Vermes Stefánia köszöntése*
Nagy szeretettel, mély tisztelettel és őszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm 80. születésnapja alkalmából kedves tagtársunkat, Vermes Stefániát, a Kazinczy-díjas, kiváló pedagógust, az anyanyelv oktatásának és ápolásának fáradhatatlan művelőjét. Szeretetünkre és tiszteletünkre tiszta embersége, őszinte, egyenes jelleme, jóindulatú, segítőkész magatartása őt éppen annyira érdemessé teszi, mint a pedagógia, különösen pedig az anyanyelvi oktatás terén alázattal és odaadással végzett sok évtizedes, önfeláldozó munkája.
Vermes Stefánia 1921. január 29-én született Budapesten. Olyan értelmiségi családból való, ahol az anyanyelv tisztaságát és szépségét családi értéknek, ápolását pedig nemes feladatnak [373] tekintették. - Az anyanyelv iránti érdeklődését gondosan megválasztott alsó- és középfokú iskolái, nevelői is támogatták és fejlesztették. Középiskolai tanulmányait az egyik legjobb tanintézetben, a Mária Terézia Leánygimnáziumban végezte. Itt az anyanyelvi oktatásban is jelentős szerepet játszó önképzőkörnek tagja, majd elnöke is volt. - Kitűnő minősítésű érettségije után, az 1939-40-es tanévben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, a magyar és latin szakra. Két féléven át még művészettörténeti előadásokat is hallgatott. Másodéves korától kezdve évenként indult a szép magyar beszéd művelésére rendezett előadóversenyeken. Ezeken a versenyeken Gárdonyi Géza és Kemény Zsigmond regényrészleteinek előadásával több díjat is nyert. Tanári diplomáját 1944-ben kapta meg.
Mindkét egyetemi szakjával intenzíven foglalkozott. A latin szak témakörei közül elsősorban az irodalom és a stilisztika érdekelte. Ezért szakdolgozatát, majd később doktori disszertációját is a latin irodalom stilisztikai kérdésköréből készítette, "Hangutánzás és hangulatfestés Vergilius hexametereiben" címmel. Dolgozata részletesen bemutatja a Vergilius hexametereiben felfedezhető hangutánzó és hangulatfestő elemeket, ezek különböző nyelvi eszközökkel történő megvalósításait - de általános stilisztikai kérdéseket is tárgyal.
A magyar szak hallgatójaként elsősorban Zsirai Miklós tanítványának vallotta (és vallja) magát. Érdeklődése középpontjában a finnugrisztika, ezen belül a finnugor összehasonlítás állt. Ebből az érdeklődéséből és Zsirai Miklós ösztönzésére született meg az a - szókészlettani és etimológiai szempontból is egyaránt nagy jelentőségű - tanulmánya, amelyben Bárczi Géza "Szófejtő szótár"-a alapján összeállította a magyar szókészlet etimológiai statisztikáját. A tanulmány 1943-ban jelent meg (vö. NyK. 51: 435). Ebben Vermes Stefánia még az akkori nyelvészeti felfogásnak megfelelően rendszerezi és sorolja etimológiai kategóriákba ("finnugor szavak", "önálló szóalkotások", "jövevényszavak") a magyar szókészlet szavait. Ez a rendszerezés később, a szókészlet szerkezetéről vallott felfogásunk megváltozásával, az etimológiai kutatások további fejlődésével, majd a TESz., az EWUng. megjelenésével módosításra szorult ugyan, de elsődleges voltán, jelentőségén mit sem változtatott, sőt hasonló vizsgálatoknak alapja lett. Ilyesféle vizsgálatot maga Vermes Stefánia is végzett később, az EWUng. A betűs szócikkeinek statisztikája alapján. (Ez a későbbi vizsgálata a miskolci egyetem 1995. évi évkönyvében jelent meg.)
