogjuk – ennek hátterében legtöbbször nem a valós helyi igények, lehetőségek felismerése, hanem az iskolai honlap szerepével kapcsolatos sztereotip elképzelésekből fakadó helytelen mintaválasztás áll.
2005 decemberében a középiskolai honlapok aktuális állapotának felmérésére tartalmi vizsgálatot végeztünk egy hatvan elemből álló mintán.1 Az elsődleges cél – a témában végzett korábbi kutatásoktól eltérően – nem az volt, hogy szigorú követelménylista alapján pontozzuk, majd rangsoroljuk a vizsgált lapokat; meggyőződésünk ugyanis, hogy bizonyos elemek megléte vagy hiánya önmagában kevés ahhoz, hogy minősítsen egy webes produktumot. Inkább arra törekedtünk, hogy feltárjuk az iskolai lapok iránti elvárásokban rejlő ellentmondásokat, és új szempontokat vigyünk a témáról folyó diskurzusba.
Az alábbiakban először áttekintjük az iskolai honlapok iránti elvárásokat, különös tekintettel az ellentmondások és hiányosságok feltárására. Ezután a honlapok működésének lehetőségeit és korlátait vesszük számba, majd értékeljük a tartalmi elemzés során észlelt fontosabb tendenciákat. Végül a teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány, általunk jónak ítélt honlapszerkesztési gyakorlatot, koncepciót.
Az elmúlt években két nagyobb tanulmány vállalkozott az iskolai honlapok helyzetének felvázolására. Az Informatika–Számítástechnika Tanárok Egyesülete és az Országos Közoktatási Intézet elemzése (Kőrösné 2000) 2000 őszén, az első nagy honlapkészítési hullám idején jelent meg.2 A vizsgálat tartalmi, technikai és designt érintő megfontolásokra egyaránt kitért. Megjegyzendő – és egyúttal jellemző a webes műfaj gyors változására –, hogy a tanulmány szempontrendszere öt-hat év elteltével már több ponton is elavultnak mondható. 2004-ben jelent meg Lengyel Rózsa Behálózva – Középiskolák honlapjainak állapota című tanulmánya, amely elsősorban tartalmi elemzésre vállalkozott, és nagyjából a 2003 végi állapotot rögzítette (Lengyel 2004). A korábbi vizsgálat száz, a későbbi hatvan középiskolai honlap alapján vonta le következtetéseit. Az általános iskolák internetes jelenlétét egyikük sem vizsgálta. Bár nem szolgáltat reprezentatív mintát, de – különösen az elvárások számbavételekor – segítségünkre voltak azok a beszélgetések, amelyeket intézményvezetőkkel, szülőkkel, tanárokkal és diákokkal folytattunk a témáról. A beszélgetések kivétel nélkül 2005-ben történtek.
A fent említett vizsgálatokban és a témáról szóló közbeszédben megfogalmazódó elvárások röviden a következő címszavakban foglalhatók össze: a honlap
A lista mindkét tanulmányban kiegészül azzal az igénnyel, hogy az iskola külső kapcsolatai (hazai és külföldi testvériskolák) is jelenjenek meg, noha ezt csak röviden tárgyalják.
Mindezek mellett álljon itt két gyakran hangoztatott sztereotípia (kettő a sok közül), amelyek nemegyszer kerülnek párba az említett elvárásokkal:
Bár kételkedhetünk abban, hogy mindez egyszerre megvalósítható volna (sőt a fentiek láttán talán az a benyomásunk is támadhat, hogy iskolai honlapot készíteni nemhogy nem könnyű, de egyenesen heroikus vállalkozás), a felsorolt igények első látásra jogosnak tűnnek. Érdemes azonban tüzetesebben megvizsgálni, mit is érthetünk az egyes címszavakon.
Itt egy nehezen körvonalazható elvárástömeggel van dolgunk, amelyben a következő elemek hangsúlyosak: szerepeljen a honlapon az iskola megközelíthetősége, elérhetőségei; a tanárok és a diákok (osztályok) névsora lehetőleg valamilyen logikai csoportosításban; a tanárok beosztása, szakterülete, honlapja, a velük való kapcsolattartás. Jelenjen meg a diákok (osztályok) elérhetősége, honlapja; az öregdiákok, egykori tanárok listája a teljesség igényével; tartalmazza az iskola történetét; az iskola szakmai profilját, pedagógiai programját; tájékoztasson a tanév fontos eseményeiről, tennivalóiról (az órarendektől egészen az ebédfizetés időpontjáig) és a fontosabb történésekről; közöljön részletes információkat a tanári munkaközösségek, diákszervezetek munkájáról, tevékenységéről, eredményeiről stb.
Itt jellemzően egyfajta hozzáállásról van szó. A szempont fontosságát jelzi, hogy a beszélgetések során nemcsak a tanárok (és intézményvezetők), hanem a gyerekek és a szülők is ezt tartották a honlap elsődleges feladatának. Természetesen ennek a célnak a szolgálatába lehet állítani a felsorolt összes elvárást, de speciálisan idesorolhatók a következők: a honlapon szerepeljen a pedagógiai program leegyszerűsített, emészthető és lehetőleg minél rövidebb változata; tartalmazza az iskola versenyeredményeit, felvételi statisztikáit; legyenek elérhetők a bekerülés feltételei, az előzetes tájékozódás lehetőségei (például a nyílt napok időpontjai). És nem utolsósorban legyen feltüntetve az 1% adományozásának lehetősége, a szponzorálás [sic!] igénye, melyet Lengyel Rózsa vevőközpontú szemléletnek, máshol – összhangban az ISZE–OKI-tanulmánnyal – önmenedzselésnek nevez. (Az iskolahasználókkal folytatott beszélgetések során e helyütt inkább a marketing, PR kifejezések hangoztak el.)
Ez legfőképpen az információk frissességét és hasznosságát jelenti. A tanulmányok (joggal) arra helyezik a hangsúlyt, hogy a lapon ne szerepeljenek elavult, érdektelen információk.
Ez a szempont két eltérő, de egymást nem kizáró felfogást takar. Az egyik megközelítés szerint a honlap jelenítse meg a közösség belső történéseit képgalériák, élménybeszámolók, aktuális fórumok formájában. A másik felfogás ennél aktívabb, építő funkciót szán a honlapnak, jelesül az iskola és a szülők, a tanárok és a diákok kommunikációját javító, sőt a személyes kommunikációt olykor helyettesítő színteret.
