Széchenyi gyászravatala Pesten a belvárosi templomban
(Aprilis 30-án.)

Testvér-lapjaink körülményes leirását közlék az apr. 30-án tartott pesti gyászünnepélynek, „a főváros gyásznak az ország halottjaért.” (L. P. U. 18.; V. U. 19 sz.) Most, midőn e felejthetlen nap emlékét rajzban is állandósitjuk s a belvárosi kath. templomban tartott gyászszertartás egy részletét közöljük, csupán az ott közlött terjedelmes leirások emlékezetét költjük fel olvasóinkban. Képünk rövid magyarázatául szolgáljon annak ismétlése, hogy „a templom falai gyászszal valának bevonva, mikre Széchenyi czimerei voltak kiszegezve e jelszóval: „Si Deus pro nobis, quis contra nos!” Középett állott a ravatal, ezer égő gyertyától környezve, azt a gyászistentiszteletet rendező Akademia és számos társulat, testület tagjai állották körül fáklyákat emelve; s onnan két sorban a templomajtóig, s innen ki egész a Dunapartig 400 egyetemi ifju, magyar ruhában, gyászkardokkal, képezett hosszu fáklyás rendet. E fényes utczán haladt végig egy ájtatos menet: Pest lelkészeinek hosszu sora, teljes ornatusban, középett Magyarország primása, Scitovszky János, bibornokjelvényeivel. Ő maga tartá a requiemet a nemzet halottja felett.

A chorusban 150 énekes zengé Mozart hires requiemét.

„És a külső gyász hű képe volt annak, a mit mindenki szivében belül hordozott. És a fáklyák ragyogása fényesebb volt azon könyekkel, a mik a szemeikben tündököltek. Azok valódi könyek voltak.”

Széchenyi gyászravatala Pesten a belvárosi templomban (aprilis 30-án).