Egy ismeretlen XVI. századi másolat Arnold von Harff
magyar-német glosszájáról
A rajnai Arnold von Harff lovag 1496-ban jó keresztényként zarándokútra indult a szentföldre. Hazafelé Magyarországon is átutazott, és mint addig minden idegen országban, itt is feljegyzéseket készített tapasztalatairól, élményeiről. Többek között egy magyar-német szójegyzéket, valamint néhány mondatot jegyzett le hallás után. Egyes élelmiszerek neveit, a számneveket, pár igét és melléknevet, összesen 64 szót alnémet megfelelőjével együtt.
Az eredeti kézirat a család levéltárába került, de a XVI. században több másolat is készült róla. Egy ilyen másolatot talált Dr. Klaus Siewert a westfáliai Brenken bárói család archívumában (Erpenburg bei Büren in Westfalen, Archiv der Freiherren von und zu Brenken HX. 100 (früher S 4 ), fol. 119 r -119 v ), mely Pekáry Tamás, Stoll Béla, Vízkelety András, majd E. Abaffy Erzsébet közvetítésével került hozzám 1 . Maga az útleírás, az eredeti és az akkor ismert másolatok egybevetése után 1860-ban jelent meg könyv alakban a következő címmel: "Die Pilgerfahrt des Ritters Arnold von Harff, von Cöln durch Italien, Syrien, Ä gypten, Arabien, Ä thiopien, Nubien, Palä stina, die Türkei, Frankreich und Spanien, wie er sie in den Jahren 1496-1499 vollendet, geschrieben und durch Zeichnungen erlä utert hat. Nach den ä ltesten Handschriften und mit deren 47 Bildern in Holzschnitt" (Herg. von Dr. E. von Groote. Cöln, 1860. Verlag von J. M. Heberle).
1887-ben Thallóczy Lajos közölte először a szójegyzéket Magyarországon, Szarvas Gábor magyarázataival, kiegészítéseivel (A magyar szó egy német ember ajkán: Nyr. 16. 1887: 170-5). Majdnem három évtized elteltével Tolnai Vilmos is megjelenteti Arnold von Harff glosszáját (Magyar szavak Ritter Arnold von Harff útikönyvében: MNy. 10. 1914: 28-30). A szójegyzék és a mondatok szavai a Régi magyar glosszáriumba is bekerültek a fent említett két kiadás alapján, kivéve a jó, nem jó, és én szavakat, mivel ezeknek bizonytalan volt az olvasatuk. "A kiadó [ E. von Groote, 1860.] Szarvas szerint néhol hibásan olvasta a magyar szavakat. Thallóczy maga írta ki az adatokat a német kiadásból, míg Tolnai mástól kapott, bár kétségtelenül betűhív másolatot közöl. A korábbi kiadásról láthatólag nem tud. Thallóczy kiadásához Szarvas mai német fordítást ad, a magyar mondatok feltehető tagolását és értelmezését, a nehezen felismerhető magyar szók mai alakját, a kiadás feltehető olvasási hibáit közli. Ezt a kiadást vettük alapul, megjegyezve Tolnai eltéréseit." (In: Régi magyar glosszárium. Szerk. Berrár Jolán, Károly Sándor. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984. 40.)
A két kiadás között alig van eltérés. A nálam lévő másolat elsősorban a német szavak írásában különbözik mindkettőtől, valószínűleg a másoló javíthatta a saját ismeretei és nyelvjárása szerint a német magyarázatokat. Mivel magyarul feltehetőleg ő sem tudott, a magyar szavakat igyekezett tőle telhetően hibátlanul leírni. Véleményem szerint ez egy eddig még nem ismert XVI. századi másolat. Álláspontomat a következők támasztják alá: Tolnai és Thallóczy szójegyzékében is szerepel a méz szó, ami ebből a XVI. századi másolatból viszont hiányzik. Ebben a számnevek [123] mellett magyarázatként az arab számok állnak, nincsenek németül leírva, mint az eddigi kiadásokban. Ezen másolatban a német főneveket döntő többségben nagy kezdőbetűvel találjuk, ahogy a mai német helyesírás is megköveteli. A korábbi két kiadásban ez sincs így. Sem Tolnai, sem Thallóczy nem tesz különbséget az és s jelek között, a nálam lévő másolat készítője pedig igen.
A másolatról készített olvasatomban csillaggal jelöltem azokat a szavakat, melyek különböznek Tolnai, illetve Thallóczy kiadásától. Amennyiben a nálam lévő másolat és a korábbi kiadások csak az , illetve s jelekben különböztek egymástól, nem kaptak csillagot. A két említett kiadásban az ein ‘egy' német szót y -nal találjuk, ezen a XVI. századi másolaton egyértelműen i szerepel. Ha csak ebben tért el a két szó, nem csillagoztam meg. A ß jel ss jelölését nem vettem különbségnek. Ugyanígy nincs csillag a szó mellett, ha csak a kis, illetve nagy kezdőbetűben térnek el az olvasatok. A mondatokban minden olyan szót külön megjelöltem, amelyben a korábbi olvasatok és az én olvasatom között eltérés volt.
