Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 7. szám · / · Figyelő
Hagyomány és modern ízlés egyesült ebben a gyönyörködtető kis kiadványban; az empire egyszerűsége, nemes metszésű betűi, levegős, tiszta tükre éledt újra a mai könyvművészet klasszicizáló törekvésében. A sallangtalanság becsülésében találkozik a mult és jelen stílusa, egy kicsit ünnepélyes, kicsit hideg előkelőségben, amely mégis jólesik a szemnek a hivalkodó külsőségek után. Mint ahogy Joó Tibor utószava a tartalom előkelő pátoszában is fel tudja fedezni az aktuális mintát, egy álrétoroktól hemzsegő korban az igazi emelkedettség vonzóerejét az elit számára. «Merje redőzni magán a fehér leplet - írja szép mondatában - álljon ki bátran sudár oszlopok közé s ne szégyenkezzen, ha lelke előkelőségét nem nyomorította alantassá a kor.»