Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 7. szám

Racine: Pereskedők

(3. közlemény.)

VIII. JELENET

Dandin a padlásablakban, Léandre, Chicanneau, Intimé, Petit Jean.

DANDIN:

Ki zajong ott lenn? Csend, rend legyen!

LÉANDRE:

Szent Isten!

PETIT JEAN:

Hol van? Ott! Szavamra, az ereszben!

DANDIN:

Önök itt kicsodák, mily ügyben és szerepben?
Maguk ügyvédek itt? Maguk, talárosok?
Nincs nyelvük?

PETIT JEAN:

Elitél minden macskát is ott.

DANDIN:

Titkárom válaszol, ha tudni azt akarják,
Hogy épp hol fekszik el s én láttam-é az aktát.

LÉNADRE:

Akárhogy felmegyek, akárhogy lehozom.
Addig, hajdu, legyen szemed a foglyodon.

PETIT JEAN:

De jó uram!

LÉNADRE:

Kövess, gyorsan, de meg ne szólalj,
Ha jót akarsz.

IX. JELENET

Dandin, Chicanneau, Grófné, Intimé.

DANDNI:

Hamar! Ide a panaszokkal.

CHICANNEAU:

Elfogtak, elnök ur, az ön tudtán kivül.

GRÓFNÉ:

Ninini, elnökünk fönt a padláson ül.
Miért?

INTIMÉ:

Törvényt ül ott. Most szedje hát elő csak
Ügyeit. Önre vár.

CHICANNEAU:

Uram, velem erőszak
Esett, nagy sérelem. Itt épp azért vagyok,
Hogy már panaszt tegyek.

GRÓFNÉ:

Én is panaszolok.

CHICANNEAU és GRÓFNÉ (egyszerre):

Tessék nézni, ez az, akivel pörben állok.

INTIMÉ:

A mindenét neki, ebbe én is beszállok.

CHICANNEAU, GRÓFNÉ és INTIMÉ:

Mert följelentem én, nem türhetek tovább.

CHICANNEAU:

Sorrendben védje meg mindegyikünk jogát.

GRÓFNÉ:

Jogát? Hazug a szó, mi száján csak kifordul.

DANDIN:

Mi hát az a panasz?

CHICANNEAU, INTIMÉ, GRÓFNÉ (egyszerre):

Megsértettek, biró ur.

INTIMÉ (folytatva):

Azonkivül nekem van még egy pofonom.

CHICANNEAU:

Unokaöccsének kisöccse rokonom.

GRÓFNÉ:

Cordon plébános kegyesen beajánlott...

INTIMÉ:

Gyógyszerésze, uram, törvénytelen atyám volt.

DANDIN:

Foglalkozás?

GÓRFNÉ:

Grófnő.

INTIMÉ:

Hajdu.

CHICANNEAU:

Polgár. Urak...

DANDIN (visszahúzódik az ablaktól):

Folytassák: hallgatom mind a hármójukat.

CHICANNEAU:

Nagyságos elnök ur...

INTIMÉ:

Na szép! Megint továbbállt.

GRÓFNÉ:

Sajnos!

CHICANNEAU:

Mi az, mi az? A tárgyalást bezárták?
Hisz alig volt időm egy szót is mondani.

X JELENET

Chicanneau, Léandre polgári ruhában, Grófné, Intimé.

LÉANDRE:

Volnának szivesek már nem zajongani?

CHICANNEAU:

Uram, beléphetek?

LÉANDRE:

Nem. Mondtam már előbb.

CHICANNEAU:

Miért? Nem tart soká. Elég egy óra nékem,
Vagy kettő, legfölebb.

LÉANDRE:

Nem. Mondtam már előbb.

GRÓFNÉ:

Ne is engedje be ezt, ezt a fecsegőt.
De én, én...

LÉANDRE:

Senki sem, grófné, de senki, mondtam!

GRÓFNÉ:

Be kell mennem, uram.

LÉANDRE:

Talán!

GRÓFNÉ:

Határozottan!

LÉANDRE:

Talán az ablakon!