Ez a műhelyszemléletű elvárás már a 2000-es ISZE–OKI-tanulmányban is nagy hangsúllyal szerepelt. Jellemzően azt jelenti, hogy a tanárok a napi tevékenységet segítő teszteket, segédanyagokat tesznek közzé, továbbá itt publikálják saját tudományos munkásságuk dokumentumait. Az elvárás minimális formában a korábbi évek felvételi vagy érettségi dolgozatainak, versenyfeladatainak a közlését szorgalmazza.
Interaktivitáson elsősorban azt szokták érteni, hogy az oldalon fórumok, chat, vendégkönyv jelenik meg, továbbá szerepel az elképzelések között az is, hogy a honlapon rejtvényeknek, (tanulással kapcsolatos) játékoknak kellene helyet kapniuk. A beszélgetések során többször megfogalmazódott az is, hogy „a látogatót be kell vonni” (például az iskola épületében tett virtuális sétával). Meg kell jegyezni, hogy Lengyel Rózsa tanulmánya kevésbé emelte ki az interaktivitás szerepét.
A tanulmányok a honlapok értékelésében elég megengedően kezelik az esztétikum kérdését; a hangsúlyt inkább az egységességre és az átláthatóságra helyezik. A beszélgetések során feltűnt, hogy leginkább az intézményvezetők tartják kiemelkedően fontosnak az esztétikumot – elsődlegesen a marketing szempontjából. Az esztétikai elvárás azonban igazi ingovány, hiszen sem az ISZE–OKI-tanulmány, sem a beszélgetések nem nyújtanak támpontot azzal kapcsolatban, hogy mi nevezhető esztétikusnak (ebben a tekintetben talán még mindig új műfajnak számít a világháló). Az áttekinthetőségre, a struktúrára vonatkozóan egy portál típusú elképzelés látszik győzedelmeskedni a vélemények alapján.
A fenti elvárások, bár külön-külön általában ésszerűnek mondhatók, nem kevés ellentmondást hordoznak magukban. A listának szemmel látható hiányosságai is vannak, amelyek talán abból erednek, hogy az internet szerepéről és használatáról általánossá vált – ma már konzervatívnak nevezhető – kép valamikor 1999–2000 táján rögzült, így a web későbbi (igen jelentős) fejleményei nem épültek be a közgondolkodásba. Jellemző, hogy az érintettek hol túlbecsülik, hol alábecsülik az internet lehetőségeit.
Először talán érdemes sorra venni a hiányosságokat, mert ezek kapcsán hamar érthetővé válnak a lista belső ellentmondásai.
Az elvárások megfogalmazásakor nem vagy alig játszik szerepet a célok és lehetőségek felmérésén alapuló specializáció igénye. Az alapvető eszménykép a portál, tehát olyan oldal, amely minél szélesebb körben minél több csoport igényeit szolgálja ki. Ez inkább a kilencvenes évek végére jellemző elképzelés: az elmúlt években az internetes közösség (nemkülönben az üzleti szféra) felmérte, hogy a portálépítés komoly erőforrásokat igényel, és nem feltétlenül hozza meg a várt eredményt.
A másik szembetűnő hiányosság a hálózati gondolkodás majdnem teljes hiánya. Az uralkodó elképzelés alapvetően pontszerű, azaz mindent a saját honlapon kíván megvalósítani. Hálózatot többnyire csak valamiféle intézményileg is létező kapcsolatra (partneriskolák, nemzetközi kapcsolatok) alapozva képes elképzelni; a hálózati terjeszkedést pedig csak a diákok (vagy osztályok) és a tanárok egyéni honlapjain keresztül látja megvalósíthatónak. Nem szeretnénk lebecsülni az egyéni honlapok jelentőségét, de látni kell, hogy az iskola polgáraitól itt ugyanazt az erőfeszítést várja el kicsiben, amelyet maga is csak jól-rosszul képes teljesíteni. Az elgondolások nem vesznek tudomást azokról a mindenki számára elérhető, ingyenes (és legtöbbször az iskolák számára elképzelhetetlenül magas technikai színvonalú) szolgáltatásokról (blogok, közösségi portálok, online könyvjelzőgyűjtemények, wikik, a tartalom megosztásán alapuló más szolgáltatások),3 amelyekkel ki lehetne váltani az egyénileg nehezen megvalósítható megoldásokat – ráadásul úgy, hogy ez visszacsatolódna az iskolai honlapra, növelve annak ismertségét.
Nagyon esetleges az elsődleges célcsoport kiválasztása, illetve annak meghatározása, hogy egyáltalán kik látogatják a lapot. Pedig ennek alapján lehetne megítélni, hogy egy-egy szolgáltatás megvalósítása mennyire célszerű, illetve gazdaságos.
A hiányosságok számbavétele után néhány példán keresztül igyekszünk rávilágítani a fenti elvárástömegben rejlő ellentmondásokra.
Soroljuk fel a diákokat, tanárokat, öregdiákokat, volt oktatókat (minél több vonatkozó egyéb adattal, fényképpel stb.) • Az ilyen listák logikus összerendezése és karbantartása előbb-utóbb adatbázishátteret igényel, tehát technikailag nem is olyan egyszerű, továbbá folyamatosan gondoskodni kell a lista aktualizálásáról is; az öregdiákok, volt tanárok listázása pedig sokszor nem kevés kutatómunkát igényel. Az e-mail címek közlése adatvédelmi szempontból nem feltétlenül szerencsés, mert könnyen spam, direktmarketing-célponttá teheti az illető postaládáját; fényképek közlése pedig csak személyes beleegyezéssel történhet (már ha elektronikusan rendelkezésre áll megfelelő minőségű fénykép). Még ha mindez rendelkezésre áll is, korántsem biztos, hogy megéri a fáradságot: a lista ugyanis nem a leghálásabb műfaj, fogyasztható esztétikai megjelenítéséhez kevés a mégoly gondosan összegyűjtött tartalom. Erősen kétséges tehát, hogy a komoly erőfeszítések ellenére sikerül a látogató számára valóban átlátható, szép oldalt létrehozni.