Igazán pontos és hiteles adataink persze csak az eredeti glossza alapján lennének. Dr. Groote az 1860-as kiadás előtt összehasonlíthatta a kéziratos másolatokat és az eredetit. De ő sem tudott magyarul, így aztán lehetséges, hogy hibás olvasatokat közölt, és ezeket olvasta, illetve kapta meg később Thallóczy és Tolnai is. A nálam lévő másolat készítője sem értette a szavakat, amiket másolt, és talán abban sem lehetünk biztosak, hogy ő az eredeti glosszát tartotta a kezében, nem pedig egy másolatot. A fenti indoklás alapján azonban nagyon valószínűnek tartom, hogy Dr. Groote nem láthatta ezt a XVI. századi másolatot.
Arnold von Harff szójegyzéke értékes tanulságokat ad számunkra. Igaz, német füllel hallotta szavainkat, és látszik, hogy gondot okozott neki, hogyan rögzítse a hallott szavak sokszor ismeretlen és kimondhatatlan hangjait a német helyesírással. A gy és ty hangokat általában nem hallja különbözőnek, jelölésükben nem konzekvens ( igal ‘igyál', jűrge ‘gyertya', itz ‘egy' stb.). Az ny hangot n -nel vagy ng -vel jelöli ( noltz ‘nyolc', kinge ‘kenyér' stb.)
A k hangot a német helyesírásnak megfelelően szó elején k- val, szó belsejében ck -val írja ( katich ‘kettő', tick ‘tik, tyúk' stb.). Előfordul, hogy k helyett ennek zöngés párját, g -t hall ( glanh ‘kanál', glentz ‘kilenc' stb.). - Az s, sz, z hangokat felváltva jelöli s- sel ( salűs ‘szállás', igas ‘igaz' stb.), az s -t és a z -t -sel is ( oi t ‘hús', prű t ‘pénz' stb.), a német helyesírás alapján az s -t néha sch -val találjuk ( schoit ‘só'). - A hosszú ssz -t, illetve a z -t s is jelölheti ( a sanember ‘asszony', bee s ‘víz'). A magánhangzók hosszúságát hallja, néhol írásban is jelöli, vagy egy i hozzátoldásával ( loit ‘ló', oi t ‘hús'), vagy a betű kettőzésével ( bee s ‘víz' , heet ‘hét').
Vngershe Spräch. Ungarische Sprache
Kinge. |
kenyér |
Brodt.* |
Brot |
Sab. |
zab |
Haűer* |
Hafer |
Boir. |
bor |
Wein.* |
Wein |
Mee |
én |
Ich |
ich |
Bee s. |
víz |
Waßer. |
Wasser |
Igas |
igaz |
Whar* |
wahr |
Oi t |
húst |
Fleisch* |
Fleisch |
reimigas* |
nem igaz |
Gelogen* |
gelogen |
Schefredt* |
sajtot |
Keeße.* |
Käse |
Ember |
ember |
Ein Man |
ein Mann |
Tickman |
tikmony 'tojás' |
Eyer |
Eier |
A san- |
asszony-ember |
Ein Fraw.* |
eine Frau |
Etzet |
ecet |
Eßigh* |
Essig |
I tant |
istent |
Gott. |
Gott |
Olie |
olaj |
Öllich* |
Öl |
Oirdach |
ördög |
Der leidig Deüffell* |
der leidige Teufel |
Tick |
tik ‘tyúk' |
Ein Hen* |
eine Henne |
Jűrge* |
gyertya |
Ein Kertz |
eine Kerze |
Halet |
halat |
Ein Visch |
ein Fisch |
Igal |
igyál |
Drincken |
trinken |
[124] | |||||||
sót |
Saltz.* |
Salz |
Ich. |
isz ‘eszel' |
Essen |
essen |
|
Iho* |
jó |
Gűtt.* |
gut |
allische |
alussz[ e?] |
Schläffen* |
schlafen |
Nemjho* |
nem jó |
Böß .* |
böse |
gan da |
gazda |
Ein Wirdt* |
ein Wirt |
Thale |
tál |
Ein Schűßel* |
ein Schüssel |
Alma |
alma |
Ein Appel |
ein Apfel |
Glanh* |
kalán ‘kanál' |
Ein Leffel |
ein Löffel |
Kirtwe |
körte |
Byrnen* |
Birne |
Ha eck. |
fazék |
Ein Pott.* |
ein Topf |
Thir |
tör |
Ein Nöß.* |
eine Nuß |
Ge t |
kést |
Ein Metzer* |
ein Messer |
Prű t.* |
pénzt |
Geldt* |
Geld |
Wa fa ick |
vasfazék |
Ein Keßell* |
ein Kessel |
Frint. |
forint |
Ein gűlden. |
ein Gulden |
Salűs.* |
szállás |
