Berzsenyi Dániel emlékszobra a Muzeum-kertben.
Régóta emlegették a lapok, hogy a hatalmas ódák lánglelkü költőjének, Berzsenyi Dánielnek mellszobra, mely érczbe öntve a lefolyt télen a nemzeti kaszinó könyvtárában volt ideiglenesen elhelyezve, folyó évi majus hónapban fog a muzeum-téren ünnepélyesen felállittatni. – Jelenthetjük olvasóinknak, hogy az ünnepélyesség elmaradt ugyan, de a felállitás megtörtént majus 29-én hajnalban. A muzeumi park reggeli sétálói meglepve nézték az észrevétlenül oda szállott vendéget. Az ünnepély elmaradásának okát nem vizsgáljuk; a helyett örömmel üdvözöljük a Muzeum szép terén az első szobrot, egy első rangu magyar költő szobrát! s ohajtjuk, hogy a tervben levő többi szobor mielőbb foglalja el itt a neki szánt helyet!
Mellékelt rajzunk a mellszobor erőteljes alakjának csak gyenge másolatát volt képes visszaadni. Az egész emlékmű ugy van kiállitva, hogy az efféle egyszerü szoborművek iránt tápláni szokott igényeknek teljesen megfelel. Berzsenyi ezen mellszobrát ifj. báró Vay Miklós mintázta, nemsak minden dij nélkül, hanem fényes sikerrel is. Műve nemcsak itt, hanem Bécsben, illetékes müvészi körökben is közhelyeslést nyert. Nem akarunk hasonlitásokat tenni, de hasonlitsa össze bárki is Berzsenyi ezen alakját a másik nyilvános szoborral, mely Pest térein látható, a nemzeti szinház előtt álló drámai költő, alakjának felső részével, s csakhamar tisztában lesz az iránt, hogy a tanulmány, teremtő lélek és külső ügyesség előnyei melyik részre szolgáltatnak igazságot. Báró Vay Miklós e művében, mely által művészeti hivatásának első nyilvános jelét adá, erőt látunk mind a felfogásban, min a kivitelben. Örömmel látjuk őt művészeink sorában, s ohajtjuk, hogy ha nem bizzuk is meg valamennyi még felállitandó mellszobraink készitésével, de egy szobor se létesüljön e hazában, melynek előlegesen itélő birái között ifj. báró Vay Miklós nem foglalt helyet. Ez a bizalomnak legcsekélyebb s köszönetünknek legkisebb jele lesz, melyet ő Berzsenyi szobrának elkészitése által a magyar közönségtől kiérdemlett.
A mellszobor érczöntése, Vay mintája szerint, Bécsben készült, Fernkorn műöntődéjében, e művész hirének megfelelő szabatossággal. A talapzatot kékes-szürke, fényezett gránitból Gerenday Antal pesti szobrász készité, valódi csinnal és izléssel; neki e hazában az emlékművek terjesztése s az irántai érzék fölébresztése körül legnagyobb érdemei vannak. Az emlékmü készitési s felállitási költségei – mindamellett, hogy a mintázatot (modellirozást) b. Vay dij nélkül teljesité – mintegy 1400 ftba kerültek.
Utoljára hagytuk, kit elől kell vala emlitenünk, az emlékmű tervezőjét s fáradhatlan létesitőjét, Somssich Pált. Ő az, kit e részben legnagyobb elismerés illet, az ő hazafiui buzgalmának köszönheti a nemzet, hogy egyik halhatatlan költőjének emlékszobra fennáll, a szellem tiszteletére ösztönözve nemzedékről nemzedékre. – Somssich Pál gyüjtötte aprónkint országszerte a mü költségeire szükséges adakozásokat, ő választotta a müvészeket, szóval, ő intézte az egész ügyet, – csupán a felállitásnál s felavatásnál nem lehetett jelen, mert ott senki sem volt jelen.
Szintén Somssich Pál intézkedése folytán készült Berzsenyinek siremléke is a niklai temetőben, mely nem egyéb, mint egy egyszerü, 4 öl 2 lábnyi magas obeliszk. Ez emlék felállitását Somogymegye rendei még 1842-ben határozták el, de a közbejött események megakadályozák a terv létesitését. Nehány évvel ezelőtt Somssich Pál ujra felkarolá az ügyet, aláirási ivével fölkeresé ismerőseit, s a mi akkor meg nem történhetett, létrejött most. Olvasóink tudják, hogy Berzsenyinek niklai siremléke nehány nap mulva, junius 14-én, fog kellő ünnepélylyel s egyházi szertartás között felavattatni. – Kivánjuk, hogy ez a nagy költő emlékéhez illő komoly méltósággal menjen végbe.
Berzsenyi Dániel emlékszobra a Muzeum-kertben.