Legyen látható az órarend • A pedagógusok és a diákok időbeosztása nem nyilvános adat, ismerete visszaélésekre adhat alkalmat. Az órarendek legfeljebb csak az arra jogosultak számára elérhető oldalakon közölhetők. A jelszavas rendszer megalkotása természetesen technikai kihívás is.
Legyen interaktív, közösségi • Egy online közösség nem alakul ki automatikusan, amint sikerül a megfelelő eszközök és szaktudás birtokában létrehozni a szolgáltatást. Működni csak több feltétel együttes megléte esetén fog. Fontos tudni, hogy a közösségi szolgáltatások, bármennyire lanyha felhasználói aktivitás jellemezze is működésüket, gondos felügyeletet igényelnek. Ennek hiányában ugyanis könnyen károssá válhatnak az iskola számára.
A pedagógusok helyezzenek el tananyagokat, tanulást segítő játékokat a honlapon • Természetesen örvendetes, ha egy iskola honlapján ilyen anyagok vannak, és jó lenne, ha ezek szaporodnának, de nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógusok képesítése általában nem elektronikus tananyag készítésére szól, azaz nem biztos, hogy rendelkeznek a színvonalas webes tartalmak előállításához szükséges kompetenciával. Ez a jövőben sem fog lényegesen változni, hiszen a tanárképzésnek még ma sem része. Más autót vezetni, és megint más autót gyártani.
Minél jobban érvényesüljön a vevőközpontú szemlélet • Csak néhány tényezőt sorolunk fel a nagyszámú buktató közül: a megvalósított közösségi szolgáltatások könnyen megriaszthatják a külső szemlélőt (a jól működő fórumok szabadosságukkal kelthetnek rossz benyomást, a szigorúan moderáltak pedig sivárságukkal). A televényszerű nagy közösségi oldalak sokszor átláthatatlanok a külső szemlélő számára; az ott sorakozó információk jó része fölöslegesnek, érthetetlennek tűnhet. Ezzel szemben elképzelhető, hogy egy elsősorban PR-szempontokat előtérbe helyező oldalt a diákok nem igazán éreznének magukénak. A vevőközpontúság sokszor olyan kompromisszumokra kényszeríti a készítőket, amelyek végül nem válnak a lap hasznára.
Bár nem vizsgáltuk az esztétikum, a strukturáltság és a naprakészség problémáit, így is látható, hogy egy elváráslista alapján pontozva a honlapokat egyáltalán nem biztos, hogy reális képet kapunk állapotukról, erősségeikről és hiányosságaikról. Mint arra a bevezetőben már utaltunk, meggyőződésünk, hogy nem szabad professzionális elvárásokat támasztanunk: az iskolai honlapok készítését ma többnyire a lelkesedés vagy – rosszabb esetben – a kényszer hajtja, és sokkal kevésbé egy szakmainak mondható elképzelés. Mint ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk, akad példa a tudatosan tervezett, a célok szelektálásával, az eszközök jó megválasztásával készült oldalra is.
A következőkben az iskolák internetes jelenlétének technikai és humán feltételeit vesszük sorra, továbbá megvizsgáljuk, milyen – részben külső – feltételeken múlik, hogy az intézmények által előállított tartalom eljusson a célközönséghez. Az iskolák természetesen maguk is szélesíthetik a lehetőségeket, de ez mind szakmailag, mind anyagilag többleterőforrásokat igényel.
Az iskolák döntő része a Közháló-Sulinet hálózatán éri el az internetet,4 ami általában széles sávú ADSL-elérést jelent. (Ez komoly minőségi javulás, hiszen másfél-két évvel korábban az intézmények többsége még a jóval lomhább, ugyanakkor költségesebb ISDN-nel kapcsolódott az internetre.) Az ADSL-technológia aszinkrón módon a letöltés sávszélességét a feltöltési sebesség rovására növeli. Az iskolák internethasználata szempontjából az előbbi, az iskolai honlapok külső elérhetőségének minősége szempontjából az utóbbi paraméter a fontosabb. Az iskolai honlapok néha elviselhetetlen lassúsága miatt tehát többnyire az alkalmazott (és adott) technológia szűk keresztmetszete okolható. Ezt a problémát a Közháló-Sulinet tervezői is látták előre, ezért lehetőséget nyújtanak az iskoláknak arra, hogy a Sulinet központi szerverén helyezzék el (www.iskolanév.sulinet.hu cím alatt) az intézmény weblapját, sőt az alapszintű webes jelenlét (iskolanév, cím, postacím, intézményvezető elérhetősége) automatikusan biztosított.5 A rendszer nemcsak statikus honlapok, hanem dinamikus rendszerek működtetésére is lehetőséget ad. A dolog szépséghibája, hogy az adatbázis-elérés6 nem megoldott; emiatt viszonylag kevés iskola él a lehetőséggel, és sok nagyobb igényű vállalkozás választja a saját szerver és ezzel a szűkebb keresztmetszet használatát. Néhány iskola külső szolgáltatótól vásárol internetelérést (jellemzően azok, amelyek nem várták ki a Sulinetet, illetve kevesellték annak lehetőségeit) vagy tárhelyszolgáltatást. Az ingyenes tárhelyek használata elenyésző, inkább a nem hivatalos iskolai honlapokra jellemző. Néhány szerencsés középiskola közvetlenül a Hungarnethez7 kapcsolódik.
A hardverek rövid életciklusa miatt nehéz megítélni az iskolák számítógép-ellátottságának minőségét. A 2004/2005-ös oktatási statisztikák szerint az iskolai számítógépek száma jelentősen nőtt az elmúlt években. Szem előtt kell tartani, hogy a webes fejlesztéshez nem feltétlenül szükséges a legfrissebb konfiguráció. A honlapkészítés szoftverigénye is kielégíthető nyílt forráskódú ingyenes programokkal vagy az oktatási intézmények számára ingyenesen használható, illetve jelentős kedvezménnyel árusított kereskedelmi szoftverekkel. Így a gyakori hibás szoftverválasztásból vagy gyenge szoftverismeretből eredeztethető hibák inkább kompetenciaproblémákra hívják fel a figyelmet.
