Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 8. szám · / · Racine: Pereskedők
Sem a biztost soha, sem azt a törvényszolgát
Nem láttam, higyje meg.
Ad rám, nem is kutat utánuk már soha.
Hiába tesz panaszt és hasztalan nyomoztat,
Több rossz órát szerez magának, mint azoknak.
Tudom, javainak jó háromnegyedét
Ad-acta iktatók örökre elnyelék.
Ez a mostani ügy, ez is csak önnek árthat...
Majd élek is vele. De addig, kérhetem,
Hogy egy kis ügyben itt a pártfogóm legyen?
Az elnök ur, tudom, tárgyalni fog ma. Rögtön
Küldök leányomért, hogy nyomban ide jöjjön.
Őt is hallgassa ki. Megbizható tanu
S felelni nálam is fürgébb, frissebb szavu.
Apám kétségbeejt azzal, amit mivel.
Szemtől szembe vele nem érek semmit el.
Különben kész a terv. Itélje el keményen
Ezt a bolondot itt, hogy végre észre térjen.
Ha igy sug, senki sem hallja az én szavam.
(Fennhangon) Tekin...
Legjobban itt elől tudom, a kezdetet.
Tekintetes, magas törvényszék, hogyha nézzük
A népek változó sorsát, sok szenvedésük,
Ha nézzük, hogy a sok faju ember között
Nincs álló csillag egy, mert mind bolyong, döcög,
Ha nézzük, hány király volt nagy s mind porba hulltak,
Ha nézzük a napot s utána még a holdat,
Ha nézzük, hogy miként támadt a labibon
Birodalom után pezsra s macidom,
Ha nézzük, hogy miként lett a despóti... pista
Ron... rom... római nép romár... monárkipista,
Ha nézzük, hogy Japán...
Most nem tudom tovább.
Mért nem hagyta, amig szóló be nem fejezte?
Vért izzadva lesem, mikor kanyarodik
Japán felől ide a tárgyalt kappanig,
S ön megszakitja őt csak ugy a fele utban.
Folytassa.
Csak hát a két kezed? Munkátlanul hever!
S a lábad? Merevebb lettél a kőszobornál!
Bátorság! Rajta hát! Oldódj fel már. Mozogjál!
Na nézzék, mit beszél ez a kocsonya-képü!
Menj a fenébe!
A tárgyra.
Nem mondat én velem nagy szókat senki már, sem
Oly hosszut, mint akár Páristól Jeruzsálem.
Nem követek, nem én, semmi módi-szabályt,
Hogy elmondjam egy eb egy kappant megzabált.
Forgatjuk bárhogyan, biz ját az ur kutyája
Mint mindent, azt a szép kappant is bépofázta.
Csak ammondó vagyok, ha még azon kapom,
Kész lesz ahelyt a pör: rögvest agyoncsapom.
Pedig beh drága mid s beh ritka, hogyha jó!
Tessék: a kappanunk két lába és feje
Itéljen.
Mi az alapja rá?
Mans-ból...
Terhünkre összegyüjt mindent, ami a vétkest
Riasztja és mitől retteg, aki csak él:
A látszat kérem ez s a szónok-szenvedély.
Mig elhunyt érdeme egyrészt szoritva hat rám,
Másrészt a vád tüzes ékesszólását hallván,
Lelkem, szemem vakul...
Se szárnyaltassa hát szavát oly fényesen.
Fentmondott érdem és a szint akkép-idéztem
Ékesszólás: vagyon remény, megnyugtatás:
A jóság horgonya, tekintetes Tanács!
A nagy Dandin előtt az ártatlan kiállhat
S - Alsó-Normandia, - Catodhoz igy kiálthat:
Pártatlanság dicső napja, nem alkonyi,
Vitrix causa diis, sed victa Catoni!
Térek tekintetes Törvényszék igy a tényre.
Aristoteles a Peri Politicon
Elején mondja, hogy
S nem Arisztotelesz, sem a Politikája.
Hogy a rossz és a jó...
Én döntök itt uram, nem Arisztotelesz!
Tárgyra!
(Hadarva)
Épp ott van egy kövér csábitó-képü kappan.
Kiért pro szólok én, ügyfelem ehes ő,
Kit contra emlitek, az autem ehető.
Kiért pro szólok, az elkapja azt a contra-t.
Elfogatóparancs: fogják meg. Meg- s lefogják.
