Gróf GYULAI FERENCZ, táborszernagy.
Gróf GYULAI FERENCZ, táborszernagy.
A beállott eseménydus időszakban a Vasárnapi Ujság sem fog hátramaradni, s teljesiteni fogja most is azon feladatát, hogy a világot mozgató nevezetesb egyéniségeket — a mint közelben s távolban feltünnek — megismertesse olvasóközönségével. Kivánatos és tanulságos is leend, hogy azon államférfiakat és hadvezéreket, kiknek neveit naponkint halljuk hangoztatni, életök eddigi folyama és személyes tulajdonságaik szerint szinről szinre ismerjük. — Megkezdjük e sort az olaszországi cs. k. hadsereg fővezérének rövid életrajzával.
Cs. kir. táborszernagy, maros-némethi és nádaskai gr. Gyulai Ferencz, gróf Gyulai Ignácz fia, született Pesten 1799-ben.
Gróf Gyulai Ferencz régi nemes erdélyi családból származik, melly 1694-ben báróságra, 1704-ben pedig grófi rangra emelkedett. Ősei közt több jeles hadvezér tünt ki, mind tántorithatlan hivei az uralkodó osztrák háznak. — Gróf Gyulai Sámuel az örökösödési és hétéves háboruban kitüntette magát, s mint vezérőrnagy halt meg Karlsruheban. Ennek fia gr. Gyulai Albert hősileg harczolt az 1788—1789-ki török háboruban, valamint 1803-ban a francziák ellen Olasz- és Németországban. Albertnek volt testvére, gróf Gyulai Ignácz (Ferencznek atyja), ki a franczia háborukban kitünő hirnevet s tánbornoki pálczát érdemelt ki vitézsége és hűsége által.
Fia Ferencz tizenhét éves korában, 1816-ban, mint alhadnagy a 60-ik gyalog zászlóaljba lépett, melly atyjának nevét viselte. — 1820-ban a Hessen-Homburghuszároknál főhadnagy s egy évre rá a császár-dsidásoknál kapitány lett; 1826-ban a Würtemberg-huszárokhoz ment át hasonló minőségben, 1829-ben, a Hessen-Homburg-gyalogsághoz alezredessé, 1831-ben ezredessé nevezték s élte 39-ik évében már vezérőrnagy volt.
A békés időben e gyors előremenetelt részben ugyan a császári kegynek köszönheti, melly családja iránt mindig élénken nyilvánult; eljött azonban azon idő is, mellyben magát e kegyre méltónak mutathatá. 1845-ben a 33-ik gyalog zászlóaljnak lett tulajdonosává, 1846-ban altábornagygyá; 1847-ben osztályfőnökké és katonai parancsnokká lépett előre, a trieszti partvidéken. E minőségében történt, hogy 1848-ban kiütvén a forradalom, a Polá-ban összegyült császári hajóraj ki volt téve azon veszélynek, hogy a fölkelők kezébe essék. Gróf Gyulai azonban ettől megóvta azáltal, hogy az osztrák tengerészet élére állt, a nem biztos hüségü tiszteket s az olasz legénységet elbocsátá s a már utnak indult hajókat a veszélyről értesité.
Triesztet, Polát s a fontos parthelyeket védállapotba helyezte, a hadhajókat felszerelte s a kereskedőhajókról ellátta legénységgel.
A Velenczéből s a velenczei partokról visszahullongó csapatokat Isonzonál öszpontositá. Nyolcz nap alatt egy evező hajócsapatot szervezett hét hajóból. Az ő intézkedései védték meg Triesztet s több isztriai pontot az egyesült nápoly-szárdiniai hajóhad ellen, mindaddig, mig az osztrák seregnek Custozzánál történt kedvező működése foytán a trieszti öböl teljesen föl lett mentve az ellenséges hajóhad fenyegetése alól.
1849-ben gr. Gyulai a hadügyminiszterség elvállalására hivatott meg. Ott volt Győr bevételénél; Komárom ostromához megtette a kellő intézkedéseket s miután saját kérelmére a miniszterségtől fölmentést nyert, Milanóban az ötödik hadtest parancsnoka s később Radeczky után hadi és polgári kormányzó lett.
A Szárdinia ellen megindult jelen háboruban ő cs. fensége főherczeg Miksa helyére Lombard-Velencze katonai és polgári kormányzójául és a második hadsereg parancsnokául lőn kinevezve, melylyel april 29-én délután a Ticino folyón átvonult s ezzel megnyitá a hadjáratot, mellynek egyes részleteiről olvasóink a politikai lapokból meritnek tudósitást.