Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő
Az
Az egyes tanulmányokat alkalmak szülték, de nem látszik meg rajtuk sem az alkalomszerűség, sem a rögtönzöttség. Kovács gondolkodva és megfigyelve élte át a jelenkor irodalmát, ismeri összes vonatkozásaiban, senki nem venné észre írásaiból, hogy majd egy negyedszázadon át az elszakított Erdélyben, az egész magyar irodalom életétől távol élt. Talán éppen ezért izgatottabban is figyelt, mint mi idehaza. Adyról szól, Babitsról, Kosztolányiról, Juhász Gyuláról, Móricz Zsigmondról, Surányi Miklósról, Márairól, s mindig érezni, hogy nem alkalmilag, egy-egy művük megjelenésekor szerzett róluk tudomást, hanem állandóan, napról napra figyelte munkájukat, tud róluk mindent, ami pályájukhoz és művükhöz asszociálódik. Mindazokkal a problémákkal, melyek az utolsó negyedszázadban vita tárgyai voltak, tökéletesen tisztában van éppúgy, mint azokkal a mértékekkel, melyek alá az egyes írók állíttattak. Fejtegtéseinek széles háttere van akkor is, ha csak egy könyvről szól is: az egész mai magyar irodalom. Mindig érezni, hogy a tárgyalt témákról sokkal többet tud, mint amennyit megír.
Jó arcképfestő, világos érzéke van a megkülönböztető vonások iránt s meg tudja látni a lényeget. Ahogy például Kosztolányi lirájából kiemeli az epikai elemeket, az nagyon jellemző megfigyelés. Hasonlókép, ahogy rámutat Babitsban a passzivitásra, amely a géniusz erejénél fogva aktivabbá válik sok nagyhangú aktivistáénál. Szereti a fejtegetést elvi jelentőségű megállapításba vezetni, nagyon érdekesen tisztáz bizonyos vitakérdéseket, például Kodolányi
A kötet második fele erdélyi írókról és az erdélyi irodalomról szól, Kós Károlyról, Reményik Sándorról, Tompa Lászlóról, Dsida Jenőről, Tamási Áronról, a népmesegyüjtő Ősz Jánosról. A legutolsó cikk, amely már a felszabadulás után íródott, bátor és önérzetes összefoglalása az erdélyi irodalom magatartásának az elmúlt huszonkét év alatt. Erdélyi társairól természetesen különös bajtársi melegséggel szól, közös harcok el nem szakítható kapcsai fűzik hozzájuk.
Két tanulmány a kötete elején különválik a többitől azzal, hogy nem jelenkori dologról szólnak. Az egyik az
Kovács Lászlónak, mint könyve előszavában elmondja és amint az