A honlapkészítés az iskolák jelentős részében jellemzően az informatikatanár, a diákok, ritkábban a könyvtáros vagy a rendszergazda dolga. Ezek a szereplők általában csak kicsivel avatottabbak ebben a tevékenységben, mint az iskola többi polgára. Gyakorta megfigyelhető, hogy a honlap működése egy ember lelkesedésének a függvénye; ha ez a lelkesedés elfogy, vagy az illető távozik az intézményből, előfordulhat, hogy a lap is tetszhalott állapotba kerül. Általában nagy múltú vagy innovatív hírben álló, erős közösséggel rendelkező (és többnyire nagy létszámú) intézményekre jellemző, hogy a honlapnak nagyobb létszámú szerkesztősége van, ami biztosítja a munkamegosztást és a folyamatosságot: ezek a lapok tartalmukban, igényességükben kiemelkednek a mezőnyből. A megkérdezett intézményvezetők közül szinte mindegyik professzionális tevékenységnek tartja a honlapkészítést, amellyel ideális esetben professzionális céget kellene megbízni; a folytatás azonban legtöbbször az, hogy ezt az ő iskolája nem engedheti meg magának. Lengyel Rózsa (2004) úgy látja, hogy erre lennének megfelelő pályázati források. Meg kell jegyezni azonban, hogy találkoztunk olyan, piaci cég által készített iskolai honlappal is, amelynek a minősége inkább a középmezőny aljába tartozott.
Végül tekintsük át, hogy a meglévő tartalom milyen módon érhető el a célközönség számára. Leginkább a honlap készítőin múlik, hogy egy intézmény milyen könnyen és hányféle módon található meg az interneten. Természetesen a minisztériumi háttérintézmények vagy maga a minisztérium is segíthetne az iskolai lapok könnyebb elérésében, de erre csak halovány próbálkozások vannak.
Bár léteznek megfelelő technikák, mégis esetlegesnek mondható, hogy egy lap mennyire tud megjelenni a nagy internetes keresőkben. Az általunk vizsgált weboldalak többsége az iskola pontos nevére keresve első vagy előkelő helyen jelent meg a Google találati oldalán. Sokkal kedvezőtlenebb volt a kép, amikor az egyes lapokon található jellemző kifejezésekre, hívószavakra kerestünk: itt csak azok az iskolai honlapok bizonyultak sikeresnek, amelyek gazdag tartalmat kínálnak jó (ebben az esetben a kereső számára érthető) technikai megoldással. S ami a legfontosabb, rendelkeznek egyfajta webes holdudvarral, vagy ennek hiányában valamilyen más módon el tudják érni, hogy nagyobb számú külső oldal hivatkozzon rájuk. Vagyis igazán a gazdag tartalom, az erős közösség és a partneri kapcsolatok segítik azt, hogy egy lap híre elterjedjen a hálón. A mintában azonban nincs példa erre.
Egy honlap jó megtalálhatóságára a fentinél egyszerűbb lehetőséget kínálnak a különféle linkgyűjtemények. Mivel a honlappal rendelkező iskolák száma Magyarországon véges, nem lehetetlen egy viszonylag megbízható, teljes oktatási gyűjtemény összeállítása. Erre több kísérlet is akad, de egyetlen gyűjtemény sem nevezhető – még csak hozzávetőleg sem – teljesnek, még kevésbé megbízhatónak. A legrégebbi ilyen típusú szolgáltatás 1996 óta működik a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) oktatási oldalán (www.kfki.hu/education/). Itt e-mailben lehet a linkeket eljuttatni vagy adatot módosítani. Mivel a lista önkéntes alapon szerveződik, az oldal patinája ellenére hiányos, számos cím pedig elavult. Ugyanezt tapasztaltuk a tanul.hu listájával (http://www.tanul.hu/iskolak.htm) is. Hasonló kísérlet nyomait találjuk a Sulineten (sulisearch.sulinet.hu/sulista/), de mivel itt csak a Közháló-Sulinet „Alapszintű Web jelenlét” vagy „Intézményi Home Page”8 nevű szolgáltatást igénybe vevőket találjuk meg, a nagyobb internetes múlttal rendelkező intézmények nem kerültek fel a listára. Az oldal maga is félkész, a hozzá kapcsolódó tartalmi kereső (sulisearch.sulinet.hu/) pedig egyszerűen nem működik.
Az átfogó gyűjtemények mellett meg kell említeni az olyan szolgáltatásokat is, mint a Magániskolák Almanachja (www.ame.hu/ikeres.php), amely az iskolák meghatározott köréről ad viszonylag megbízható információkat. Szintén bevett gyakorlat, hogy a fenntartó önkormányzatok ismertetik saját oktatási intézményeiket, ám gyakran még az igényesen megírt ismertetőhöz sem kapcsolódik link. Nem elhanyagolható a megyei és helyi pedagógiai intézetek, szakszolgálatok szerepe sem (intézményenként változó, mennyire tartják fontosnak iskolai linkek gyűjtését), bár néha magát a megyei intézményt is nehéz megtalálni a weben.
A közoktatási intézmények legteljesebb adatbázisa a Közoktatási Információs Rendszer (KIR) honlapján található „Intézménytörzs” (www.kir.hu/intezmeny/), illetve ennek kevésbé friss változata a Sulineten (www.sulinet.hu/intadmin/bemutatkozo/); ezek a kereshető adatbázisok az intézmények rendszeres, kötelező adatszolgáltatására (KIR-STAT) épülnek, amely azonban (nehezen érthető módon) nem tartalmazza a webes elérhetőséget.
Természetesen itt csak egy töredékét tudtuk ismertetni azoknak a lehetőségeknek, amelyek segítségével tudatni lehet a világgal egy oldal létezését. Az már elsősorban a lap készítőin múlik, hogy ezeket milyen mértékben képesek kihasználni.
Az elvárások, a lehetőségek és a korlátok számbavétele után rátérünk a középiskolai honlapok tartalmi elemzése során észlelt tendenciák bemutatására. Fontos megjegyezni, hogy az alábbi megállapítások elsődleges célja nem a bírálat, legkevésbé az áttekintett honlapok rangsorolása. A vizsgálat tapasztalatainak összegzése csupán eszköz arra, hogy a lapok fejlesztésével kapcsolatban új vagy a köztudatban még kevéssé rögzült szempontokat vessünk fel.
