Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 1. szám · / · FIGYELŐ

Nagypál István: SIK SÁNDOR: ZRINYI MIKLÓS
Franklin: «Magyar írók» sorozat.

Sik Sándor Zrinyi-életrajza sikerült kísérlet arra, hogy a nagy magyar európéer, politikus, katona és költő alakját egységesen állítsa elénk. Nagy vonalaiban és részleteiben egyformán érdekesen rajzolja meg a XVII. század barokk világképét, azokat az eredőket, amelyek Zrinyi jellemét és pályáját meghatározzák.

A sajátos magyar oligarcha - udvarokban felnőtt Zrinyi-fiú korán Pázmány döntő hatása alá kerül; a nagy főpap és államférfi befolyása irányítja a gráci és bécsi jezsuita iskolák, majd Tiziano és Aretino Velencéje, Bernini és Tasso Rómája felé. Családi multja, születése, neveltetése és egyénisége harmónikusan építik fel benne azt az egységes, aktív, európai látóhatású szemléletet, amit hagyomány és szükség végzetesen magyarrá, hajlam és légkör mélyen katolikussá színez. Sik Zrinyi katolicizmusát teszi meg egyik legfőbb jellemvonásául; ez a szó legszorosabb értelmében vett katolikus világnézet a hajtóereje és egyben támasza küzdelmeiben.

A háttérnek, az európai és magyar barokk világnak ábrázolása, s ezenfelül a fiatal Zrinyi lassú, de biztos férfivá érése a könyv legvonzóbb, legszínesebb része. Ez a rész a Szigeti veszedelem, s általában Zrinyi írói mivoltának elemzésében csúcsosodik ki; itt Sik úgy beszél Zrinyiről, mint író az íróról, s bensőségesen érzékelteti a költő gazdag, öntudatos egyéniségét. A Zrinyiász lényegét abban a lendületes barokk-világérzésben jelöli meg, amely a heroizmus, a vizió, a pátosz szárnyain húz a földről a menny felé, Zrinyi egyedülálló költői erejének tulajdonítja, hogy műve túlnőtt a humanista époszok átlagán, s bele van ágyazva a XVII. század magyar valóságába. Sik megállapitásaiban nem törekszik eredetiségre, mondanivalóját mindvégig a szerénység jellemzi; inkább a közismert megállapítások átértékelését és egybehangolását tűzi ki céljául.

A könyv második fele - tárgyának adottságai folytán - inkább történelmi írói életrajz jellegét ölti fel. Közvetlenül érzékelteti azt a végzetes ellentétet, ami egyrészt Zrinyi európai politikus szemlélete, hadtudományi képzettsége, geniális országszervező tervei, másrészt apró-cseprő végvári csatározásokban, meddő harcokban elaprózódó lendülete között nyilvánul meg. Egységes és harcra kész Magyarország a török ellen; ez Zrinyi álma, s Sík nagyon szépen érzékelteti, mint őrlődik fel ez a nagy és nem is kivihetetlennek látszó koncepció a bécsi udvar mindenáron - békét-akarása, II. Rákóczi György végzetes politikája, a diéta vallási torzsalkodásai, Montecuccoli féltékeny irígysége közt. Hiába van saját hadserege, európai hírneve, hatalmas tekintélye, türelmes vallási állásfoglalása - küzdelme Sziszifuszéhoz hasonló, s értelmetlennek, oktalannak látszó halála csak drámai lezárása egy hősi lendületű, de a vak erőkkel szemben elbukó élet-programnak.

Sik Sándor könyve értékes adalék a gazdag Zrinyi-irodalomban; újszerűt, döntőt nem hoz e kérdésben, de sok tekintetben megvilágítja az összefüggéseket a költő és kora között, s óvatos kézzel tárja fel Zrinyi életének és művének annyira tragikusan magyar konfliktusát.