Végzés. Ügyvéd, ügyész. Határnap. Szót kapok:
Beszélj. Beszélek is. Beszéltem. Megvagyok.
Nagy feneket kerit, ha mond egy semmiséget.
A tényen át pedig őrült vágtába fut.
E módszerrel bünöst nem védett soha senki.
Mi a közvélemény?
Vad hajsza indul és feltörnek egy lakást!
S milyen lakást? Saját biránkét! Ott a kamrát,
Védencem menhelyét, bezuzzák, fölkutatják
S rá még rablónak ők bennünket mondanak!
S kiadnak a gyanu hangoztatóinak,
A vádló urnak itt! Holott tudjuk, hogy ezt a
Fondorlatot miképp rója mg a Digesta:
Si quis canis, De Vis Caponibus szavak
Után következő fejezetek alatt.
S ha még ugy volna is, hogy ügyfelem a roppant
Bünt elkövette és benyelte fenti kappant,
Vétessék végre is figyelembe, hogy őt
Vétek terhelte-é a feltett tett előtt?
Tudjuk, hogy ügyfelem jó szóra egyre hajlék.
Ki által védetett szünetlenül e hajlék?
Elmulasztottuk-é csaholni a zsiványt?
Kell rá adat s tanu? Van bőven! Legkivált
A három főügyész, - talárjukból van itt még
Most is néhány darab, mint tárgyi bizonyiték.
S fejezze be.
Lélekzeni, viszont tovább nem széllyedezhet,
Következőleg itt feltárom kertelés,
De mégis elhagyás, mindazonát kevés
Szavakkal tömören ősindokát ez ügynek
S hasonkép tényeit hivatkozott pörünknek.
Ha ez neki tömör! Ember, vagy bármi légy,
Ördög, fejezd be már! Vagy döljön rád az ég, te...
Keletkezése és teremtése előtt,
Világunk, az egész Egyetem, mind a bolygók,
Minden vak ősanyag setét mélyén borongott.
A sok elem, a tüz, a viz, a sár, a lég
Egymásba hullva még halomnyi törmelék,
Egyetlen zürzavar, orjás alaktalanság,
Rendetlenség, kaosz, vad őserők kavarták:
Unus erat toto naturae vultus in orbe,
Quem Graeci dixere chaos, rudis indigestaque moles.
Ilyen pompásat is beh rég nem szunditottam.
Fejem forog a sok kaosztól és elemtől.
Fejezze már be, hé!
Ti árvaságra szánt ártatlan gyermekek,
Öntsétek ki ti is bimbózó lelketek.
Igen, nézzen reánk, tekintetes Biróság,
És adja vissza oh az árvák gondozóját.
Árvák leszünk, vagyunk atyánk nélkül, aki
Nemzett s aki, aki...
Minden csupa pisi.
Kemény dió; a jog sarkall a feladatra:
A bün bebizonyult, a bünös is bevallja.
Itéljem el tehát? Eben gubát nyerek:
Lelencházba kerül ez a sereg gyerek.
(Megpillantja a belépő Chicanneau-t.)
Már nem fogadhatok; kérem, nem érek rá ma!
(Chicanneauhoz:)
Isten vele. De, ni, - az ott ön mögött?
(Chicanneauhoz)
Ön hát az atyja, ön? Miért nem azzal kezdi?
CHICANNEAU:
(Isabellehez)
Hát mondja... Mily szelid tekintet! Oh, be szép.
De szépség még kevés, erény is kell, leányom.
Gyönyörrel jár szemem e tünde ifjuságon.
Tudja, milyen legény-hirem volt rég?... Hiszen
Legényül éltem is...
DANDIN:
Házasodási ügy. Azzal kell kezdenem,
Öntől függ már csupán. Megy minden rendesen.
Várja a vőlegény és éppen ugy arája;
Amit a lány akar, azt atyja is kivánja.
Döntsön.
Már holnap, ha akar, még máma, hogyha kell.
Jöjjön.
E kis irásra még. És itt a kézjegyére.
Husz jó pör is fakad e forrásból; mivel tény,
Hogy veszve bár a lány, nincs veszve még az erszény.
Csak ő legyen enyém, - öné a hozomány!
S hátra lévő időm itt töltöm veletek.
De az ügyvédek is kurtábbak legyenek.
S a bünös?
Kegyelmet néki is!
Kedvedért, szép menyem, legyőzöm vágyaim.
Gyerünk üdülni más perek látványain.