A közoktatási intézmények többsége számára a Sulinet megjelenésével nyílt először igazi lehetőség a helyi közösségből való kilépésre és az országos nyilvánosság előtti megmutatkozásra. Ez a hirtelen jött publicitás teremtette meg az iskolai honlap sok tekintetben előzmények nélküli műfaját. De mivel az iskolák webes megjelenése viszonylag hamar társadalmi elvárássá szélesedett, ez a publicitás lehetőséget és terhet egyaránt jelentett és jelent ma is az iskolák számára. Ne felejtsük el tehát, hogy valójában hagyományok és előképek nélküli, új médiummal van dolgunk, amelyet jó esetben legtöbbször műkedvelő amatőrök lelkes kísérletezése alakít, kevésbé szerencsés esetben a társadalmi elvárás kényszere formál. („Illene, hogy legyen már honlapja az iskolának.”) Bonyolítja a helyzetet, hogy mindez nem „amatőr” terepen, hanem a web gyors ütemben fejlődő, professzionális erőforrásokra támaszkodó közegében történik, ami sokszor szinte tolerálhatatlan kontrasztot teremt az iskolai honlapok és a weben megjelenő egyéb tartalmak színvonala között. Emellett ez a professzionális közeg, noha a megoldásra lehetőségek, minták sokaságát nyújtja, az iskolai honlapok speciális tartalmához illő eszközök helyes megválasztásának tekintetében kevés támponttal szolgál. Ez a kettősség érhető tetten számos, nem feltétlenül előremutató tendenciában.
Általános tapasztalat, hogy a honlapok készítői nem tartják fontosnak impresszumban közölni kilétüket: a lapoknak több mint a felénél még csak utalás sincs a fejlesztő kilétére. A szerzőségi közlés (fejlesztő, szerkesztő, felelős szerkesztő) hiánya azonban több szempontból aggályos. Egyrészt: az iskolai weboldalak esetében, úgy tűnik, ma még egyáltalán nem evidencia, hogy az egy személy vagy egy közösség saját szellemi produktuma, amely elismerést érdemel. Másrészt azt jelzi, hogy a honlapok tartalma iránti felelősség nemhogy nem tudatos, de a legtöbb esetben fel sem merül. A publikus megjelenésnek ugyanis vannak jogszabályban rögzített és íratlan szabályai, amelyek bizonyos esetekben kötelezettségeket jelentenek, máskor pedig kétségessé teszik egy-egy elvárás megvalósítását. Nem teljesen tisztázott egyébként, hogy a honlap az iskola hivatalos kiadványa-e, ami egyúttal a kiadói felelősség kérdését is tisztázatlanul hagyja.9
Általánosságban elmondható, hogy az iskolai honlapok zöménél a tartalmat nem az igények és a lehetőségek alapos mérlegelése után megszülető, tudatos fejlesztői koncepció, hanem jobbára az esetlegesség alakítja. De mit is értünk tudatos szerkesztői koncepción? Noha alapvetően új médiumként tekintünk az iskolai honlapra, amelynek még nincs kialakult „szakmai” kánonja, az azért világosan látszik, hogy erősen behatárolt azoknak az információknak a köre, amelyeket egy iskoláról mint intézményről érdemes a nyilvánosság elé tárni. Ezek a tartalmi elemek alapvetően három, egymástól jól elkülöníthető szereppel ruházhatják fel a lapot.
Ha a tartalmi elemeket a célok szempontjából csoportosítjuk, két fő törekvést figyelhetünk meg.
Tudatos szerkesztői koncepcióról akkor beszélhetünk, ha a struktúra egyrészt világossá teszi, hogy az adott közeg milyen szerepet szán a honlapnak, másrészt a fejlesztő úgy válogat a tartalmi elemek közül, hogy a lap betöltse a neki szánt funkciót. A vizsgált mintában ezek a szerepek és törekvések vegytiszta formában ritkán vannak jelen: mivel az esetek többségében még a fejlesztők számára sem világos, hogy ki a célcsoport, melyek a honlappal szembeni legfontosabb elvárások, és az iskola rendelkezik-e az ehhez szükséges erőforrásokkal. Ezek a funkciók általában keverten, „egy kicsit ebből, egy kicsit abból” alapon jelentkeznek, lerontva egymás hatását.
Az utóbbi két-három évben a vizsgált honlapok negyedénél jelentős fejlesztés történt, aminek következtében egyre több a dinamikus, avítt külsejét kissé leporoló vagy azt egészen megújító weboldal. A fejlesztések hátterében legtöbbször a honlap mint közösségi tér iránti felerősödött igény kielégítésének szándéka áll (legyen fórum, üzenőfal stb.), ami viszont a legritkább esetben járt együtt a tartalom fejlesztésével. Nem egy példát találtunk olyan hibrid megoldásokra, hogy az új, dinamikus felület menüje csak a navigációt szolgálja: a tartalmat továbbra is a régi honlap megkopott oldalai nyújtják. Az sem ritka, hogy a fejlesztés által teret nyert közösségi funkciók nem megfelelő színvonalú működése rontja el az amúgy kedvező összképet. Ha a fejlesztők a lehetőségek mérlegelése után lemondanának bizonyos elvárások kielégítésének az igényéről, akkor az a „kevesebb több” elve alapján emelné a honlap színvonalát.
Érthető persze, hogy nem könnyű lándzsát törni egyik szerep mellett sem, hisz mindegyiknek megvan a maga kockázata. Egy ritkán frissülő, vitrinszerű, elsősorban az iskola külső megítélését javítani hivatott lap könnyen válhat unalmassá a diákok vagy hiteltelenné a külső szemlélő számára; egy kizárólag közösségi szerepet vállaló oldal pedig az érdemi információkra kíváncsi kívülállóban kelthet rossz benyomást, hiányérzetet. De hosszú távon bármelyik kompromisszum jobb, mint egy tisztázatlan céllal, esetlegesen szerkesztett, sokat vállaló, ám azt megfelelő színvonalon teljesíteni nem képes lap, mert az biztosan nem válik az iskola hasznára. A mintában persze akad példa arra is, hogy a honlap az információs és a közösségi szerepet egyformán jó színvonalon tölti be. Ezen oldalak esetében azonban kivétel nélkül egy – rendszerint diákokból és pedagógusokból álló – nagyobb szerkesztői csoport tevékenykedik a háttérben, ami már az egy személy lelkesedésén és felkészültségén álló vagy bukó amatőrizmusból kilépve a feladatok kompetenciák szerinti, tudatos megosztásán alapuló profizmus felé mutat.
