Lett légyen bár Báthory Zsigmondnak alapos azon gyanuja, miszerint a véráldozatul esett országnagyok s fő nemesek a portához szitva, a fejedelem elleni összeesküvés részesei voltak, vagy bár a hatalomféltés rémképei sarkalák a fejedelmet az ország virágai lekaszálására, – mindenik esetben véres betükkel irta fel Klio fekete táblájára a fejedelem azon eljárását, miként minden kihallgatás, s az önvédelemnek egyetlen ártatlan szózata nélkül hurczoltatá a vérpadra azokat, kik közől egy az ő gyermekkorának vezére, többen a status gépezetének kormányzói, mindnyájan pedig a nemzet virági valának. –
Három felvonásban játszatott le az 1594-diki erdélyi dráma, Kolozsvárt, Szamos-Ujvárt, és Gyaluban. S míg a szinhelyek függönyeit rendre felgörditeném, ismerkedjünk meg a dráma elvérzett egyéneivel.
Vasárnap volt augusztus 28-a, s az ország nagyjai szokás szerént a fejedelmi palotába gyültek sz. misére kisérendők a fejedelmet; már elzugtak az imára intő haranghangok, már indulókészen állt a szép számmal egyben gyült főnemesség koszoruja, midőn Király Albert, Csukat Péter, és Fekete János egy csapat fegyveres gyalogsággal a palotába törnek, s Fekete János felolvasá névjegyzékét azoknak, kik elfogatandók valának, kik is igy következtek:
Báthory Boldizsár unoka vére a fejedelemnek harczias jellemü, kitünő külsőü, megnyerő modoru, életvirágában diszlő férfiu volt, kinek a lengyel királylyá választatott Báthory István a fogarasi várat a hozzá tartozó uradalmakkal mint sajátját örökül hagyta, s ki később az erdélyi hadak generálisává választatott. E volt legnagyobb szálka Zsigmond szemében, kitől fejedelmi pálczáját féltette, s nem egészen ok nélkül, mert a tevékeny, erélyes s hadjártas férfiu sokak hajlamát részére hóditá.
Az aggastyán Kendi Sándor és öcscse Ferencz, kiknek származása Kundtól, a hétvezérek egyikétől ered.
Iffju János, ki ifju kora szebb napjaiban nem egyszer tünteté ki magát a szigethi várfokon a betörni törekvő ozman erő ellenében, mellyért János Zsigmond királyi kitüntetéseiben részesült, s majd Májláth Margit után Erdélyben a Báthori ház tagjává, szép helyzet, s dus vagyon birtokosává leve.
Kovacsóczi Farkas ország-cancellár, a fejedelem esze, gyermekkori vezére, mély tudományu rendithetlen statusférfiu, kiről magyarhoni Forgács Imre báró nyilatkozott „elvesztők Európa egyik fényét, nemzetünk koronáját; vajha Magyarhonnak három, Erdélyben két Kovacsóczia volna, akkor nem csüggednék el a két haza virultán.”
És ez öt status tanácsosokon kivűl a főrendből:
Kendi Gábor, a fentebbi két Kendiek rokona.
Forró János, Fehér megyei főispán. –
Bornemisza János, magyarhoni származásu, ki Báthory István király mellett a muszkák elleni több hadjáratokban kitünő részt vett, mellyért Erdélyben gazdag birtokkal jutalmaztatott meg.
Gerendi János, thordamegyei főispán, testi, s lelki szép tulajdonokkal kitünő férfiu.
Lónai Albert egy régi családnak harczias utóda.
Szilvási Csepeliczki Boldizsár, lángeszü ifju.
Szalánczi György a hires Szalánczi család méltó utóda.
Litteráti György a széles ismeretü törvénytudó fiscalis director.
Erdély e diszei elfogatva hátrakötött kezekkel mint gonosztevők hurczoltatnak börtöneikbe, s a vad indulatu Geszti eljárása nyomán közőlök többen, nevezetesen Forró János nyolczszor vonatik a kinpadra durva bakó kezek által.
