Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő · / · Rejtelmes irodalom
Alig több száz oldalnál ez a kis kötet, melyet a magaszerkesztette
A közölt levelek még Maupassant ismert vallomásai után is értékes adalékokkal szolgálnak ahhoz a páratlan viszonyhoz, mely Maupassant-t mesteréhez kapcsolta. A levelek e kapcsolatot, melyhez nem foghatók a Liszt-Wagner-szerű kapcsolatok sem, irodalmi értéke mellett a gyengéd szeretet, a fiúi bizalom s az apai gondoskodás, szelíd fényével világítják meg. E könyvben Flaubert néma marad, de a fiatal, a hivatal packázásaitól, szegénységétől, betegségétől gyötrött s érvényesülése első lépteit tevő Maupassant leveleiből az ő arca tükröződik, Maupassant minden lépte mögött ott látjuk gondoskodását, minden sikere előtt egyengető szeretetét. Szinte igaztalanul kevés figyelmet szentel az olvasó a levelek írójának, pedig Maupassant egyénisége egyetlen művéből sem ragyog ránk ilyen vonzó formában, nemcsak fényét, melegét is érezzük. Persze fénye is felvillan, okossága, pontos megfigyelései, remek ítéletei Zoláról, Huysmansról, Catulle Mendesról. (Zola
Vigasztaló hír nyugatról e könyvecske, még akkor is, ha azt olvassuk az ujságban, hogy a Boule de Suifből készült drámát épp a minap vették le az ír színpadokról a német és a francia követ együttes intervenciójára. És - ez a francia irodalmi kiadványok különös stilisztikájának érdeme - valóságos étvágyat csinál az olvasáshoz. Maupassant egy sóhajával végződik: «Ah! les livres de Flaubert!»