A következőkben vizsgáljuk meg részletesen, hogy a fent említett információs és közösségi funkciókat szolgáló tartalmi elemek hogyan jelennek meg a vizsgált honlapokon. E helyütt csupán azokra a mozzanatokra térünk ki, amelyek valamilyen szempontból tanulságosak számunkra (vagy azért, mert tendenciózus, de véleményünk szerint nem szerencsés megoldások, vagy éppen ellenkezőleg: általunk követendőnek tartott, jó elgondolások).10
Az információs, bemutató funkcióhoz sorolható tartalmi elemek meglétét a legtöbb iskola szükségesnek tartja, de ezek megjelenítése sok esetben nem megfelelő mintát követ, vagy figyelmen kívül hagy lényeges szempontokat.
Jó tendencia, hogy az intézmény alapadatai (neve, elérhetősége, azonosítója stb.), már ha szerepelnek, a kezdőlapról majdnem mindenütt valamelyik belső oldalra vagy a fejlécbe kerültek át – szemben az iskolai honlapok hőskorára jellemző gyakorlattal –, szabaddá téve a lap egyik legértékesebb felületét az aktuálisabb tartalom számára. Visszaszorulóban van az a gyakorlat is, hogy a nyitólapot az iskolaépület fotója foglalja el. (Szerencsésebb az ilyen elemeket galériákba rendezni.) Az intézményvezető és az adminisztratív dolgozók neve, elérhetősége (e-mail címe, telefonszáma) a honlapok közel egyharmadán szerepel, indokolható módon általában együtt és valamelyik belső oldalon. Mivel nem tisztázott, hogy a honlap az iskola hivatalos dokumentuma-e, nem lehet hivatalos elvárás az alapadatok szerepeltetése; más szempontból (például a fentebb már említett szerkesztői felelősség tekintetében) azonban elvárható, hogy az intézményvezető neve megjelenjen az oldalon.
A legtöbb honlapfejlesztő fontosnak érzi, hogy feltüntesse a tanárok névsorát. Ez azonban – noha jogos elvárásnak tűnik – több buktatót is rejt magában. Azt ugyan természetesen nem tudjuk megítélni, mennyire naprakészek ezek az adatok, az azonban bizonyos, hogy az ilyen listák bizonyos időközönként frissítést igényelnek; még ha van is erre elegendő fejlesztői kapacitás, az adatváltozásoknak el kell jutniuk a honlap gondozójához. Az sem egyértelmű, hogy ezeknek az elemeknek a megjelenítésére kizárólag a listaformátum a legbarátságosabb forma (amint arra az elvárások részletezésénél már utaltunk), de úgy tűnik, ezen a téren még nem következett be a nagy áttörés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mintában találtunk ennél bonyolultabb, adatbázishátteret igénylő megoldásokat is, de csak elenyésző számban. Néhány esetben munkaközösségenként csoportosítják a pedagógusokat, ami jó megoldásnak tűnik akkor, ha a látogató ismeri a tanári kart, ám szükségtelennek akkor, ha ismeretlenként keresgél a nevek között. Ez a kérdés azonban már a honlap alapkoncepciójával összefüggő és indokolható kompromisszumok közé tartozik. Hasonló – ha nem bonyolultabb – a helyzet az öregdiákok listáival is: a gyűjtemények a legtöbb esetben töredékesek, ami arra utal, hogy a honlap fejlesztője nem számolt a listák összeállításával és folyamatos karbantartásával járó nehézségekkel. (Az iskolák alig egynegyede vállalkozik erre, ami jó esetben bizonyos fejlesztői önmérsékletre, a lehetőségek reális felmérésére utal.)
Mindössze a teljes minta huszonhét százaléka közli a tanárok valamilyen elérhetőségét is; ez szinte kivétel nélkül e-mail címekre korlátozódik. Ebből persze hiba lenne bármiféle következtetést levonni a tanárok elektronikus kommunikációjáról: a címek hiánya éppúgy lehet biztonsági megfontolások, mint adatvédelmi szempontok érvényesítésének a következménye (bár ez utóbbi kevésbé látszik valószínűnek, tekintve, hogy erre való utalást csak egyetlen esetben találtunk). Megjegyzendő továbbá, hogy a közalkalmazotti törvény 3. §-a és 83/B. § (2) bekezdése értelmében csak a közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógus neve, beosztása, a besorolására vonatkozó adat, továbbá munkáltatójának megnevezése hozható a pedagógus előzetes tudta és beleegyezése nélkül nyilvánosságra; a nem közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógusok valamennyi személyes adata csak előzetes hozzájárulás esetén publikálható. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a fejlesztő fényképek közlésével igyekszik fogyaszthatóbbá tenni a pedagógusok listáját. Úgy véljük azonban (bár erre nincs adat), hogy a fotók nyilvánosságra hozatala ma már a korábbinál nagyobb óvatossággal történik – hála annak, hogy a személyiségi jog fogalma kezd gyökeret verni a köztudatban.
A diákok személyes adatait (nevét, fényképét, órarendjét) adatvédelmi szempontból még nagyobb óvatossággal ajánlatos kezelni. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala 2002-es beszámolója szerint ugyanis ezek az adatok – az adatvédelmi törvény 3. § (3) bekezdése értelmében – csak az érintett hozzájárulásával helyezhetők el az iskolai honlapon; meglepő, hogy több példa is akad erre, adatvédelemi megfontolásokra való egyértelmű utalás viszont csak egyetlen vizsgált lapon szerepel.
