Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle

A Szinyei Merse Pál társaság tavaszi kiállítása. - Mint minden évben, idén is megrendezte a Szinyei társaság a fiataloknak szánt kiállítását. Körülbelül ugyanazt írhatnók erről, mint tavaly, vagy általában a legutóbbi években. Tisztességes színvonal, iparkodó fiatal művészek, jó rendezés, de ezentúl vajmi kevés örvendetes. Békés örvendezés a mesterektől tanultaknak, engedelmes hódolat mások alkotta kifejezésmódok előtt, de annál kevesebb egyéni invenció. Egy kis nagybányai levegő, néha valami stílusalkotó törekvés is, frisseségre igyekvő, de alapjában fáradt festés, Rudnay, Szőnyi, Bernáth, néhol Aba-Novák akadémia, hellyel-közzel egymással keverten; tulajdonképpen bizonytalan tanítványok főiskolai kiállítása. Évről-évre mindjobban el kell szomorodnunk azon, hogy új kort igérő új fiatal tehetségek sehogysem akarnak jelentkezni. Bár kétségtelen, hogy ezek a fiatalsági kiállítások jobbak és őszintébbek, mint a Műcsarnok ügyeskedő iparosainak ügyetlenkedései. De mégis milyen messzire vannak attól, hogy továbbfejlődés csíráit felfedezhessük bennük!

Az állami vásárlások kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. - Két év állami művásárlásának eredménye látható a Szépművészeti Múzeumban. Nem teljesen, mert egy rész vidéki múzeumokba vándorolt. A kiállított anyag két egymástól nemcsak korban, hanem jelentőségben is meglehetősen különböző részre oszlik, a régebbi és a mai művészetünkből származóra. A régebbi rész különb. Különösen az a képmásgyüjtemény, melyet az állam néhai Ernst Lajos gyüjteményének árverésekor szerzett meg. Igen elismerésre-méltóan, mert ennek a kollekciónak együtt kellett maradnia és csak a Szépművészeti Múzeumban lehet helye. Hiszen olyan remek művek vannak benne, mint Székely Bertalan nagyszerű önarcképe, Ferenczy Károly önmagafestette képmása. De a többi önarcképek is, Kovács Mihályé, Madarász Victoré, Brocky Károlyé, Gerhardt Alajosé, Beck Vilmosé, Grimm Rezsőé, Balassa Ferencé, Koroknyai Ottóé, Szinyei-Merse Pálé, Csontváry-Kosztka Tivadaré, Feszty Árpádé, Markó Károlyé, Vágó Pálé, Telepy Károlyé, Koszta Józsefé, szintén nem csekély múzeumi értékek. Az eddigi gyüjtés eredményeivel kiegészítve, ma a magyar művészek arcképcsarnokát lehet megalapítani a Szépművészeti Múzeumban, különösen, ha azokat a festményeket, vagy szobrokat is besorozzuk, amelyeket egymásról készítettek művészeink. Ilyen Lotz Károly Stróbl Alajosa, Székely Bertalan kitűnő Greguss Jánosa, Temple János Stróblja, Fényes Adolf Illés Antalja.

A múzeum szoborgyüjteményét gazdagítják Izsó Miklós és Fadrusz gipszszobrai, a grafikai osztályt Orlay-Petrich Soma Petőfi Sándor szüleit ábrázoló ceruzarajza, Jankó János egy mulatságos karrikatúrája Csiky Gergelyről.

Jóval kevésbbé érdekes a mai rész. Múzeális értékű művek kisebb arányszámban találhatók benne. De megvásárlásukban nem is mindig ez a cél vezette az államot. Sokszor nyilván karitatív szempontok is érvényesültek, számos kiállított képnél nyilvánvaló ez. Különösen a legfiatalabb művészek tekintetében, akiknek rögös pályáját a vásárlással kissé egyengetni próbálták. Ez és még inkább a megvett művek jókora száma eleve kizárja, hogy a vásárlások a múzeum állandó kiállításának keretébe sorozódjanak, legfeljebb négy-öt olyan művet láttunk, amely erre érdemes volna. De a vidékre induló művészetnépszerűsítő kiállítások bőséges anyagot találnak majd ezekben és a múzeum raktárában pihenő újabb vásárlásokban.