Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő
Csak egészen röviden foglalkozhatunk e hasábokon Bartucz Lajos jeles művével, hiszen már témája és magatartása is a szakfolyóiratok részletezőbb hozzászólásait igényli. Boldog idők, mikor még e téma elsősorban a szakköröket érdekelte és a becsületes olvasót, ki nem óhajtott vélt hozzáértéséből politikai fegyvert kovácsolni! Ma merőben más égtájak alá jutottunk s aligha van megszokottabb beszédtárgy, vitaanyag a fajkérdésnél - mondani sem kell, hogy e vitákat szinte kizárólag a politikai szenvedély s nem a hozzáértés, vagy a kutató szenvedély fűti. Bartucz Lajos, legkiválóbb magyar tudósa az antropológiának, sok jeles műve után most ebben az összefoglaló munkájában az egész fajkérdés történetét, eddigi tudományos eredményeit foglalja össze s mint jó tanítást adja elénk. Kiadója eléggé meg nem hálálható feladatot vállalt e kötet forgalombahozatalával. Valamennyiünk eligazítója ez a könyv a fajkérdés bonyolult szövevényében. Külön ki kell emelnünk Bartucz módszerét: a kérdéseket történeti fejlődésükben mutatja be, a történeti fejezetek során nemcsak az embertan fejlődéstörténete világosodhatik meg előttünk, hanem maguk a kérdések is. Csak e történeti tisztázás után (a magyar tudomány amúgy is szűkölködik megbízható tudománytörténeti összefoglalásokban!) fog hozzá Bartucz az embertan alapfogalmainak, így elsősorban a faj, a rassz, a nép, majd a nemzet fogalmának vizsgálatához, hogy végül röviden a magyarság faji képének kérdésével is megismertessen. (Ez utóbbit különben a magyar fajról szóló nagy munkájából már részletesen ismerhettük.) Így ismerjük meg könyvéből egyszerre tudományának történetét, módszereit s eddig leszűrt igazságértékű eredményeit s egyben a mai vitára is felel a szakember hűvös nyugalmával és megvesztegethetetlen tárgyilagosságával. Csak örvendhetünk, hogy álláspontja a szellemi tudományok kutatóit is mindenben kielégítheti, nem óhajt a múlt század végének materialista egyszerűsítéseivel kikerülni, vagy főként megoldani bonyolultabb szellemi és lelki összefüggéseket is. Tudományának határait tisztán látja s ez a mértéktartás csak még inkább megerősíti hitünket, hogy könyve a mai ingerült és tájékozatlan vitákban a legjobb kalauzunk lehet.