A minta csaknem egyötöde vélte szükségesnek, hogy az órarendet közzé tegye az interneten. Lengyel Rózsa szerint előnyös lenne, ha minél több iskola élne ezzel a lehetőséggel (Lengyel 2004), ám ez a diákok biztonságát és adatainak védelmét szem előtt tartva aggályos is lehet. A személyes adatok védelme alá eső információk – például a terembeosztás, az órarend, a pedagógusok helyettesítési rendje – esetében az lenne a kívánatos, ha az iskola elektronikus információs rendszere lehetővé tenné a különböző felhasználói csoportoknak megfelelő jogosultsági szintek kialakítását. Ehhez azonban tudomásul kellene venni azt a tényt, hogy az iskola működésével kapcsolatos adatok egy része – bármennyire is gazdagítja a honlapon megjelenő tartalmat – nem tartozik a nyilvánosságra.
Az iskola tevékenységének, a képzés sajátosságainak kellően színvonalas bemutatása nagyban hozzájárul az iskola iránti érdeklődés felkeltéséhez. Egyes vélemények szerint ez a honlap egyik legfontosabb feladata, az iskoláról kialakított kép meghatározó eleme. A honlapnak információs funkciót (is) szánó iskolák túlnyomó többsége felismerte ennek a jelentőségét, és több-kevesebb sikerrel meg is valósította. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy az intézményeknek alig a hatoda érezte fontosnak, hogy rövid, lényegre törő, általános tájékoztató szöveget helyezzen el az oldalon. Az esetek többségében a látogatónak áttekinthetetlen, strukturálatlan, eredetileg nem webre szerkesztett információtömeggel kell megbirkóznia, ami igénytelenséget sejtet, sőt esetenként egyenesen riasztóan hat.
Az iskolák kevés kivétellel fontosnak érzik, hogy a képzéssel kapcsolatos tudnivalók mellett az intézmény történetét is publikálják. Ez az esetek többségében gondos szerkesztői munkával, illusztrációkkal gazdagítva valósul meg, érdekes módon még ott is, ahol a bemutató funkciót szolgáló egyéb tartalmakat kevésbé jó színvonal jellemzi. Ennek okai között talán az is szerepel, hogy a legtöbb iskolai közösség által fontosnak ítélt tartalomról van szó. Ennél valamivel gyakorlatiasabb magyarázat, hogy az iskolatörténetet feldolgozó dokumentumok általában már az intézmény webes megjelenése előtt is rendelkezésre álltak más műfajú publikációk, munkák formájában; előállításuk, megszerkesztésük tehát nem igényelt különösebb erőfeszítést.
Az intézmény nyilvános dokumentumai, a házirend és a pedagógiai program a honlapok felén megtalálható; nem egy esetben a tevékenység bemutatása kimerül ezek közlésével. Mindenesetre örvendetes tény, hogy egyre több fejlesztő ismeri fel az ilyen jellegű dokumentumok pdf-formátumban való publikálásának előnyeit a Word-formátummal szemben (melynek használata visszaszorulóban van).11
Az iskola bemutatása a legtöbb esetben a leendő diákok megszólításának egyik módja. A teljes mintának közel a fele közöl a felvételivel kapcsolatos információkat. A korábbi évek felvételi feladatait viszont kevesebb mint a minta ötödénél találjuk meg, holott ez olyan vonzó, széles érdeklődésre számot tartó tartalom, amely alkalmas lehet a honlap látogatottságának a növelésére. (Bár meg kell jegyezni, hogy ez állami feladat is lenne.)
A mintában szereplő iskolák közel egyharmada tekinti fontosnak, hogy a névadóról megemlékezzen a honlapon, bemutassa életrajzát, munkásságát. Amelyik oldal vállalkozik erre, kivétel nélkül megfelelő színvonalon teszi. Talán érdekes adalék, hogy az erre gondot fordító iskolák jelentős többsége vidéki településen található. Többnyire a vidéki iskolákra jellemző az a gyakorlat is, hogy a honlap előkelő helyen nyújt információt az intézménynek otthont adó településről; négy esetben a szerkesztő a menü élére helyezi a város bemutatását: az iskolában folyó tevékenység ismertetése csak ezután következik. Ez gyaníthatóan annak a jele, hogy az iskola hangsúlyos szerepet tölt be a helyi közösség életében.
Az iskola belső életével, hétköznapjaival kapcsolatos információk közlését a fejlesztők többsége szükségesnek tartja, holott ennek folyamatos, jó színvonalú megvalósítása csak számos tényező együttes megléte esetén képzelhető el. A lehetőségek reális felmérése azonban – mint az a honlapokon megjelenő nagy tömegű, meglehetősen rossz benyomást keltő, elavult tartalom láttán sejthető – az esetek többségében nem történt meg. E gyorsan változó információtömeg folyamatos karbantartására tett kísérletek a legritkább esetben buknak el pusztán technikai okokból (bár való igaz, hogy egy statikus html-oldal napi szintű gondozása szinte heroikus vállalkozás); jelentősebb akadálynak tűnik az iskola polgárai közötti információáramlás nem kielégítő volta, ami egyszerűen csak annyit tesz, hogy az adatok nem jutnak el a fejlesztőhöz. (Jó példa ez arra is, hogy ami a valós közegben nem működik megfelelően, nem fog működni a virtuális térben sem.)
Gyakori hiba, hogy a leggyakrabban „Hírek”, „Aktualitások” menüpont alatt található információk egy része tartalmi szempontból más rovatba kívánkozna. Nem egy esetben fordul elő például, hogy a frissen elfogadott házirendről szóló tudósításban szerepel a dokumentum teljes szövege, és ott is marad, minimálisra csökkentve a megtalálhatóság esélyét. Ilyen esetekben igazán szembetűnő, hogy átgondolt szerkesztői koncepció híján könnyen elsikkad a közlésre szánt tartalom.
Egy iskola honlapjával szembeni társadalmi elvárások egyike, hogy legyen közösségépítő, közösségalakító tényező. Az erre való igény kielégítésének leggyakoribb formái a következők.