Harmadnap mulva augusztus 30-án, melly idő alatt Kolozsvár kapui zárva valának, renditő látvány tünik fel a piacz terén; a vérpad emelvénye ez, rajta egy rémes alak a skárlát-vörös öltönyü hóhér, gonosztévők ellen használni szokott otromba bárdjával, s egy galamb ősz aggastyán tántorog elébe, és ez Kund unokája a vén Kendi Sándor, ki midőn meglátja a fejedelmet egy ablak mélyedésben, hova a véráldozatok fölött szemlét tartani vonulna, igy intézi hozzá szavait: „kegyelmes ur! Isten, s emberi törvények tiltják bár kit is kihallgatatlanul leöletni, légy kegyes fejedelem, hallgasd meg ügyünket, a törvény, igazság és helyzeted kivánják, hogy igaz ítéletet tarts.” De az, ki markában vérrel jött a világra, s kit környezete gyönyörködni tanitott a véres hullákon, ingatlan maradt; s egy csapásra Kund unokájának ősz feje a vérpad szőnyegére gördüle.
Követte őt Iffju János, kit miután egy csapás le nem döntött, letiportatva csak a harmadik vágás ölhete meg.
Jött Kendi Gábor, őt a bárd jobban találá.
Vezették utána Forró Jánost, ki élesebb bárdot kívánt, de nem hallgattaték meg, s igy ő, és Litteráti György a tompabárd csapásaira letüntek társaik után. –
Báthory Boldizsár és Kovacsóczi Farkas nehéz vasban Szamos-ujvárra hurczoltattak september 1-én. Különös, hogy Boldizsár az első éjjel azon álmot látta, mit nehány év előtt Aba-Fáján az ő boszujának áldozatul esett Gyulai Pál, tudniillik egy mély vizbe esett, melly őt elnyelte.
Báthory István a Boldizsár testvére megtudván a Kolozsvárt történteket s testvére sorsát, Lengyelországba siet testvérök Báthory András cardinalishoz, hogy a lengyel király közbenjárására Boldizsárt kiszabaditsa, mi meg is történt volna, már hozván magával a királyi közbenjárást, ha a várkapitány a ravasz Ravazdi nem siet megbizatásával, ki daczára azon igéretének, miszerint bevárja Boldizsár nejét, ki kegyelem dolgában járt Fehérvárra a fejedelemhez, september 11-én alattomban poroszlóit Boldizsárra küldi, kit irományival foglalkozva rohantak meg, s heves küzdelmek után végezhették ki, mi közben vérével fecskendezé börtöne falait.
Kovacsóczi ugyanaz nap éjjelén, mint mély álomba szenderült lepetvén meg, több földi reggel számára nem viradt.
Kendi Ferencz és Bornemisza János september 8-án a gyalui várba vitettek olly szoros vasban, mellyben lépniök lehetetlen vala; s négy nap mulva september 12-én, tehát más nap a szamos-ujvári esemény után Kendi Ferenczet Óvári, a várnagy, saját szobájában kivégezteti, ki mint Boldizsár börtöne falait, küzdelmei közt a várnagy szobáját vérrel öntözé meg.
Bornemisza Jánost a földalatti börtönbe viteti Óvári, hol nehány perczig érzékeny halotti dalt zengve lepetett meg, s Óvári jelenlétében végeztetett ki; s a két csonka hulla egy koporsóba szendergi Tuhutum várában a hosszu éjszakát.*
Hátra voltak még Gerendi János, Lónai Albert, Cseszeliczki Boldizsár és Szalánczi György; ezek Károly-Fehérvárra vitettek társaikéhoz hasonló sorsot várva, de meghűlvén a fejedelem vérszomjázó bosszuvágya, sikerült több tekintélyek közbenjárásának megnyerni számukra az életet, de javaik elkoboztattak, s kettő közőlök Gerendi és Lónai tudniillik, Erdélyből számüzettek.
Szomoru képe a belviszálynak, véres fonala a hatalom féltésnek, átkos műve a fondorkodásnak, láttatokra felzajlik az érző kebel, s mélyéből meritett sohajjal teszi be a meglepetett olvasó e történetkönyvet.
Hory Farkas.