Vermes Stefánia azonban végül is nem a tudományos kutatást választotta élethivatásául. A pedagógia iránti érdeklődése, empatikus magatartása inkább a tanári pálya felé irányították. - Diplomája átvétele után a Sacré Coeur Leánygimnáziumban kezdett tanítani magyart, latint és ókori történelmet. 1945. máj. 1-jétől a Pázmány Péter Tudományegyetem pedagógiai tanszékén Prohászka Lajos professzor tanársegédje lett. Részint a hallgatók munkáját irányította, részint a tanszék könyvtárosi feladatait látta el. 1946-ban ledoktorált, latin-görög-pedagógia szakon, "summa cum laude" minősítéssel. 1947-ben avatták doktorrá, "sub laurea almae matris" (azaz: 'az egyetem babérkoszorújával') kitüntetéssel. Doktori disszertációja, Vergilius munkásságát stilisztikai szempontból tárgyaló dolgozata 1948-ban jelent meg, a Bölcsészkari Értekezések 11. számaként. Ez a disszertáció a klasszika-filológiával és a stilisztikával foglalkozó nyelvészeti irodalomban is komoly visszhangot keltett. Tanársegédi munkája 1949 végén végetért. - Prohászka Lajos pedagógiai tanszékét ugyanis ideológiai okokból megszüntették. Vermes Stefánia ettől kezdve egészen nyugdíjazásáig gimnáziumi tanárként működött. 1950 márciusától az egykori Mária Terézia (új nevén Varga Katalin) gimnáziumba került, magyar-latin szakos tanárként. 1952 őszétől a volt Ráskay Lea (de akkor már Kossuth Zsuzsa) gimnázium tanára lett. Még 1952-ben férjhez ment Kovács László vegyészmérnökhöz. Három gyermeke született - idejét és energiáját ettől kezdve tanári és anyai hivatása között osztotta meg. - A Kossuth Zsuzsa gimnáziumban is magyart és latint tanított, sőt egy ideig ő volt az iskola egyedüli latintanára. 1963-tól a 70-es évek közepéig a gyakorló fiatal pedagógusok vezető tanára lett. - Az oktatásban talán a magyar nyelv tanítása állt szívéhez a legközelebb. Egyforma ügybuzgalommal és lelkesedéssel tanította a nyelvtant és az irodalmat. Irodalmi szakköröket is vezetett, de a nyelvtannal való foglalkozást soha nem áldozta fel [374] az irodalom tanításának kedvéért. Amikor pedig elindultak a szép magyar beszéd ápolása érdekében rendezett Kazinczy-versenyek, az első tanárok között vállalkozott a középiskolai tanulók felkészítésére. A versenyeken többször szerepelt zsűritagként is. Sőt, nyugdíjba vonulása előtt még két évig önként is szervezte a "Beszélni nehéz" elnevezésű, a Kazinczy-versenyre előkészítő foglakozásokat.
Értékes pedagógiai munkáját több ízben jutalmazták. 1976-ban, nyugdíjba vonulásakor megkapta "Az oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntető jelvényt, valamint a "Pedagógusi szolgálati érdemérem" kitüntetést. 1978-ban "A magyar nyelv szolgálatáért és példamutatóan szép beszédéért" - mint a díjakhoz csatolt oklevél tanúsítja - Kazinczy-díjat kapott. (Egyébként ő volt a második tanár, aki ezt a díjat kiérdemelte.) Kitüntetései közé tartozik még az 1994-ben, a Kossuth Zsuzsa gimnázium fennállásának 75. évében kapott emlékérem is.
Tanári munkája mellett, majd már nyugdíjba vonulása után is több tudományos munkálatban vett részt. De mindig szerényen, háttérbe vonulva, a tudomány iránti őszinte alázattal, önfeláldozóan, nem keresve az elismerést, hanem megelégedve a szerényebb minősítésű, bár szükséges háttér-munkálatokkal, mint például a cédulázás, ellenőrzés, anyagrendezés. Így például 1954-ig dolgozott - ifj. Horváth János irányítása mellett - a középkori latinság szótárában. Az Új magyar tájszótár I. kötetéhez szintén cédulázást végzett, egészen a kötet nyomdába kerüléséig. Anyagrendezést vállalt a TESz., A magyar nyelv történeti nyelvtana, az Etymologisches Wörterbuch számára is. Az egyetem finnugor tanszékének megbízásából lefordította Reguly Antal levelezésének egy részét. - Élénken részt vett a Nyelvtudományi Társaság életében is. Több előadást tartott. Így emlékbeszédet mondott a Zsirai Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen; ez az emlékbeszéd meg is jelent a Zsirai-Emlékkönyvben (vö. Zsirai Miklós a katedrán: Zsirai-Eml. 45-9). - Emlékbeszédet tartott Zsirai Miklós sírjánál is. A III. kerületi Zsirai Miklós általános iskolában ő avatta fel a Zsirai-emlékszobát. Még most is tevékenykedik. Az ELTE Tanárképző Főiskolájának felkérésére jelenleg Prohászka Lajos emberi alakjára való visszaemlékezéseit készíti. Emellett, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum felkérésére, a "Tudós tanárok, tanár tudósok" című sorozat keretében Hegedűs Géza pályafutásáról és jelentőségéről ír ismertetőt.
Kedves Stefike! Engedd meg, hogy hosszúra nyúlt, de szívből fakadt köszöntőm végén életed további folyamára jó egészséget, sok boldogságot, munkakedvet, családodban sok örömet kívánjak. Isten éltessen sokáig!
* Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2001. február 27-i felolvasó ülésén.
S. Hámori Antónia
Vissza a Tartalomhoz