Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Lovass Gyula: Nyugtalan lelkek
Alba de Cčspedes regénye -Révai

Alba de Cčspedes első magyarul megjelent könyve (Lányok) egy lányinternátus keretében változatos emberi alakokat mutatott be, érdekes jellemeket és sorsokat, világos rajzban, kétségtelenül irodalmi becsvágyú felfogásban. A regény szerkesztése mozaikszerű, hőseinek élete nem zárul le, az idegen sorsokat nem kapcsolja össze, nem olvasztja magasabb egységbe semmi - ha csak boldogtalanságuk közös levegője nem -, a modern világ zavaros, kiábrándult látványa is inkább csak az olvasó emlékeiben válik egésszé. A szándék, az írói érdeklődés, mely a regényt létrehozta, alighanem Alba de Cčspedes szokatlanul eleven átélőkészsége, mely férfi- és női alkatot, öreget és fiatalt, boldog és tragikus sorsot egyforma mohósággal igyekszik átérteni és megközelíteni. A Lányok-ban nincsen főalak, kinek lelkén át érzékelhetnénk a világot, ez az írónő minden alakját feljogosítja a világ önmagán át való átélésére; állandó a szempontváltoztatás, Cčspedes minden hősének lelkébe belehelyezkedik, minden hősével megtéteti az önelemzést. Ez az állandó szemléletváltás minden alakra a személyiség ideges feszültségét és a kínzó őszinteség erejét kényszeríti. Más író elhanyagolja a mellékalakokat, nála mintha minden mellékalak az író szenvedélyeiről vallana, ha nem is a legnagyobbak erejével, de mindíg az átlagon felül.

A Nyugtalan lelkek ugyanezt az írói magatartást mutatja egy kisregény egyszálúbb, összefogottabb formájában. Egy fiatal író, kíváncsiságból, kísérletezésképpen szeretőjévé teszi lakásadónőjét, egy öregedő, boldogtalan özvegyet, ki ebben a visszás helyzetben éli át tán élete első szerelmét. Mint sokallja meg a férfi ezt az adakozó, ijedt szerelmet, mint igyekszik meghódítani az özvegy lányát s mint menekül el előlük, mikor úgy érzi, hogy a lányt intellektuálisan nem tudja kiismerni? - ezt villantja meg a kisregény három oldalról, a férfi, az asszony és a lány lelkén, belső vergődésein át, azzal a sajátos, belehelyezkedő képességgel, mely a Lányok-at is jellemezte. Cčspedes nem törekszik irodalmi forradalomra, különösebb költőiségre, de rajza, előadása nyugodtvonalú, biztos, a lélektani iskola legjobb hagyományai élnek benne. Szűkszavúsága mellett is lényegessé, lélektanilag fontossá tudja tenni mondanivalóját, kultúrált írói hangot képvisel, az újabb olasz regények máris legjelentékenyebb írója.