Ein Herbergh* |
eine Herberge |
Salmä * |
szalma |
Strö.* |
Stroh |
Loit. |
lót ‘lovat' |
Ein Pferdt.* |
ein Pferd |
Seűa.* |
széna |
Hew.* |
Heu |
Der Zahl. Die Zahl(en)
Itz |
egy |
1 |
Hat |
hat |
6 |
Katich |
kettő |
2 |
Heet |
hét |
7 |
Hara |
három |
3 |
Noltz |
nyolc |
8 |
Netzo |
négy |
4 |
Glentz |
kilenc |
9 |
Ieth* |
öt |
5 |
Tý s* |
tíz |
10 |
Age dago prű t*. |
Adj ide / Adjatok pénzt! |
Gebt* mir Klein gelt vor* einer* gülden. Gebt mir Kleingeld für einen Gulden. |
Mein Midar*? |
Mennyi mindaz? |
Wie wolstü* das* geben*? Wie willst du das geben? |
Menada das? |
Mennyin adod azt? |
Was* gilt das*? Was gilt das? |
Mege we chen* |
Megveszem. |
Ich wil* eß * gelden. Ich will es kaufen. |
Kene ve a t*? |
Ki neve azt? |
Wie heischt* das*? Wie heißt das? |
Mo mech* Ingart. |
Mosd meg inget! |
Wesch* mir das Hembdt*. Wasche mir das Hemd! |
Age da Kűma* |
Adj ide innya!/ Adjatok innya! |
Geb* mir zü* drincken. Gebt / Gib mir zu trinken! |
Ite morgen beledes. |
Isten maradjon veled is! |
Gott* geb* uns eine* frolich* tagh*. Gott gebe uns einen fröhlichen Tag! |
Bikitzinin* |
Békében menj! [ ?] |
Gehe* hin* in friden*. Gehe hin in Frieden. |
Első olvasásra is feltűnik, hogy nagyon sok szót tárgyragos formájában jegyez le ( oi t, loit, schoit stb.). Valószínűleg így hallotta ezeket a leggyakrabban, és szótári alakként értelmezte. Furcsa szópár a glosszában a Thir - Ein Nöß jelentésmegadással. Kevés olyan szó fordul elő a szójegyzékben, ami ennyire nem hasonlít a németül megadott szó magyar megfelelőjére. Eszerint a Thir ‘dió'-t jelent. Szarvas Gábor úgy véli, a kiadó rossz olvasatot közölt, valójában Thio áll az eredetiben. Ezt sem vethetjük el, de az is megtörténhetett, hogy a kérdezett ember számára nem volt egészen egyértelmű, vajon Arnold von Harff az éppen általa végzett cselekvés nevére [125] kíváncsi-e, vagy a gyümölcsére, amin a cselekvést végzi. Ezért tartom lehetségesnek, hogy a Thir inkább ‘tör', mint ‘dió' jelentésű. Ezt az is alátámasztja, hogy a szójegyzék egyetlen más szavában sem fordul elő, hogy a th d -t jelölne, de azt máshol is láthatjuk, hogy t helyett th -t ír Arnold von Harff (pl. thale ‘tál'). - A mee ‘én' olvasata annyira bizonytalan, hogy a Régi magyar glosszárium sem említi meg az én szócikkben ezt a forrást. Talán csak egyszerű elírásról van szó. Arnold von Harff eem helyett mee -t írt fel. Ez persze ma már egyáltalán nem bizonyítható.
A mondatok értelmezése és olvasása még nagyobb gondot okoz. Mivel lejegyzőjük nem ismerte a magyart, nem tudta megállapítani, hol van vége egy szónak, és hol kezdődik a következő. Még akkor sem, ha olyan szót hallhatott a mondatban, amit korábban a szójegyzékben már leírt ( igal ‘igyál', Age da kűma ‘Adj ide innya!/Adjatok innya!').
Ez a glosszárium érdemes lenne a további nyelvészeti vizsgálódásra. Érdekes megjegyezni például, hogy v hangunkat egyszer w -nek, máskor b -nek hallja ( wa fa ick ‘vasfazék', illetve bee s ‘víz', beledes ‘veled is'). Nem lehetséges-e, hogy a bilabiális zöngés spiráns változásának egy fázisát érhetjük nyomon ezen adatokban?
1 Dolgozatom megírásában sok segítséget kaptam E. Abaffy Erzsébettől, Vízkelety Andrástól és Hartmut Klingétől. Köszönet érte.
O. Behányi Rita
Vissza a Tartalomhoz