Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám
Kedvem néha sok örömöt
szülne, hogy egyszer még
otthon a kis kuncselédek
magukközt megszivlelnének.
S ha mellettük elmennék,
lelkem is megölelnék.
Vad szivemre vizes kendőt
tenne néném, hogy a láz
ne szökjön fel, ha tekergő
hét testvérem csoda-pergő
nyelve sokat magyaráz
arról, hogy a «mese más».
Szegény apám csizmájáról
de szivesen kotornám
a tanyasárt s a határon
velemennék, hogy a járom
könnyebb legyen s szaporán
jöhessen át a tanyán.
De más lakja már a házat
s nincs senkim se és apám
lement a földbe halálnak,
hogy a buza, krumpliszárnak
adjon tovább életet.
s igy neveljen engemet.