Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő · / · Rejtelmes irodalom · / · Turóczi-Trostler József: Katona Bánk bánja németül
Mohácsi kitűnően tud németül. A két nyelvi világot elválasztó határterületen, a nyelvek «senki földjén», persze, sok megmérhetetlenül érzékeny nyelvi árnyalatnak el kell sikkadnia, sok szónak, fogalomnak érzületet kell váltania, mire a fordító a túlsó határhoz ér. Mi mindent nem mozgósít pl. a «haza», «hazánk» szó asszociatív ereje s milyen halványan hat mellette az «Unser Land», «Ungarn», «Magyarenland». A «hoher Herr» úgy viszonylik a «Nagyúr»-hoz, mint az elvont, testetlen tükörkép az eleven, konkréthoz. A teljesen magyarrá lett vajdát visszaszlávosítja a felemás «Woiwode».
Kisebb félreértés, elírás is akad, igaz, nem sok. Ha most nehányat megemlítek közülük, csak azért teszem, hogy egy új kiadás eltüntesse őket. Gertrudis a jobbágy szót alattvaló, hűbéres értelemben használja, nem fordítható tehát «Leibeigener»-rel (Vészinél helyesen: «Untertan»). Mikhál csak jámbor, nem szenteskedő («Frömmler»). «Aki itt letérdel, az vagy imádkozik vagy ámít, de nem csal» (nem «betrügt», hanem «heuchelt»). Bieberach nádsípja nem «Pfeife», hanem «Flöte» («Pansflöte»!), Tantalus «el nem érhető», nem pedig megfoghatatlan («unfassbar») végcél után kapkod; Phaéton oktalan, de nem buta («dumm»). A férgesedett ital nem válik egyúttal féreggé («Dein Trank verwurme sich»). Petur a Békételenek bőrére, azaz rovására épített uralkodásról beszél. A szószerinti fordítás «Und ich auf eure Haut vielleicht Mir eine Herrschaft bauen wollte» - legalábbis groteszkül hat. - «Jól tudta ő azon mindennapi fogást, mikép kelljen az alattvaló magyaroknak orrára az édes reménység üvegszemét tenni fel», - ebben a képben az egész helyzet s a kor szóhasználata szerint az üvegszem pápaszemet jelent, nem pedig mai értelemben vett «üvegből való szemet». Csak a pápaszemet tehetik fel az emberek orrára. A kép is csak így láthatja el a maga funkcióját («Glasauge» helyett tehát «Brille»). Ha Bánk «asszonyállatot mond», az összetétel másik tagja egyszerűen lényt jelent s nem állatot. A «Weibtier» tehát sehogyan sem illik ide. (Németül sem gyönyörű, azonkívül csak «Weibstier»-alakban helyes, l. a Weibsbildet, a Schönherr Weibsteufeljét!). Ha a «templomvitézek» nagymestere azt ajánlja a királynénak, hogy vegyen a kormányzásban «más szabásokat», itt nyilván nem (ruha-) szabásra, façonra, «Zuschnitt»-ra, hanem rendszabályokra, irányelvekre gondol. A magyar ég «fájdalmaimra siket», a német «taub für (nem: auf!) mein Weh». Bánk az összeomlás pillanatában csak végső megsemmisülésről (végsemmiségről) beszélhet, nem pedig végtelen megsemmisítésről («Unendliche Vernichtung»!). A latin eredetű «kalandosok» német megfelelője «Kalandsbund», - a ma már érthetetlen, archaikus szó helyett nem lett volna jobb s természetesebb az érthető «Brüderschaft», «Fraternität»? S Bánk bán szájában nem túlságosan tudományos ízű a «Weltall-világegyetem» szó az eredeti puritán «teremtés» helyén? - Vannak fogyatkozások mind a holdban, mind a napban. Nélkülük, persze, tökéletesebbek lehetnének...
Mohácsi