Az interaktív szolgáltatások általános jellemzője az anonimitás, ami elvben lehetőséget ad az iskola hierarchikus viszonyai között a személyes kommunikációban elképzelhetetlen kritikai hangvételre. Ilyennel azonban csak elvétve találkoztunk a mintában. Ennek több oka lehet: (1) az esetek többségében erősen érezhető a moderátor (tanár vagy rendszergazda) jelenléte, ami az anonimitás ellenére is csökkenti a véleménynyilvánítási hajlandóságot. (Egy esetben tapasztaltuk, hogy a honlapfejlesztő-moderátor pedagógus sértődötten reagált a diákok honlappal kapcsolatos kritikai megjegyzéseire, és személyes jelszóigényléshez kötötte a fórum használatát. A felhasználói aktivitás ettől kezdve szinte a nullára csökkent.) (2) Az indulást követően nem sokkal elhalt fórumoknál megfigyelhető, hogy a hozzászólók többsége hiányolta a vitára alkalmas témát, majd mivel ilyen továbbra sem akadt, többé nem tért vissza. Ennek ellenére téves lenne azt gondolni, hogy egy témafelvetés önmagában alkalmas a kommunikáció fenntartására: a vizsgált honlapok között akad olyan, ahol több topic is indult, de húsz-harminc hozzászólás után a többség elhalt. Érdekes adalék, hogy éppen a legprovokatívabb, az iskolában folyó tevékenységet mélyen érintő felvetésre egyetlen hozzászólás sem érkezett (vagy a megjelenés után rögvest áldozatul esett a moderátori kontrollnak).
A valóban élő fórumokról elmondható, hogy a pedagógusok elsősorban nem moderátorként (ilyen jellegű szerepük persze vitathatatlan), hanem aktív tagként vesznek részt a kommunikációban. Jelenlétük megakadályozza ugyan a szélsőséges megnyilvánulásokat, de hozzájárul a kommunikáció fenntartásához is.
Általános tapasztalat tehát, hogy a honlap csak ott képes betölteni közösségalakító szerepét, ahol az iskola életében léteznek közösségi terek. Egy virtuális szolgáltatás önmagában nem alkalmas arra, hogy átvegye az iskola mindennapjaiban nem megfelelően működő vagy hiányzó társas kapcsolatok funkcióját. Ez persze fordítva is igaz: jól működő virtuális közösségekből sem válik feltétlenül valódi baráti kör.
A lapok húsz százaléka vállalkozik arra, hogy saját fejlesztésű tananyagot közöljön, ami örvendetes. Az azonban már kérdés, hogy ezek az oldalak mennyire használhatók más iskolák számára is, vagy hogy milyen mértékben képesek gazdagítani az iskoláról kialakult képet.
Különleges, főként diákoknak szóló tartalmak szép számmal akadnak: négy honlapon láttuk nyomát működő iskolaújságnak, ebből egy igen magas színvonalú, kifejezetten online kiadvány. De találtunk saját fejlesztésű szótárt és kultúrtörténeti enciklopédiát is; emellett nem ritka az iskola profiljába vágó, gazdag, tematikus linkgyűjtemény sem.
Példák a jó gyakorlatra
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány olyan megoldást a mintából, amelyeket a fenti szempontok alapján követendőnek gondolunk. A következő lista – hangsúlyozzuk – nem rangsor és nem minősítés, csupán néhány kiragadott példa az iskolai honlapok fejlesztésének valamilyen aspektusból jónak tartott megoldásai közül.
A budapesti Leövey Klára Gimnázium két, egymástól független, de átjárást biztosító felületet működtet a bemutatkozó és a közösségi funkciók megvalósítására (http://lin.lkg-bp.sulinet.hu/, http://nov.lkg-bp.sulinet.hu/01start/start.htm). Ezen a honlapon a személyes adatok közlésében (pl. osztálynévsorok) érvényesülnek az adatvédelmi szempontok. Az iskola napi működésével kapcsolatos információkhoz való hozzáférés jelszóval védett felületen történik.
A budapesti Eötvös József Gimnázium honlapja (http://jubileum.ejg.hu/) jó példa a tartalom felhasználói célcsoportok szerinti elrendezésére. A vendégeknek szánt felület látja el a bemutatkozó funkciókat, az iskola belső életével összefüggő, nem a külső felhasználóknak szóló információk az iskola polgárainak készült oldalakon jelennek meg – igaz, ezek jelszóval nem védettek, bárki számára elérhetők. Azon kevés oldalak egyike ez, amely impresszummal rendelkezik, tudatosan kezelve a szerzőség és a kiadói felelősség kérdését.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium honlapja nem vállal fel közösségi funkciót, a bemutatkozást viszont igen jó színvonalon és esztétikusan teszi (http://www.bences.hu/hu/gimnazium).
A Kanizsai Dorottya Gimnázium (Szombathely) (http://www.kdg.sulinet.hu/) diákok által szerkesztett, igényes oldala jó példa a magas nívójú információs és közösségalkotó funkciók egymást erősítő meglétére.
A bajai III. Béla Gimnázium (http://jubileum.ejg.hu/) egyébként rendkívül informatív honlapja elsősorban a tartalmas és az iskoláról kialakult képet gazdagító oktatási segédanyagok miatt érdemel külön említést.
A budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (http://www.fazekas.hu/) weboldalán szinte minden munkaközösség külön honlapot működtet, igen gazdag szakmai anyaggal (pl. kulturális enciklopédia, alsós tanítói portál), ennek köszönhetően lényegesen több külső hivatkozás mutat az oldalra, mint a mintában szereplő többi iskolánál. A tartalom jelentősége tehát jócskán túlmutat az iskola határain.
Az eddigiekből is kiderülhetett, hogy az iskolai weboldal készítését jelentős humán erőforrásokat igénylő, komplex tevékenységnek tartjuk, amelynek folyamatos, jó színvonalú megvalósításához egy személy szabadidőben végzett, önkéntes munkája – bármennyire tiszteletre méltó is – ma már egyre kevésbé bizonyul elegendőnek. A probléma megoldásának egyik lehetséges és általunk preferált módja az iskolahasználókból szerveződött, kisebb vagy nagyobb szerkesztői közösségek létrejötte, amelyek a részfeladatok megosztásával hosszú távon képesek biztosítani a honlap egyenletes tartalmi és technikai fejlesztését, szolgáltatásainak zökkenőmentes működtetését. Ehhez azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy az intézményi honlap gondozása állandó szakmai feladatként elismert tevékenységgé váljon az iskolai menedzsmentben. E cél megvalósulási esélyeinek a mérlegelése azonban már jócskán túlmutat ennek az írásnak a keretein.