Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 2. szám

Pásztor Béla: Rossz fiú imádsága

Bocsáss meg nékem jó Anyám,
Ki lengsz a házak oldalán,
Mint szélben lámpa-árnyék.
Süss, főzz! Bírám ma érkezik.
Vendégeld, rejtsd el könnyeid.
S mig felold, el ne szállj még.

Kiket parittyám kergetett,
Bocsássatok meg vert ebek
Nagy, vidám ugatással.
Bocsáss meg nékem sok cseléd,
Fáradt kezetek hült erét,
Ki elitél, ne lássa.

Ti vízbefojtott egerek
Valljátok: »cukrot, kenyeret
Tett nékünk a fogókba.«
Szárnyatlan lepkék, zöld legyek
Jó tanuimként jöjjetek
A hálókba fogódzva.

Feledd, hogy tüzem égetett
S hamukra ejtett lombfejed
Ne rázd perelve hársfa.
De unszold sok testvéredet:
A vád elől, hogy rejtsenek,
Boruljanak a házra.

Jaj meg ne tagadj őszi nap!
Szórd váltságdijként aranyad
Arra, ki pálcát fog rám.
Ó bődülj ég, te kék tehén!
A nádtetőkön lépj felém
És nyalogasd meg orcám.