GRÓFNÉ:

Ajtón.

LÉANDRE:

Próbálja meg.

GRÓFNÉ:

Ha estig várok is, de még ma bemegyek.

XI. JELENET

Petit Jean, Léandre, Chicanneau, Grófné, Intimé.

PETIT JEAN (Léandre-hoz):

Nem fog tárgyalni ma, most már fejem teszem le,
Bezártam jól, be biz, a legalsó terembe,
A pincéhez közel.

LÉANDRE:

Egy szó, mint száz, elég.
Atyám nem látható.

CHICANNEAU:

Kérem, nekem ma még
Be kell avatnom őt egy döntő, fontos ügybe.
(Dandin kidugja fejét a pinceablakon.)
De kit látok? Ez ő! A jó ég visszaküldte.

LÉANDRE:

Hol? A pincéken át?

PETIT JEAN:

Az ördög bujt bele.

CHICANNEAU:

Uram...

DANDIN:

Elég, pimasz! Kint volnék nélküle.

CHICANNEAU:

Uram...

DANDIN:

Menjen! Szamár. Mi ördögöt keres még?

CHICANNEAU:

Uram, legyen szives...

DANDIN:

Ne okvetetlenkedjék.

CHICANNEAU:

Elrendeltem, uram...

DANDIN:

Nem hallja?: csend legyen!

CHICANNEAU:

Vigyenek önhöz el...

DANDIN:

Megbilincseltetem!

CHICANNEAU:

Néhány meszelynyi bort.

DANDIN:

No és? Mit kezdjek ezzel?

CHICANNEAU:

A legjobb muskotály.

DANDIN:

Mily ügyben is keres fel?

LÉANDRE (Intiméhez):

Be kell keríteni őket mindenfelől.

GRÓFNÉ:

Uram, szó sem igaz ferdítéseiből!

CHICANNEAU:

De szent igaz, uram.

DANDIN:

Hadd mondja el, nagy Isten!

GRÓFNÉ:

Már kezdem, elnök úr...

DANDIN:

Nem kapok levegőt sem.

CHICANNEAU:

Uram...

DANDIN:

Hö... fojtogat. (A grófnéval küzd.)

GRÓFNÉ:

Vesse felém szemét.

DANDIN:

Ne fojtson meg,... jajaj!

CHICANNEAU:

Leránt, az istenért!
Vigyázzon, elbukom.

(Dandin és Chicanneau beleesik a pincébe.)

PETIT JEAN:

Nem estek mind a ketten
Fejükre ujra? - ej!

LÉANDRE:

Szaladj, rohanj, de menten!
Segits rajtuk! Repülj. - De ha már odament:
Töltse Chicanneau ur az éjjelt odalent,
A pincében. Vigyázz, Intimé, ki ne jöjjön.

INTIMÉ:

S az ablaknál ön áll...

LÉANDRE:

Rohanj csak. Jól megőrzöm.

XII. JELENET

Grófné, Léandre.

GRÓFNÉ:

A hitvány! Persze most tele beszélheti -
(Lekiált a pinceablakon)
Akármit mond, uram, ne higyje el neki!
Nincsen tanuja rá! Hazudik!

LÉANDRE:

Hagyja mostan
Békében őket ott! Talán már végük is van.

GRÓFNÉ:

De mindent elhitet vele! Esedezem,
Hadd menjek be.

LÉANDRE:

Soha! Nem megy be senki sem.

GRÓFNÉ:

Hát persze, látom én, hogy az atya után a
Fiu is arra ád, - a muskotály szavára!
No jól van, jól nagyon! Mert nemcsak a birót:
Bepörlöm azt is én, azt a meszelynyi bort.

LÉANDRE:

Tegyen, mi jól esik, csak engem ne gyötörjön.
Ilyen rakás bolond se volt soha a földön.

XIII. JELENET

Dandin, Intimé, Léandre.

INTIMÉ:

Uram, hova rohan? Hisz a vesztébe megy!
És hozzá sántit is!

DANDIN:

Tárgyalnom kell. Eredj...

LÉANDRE:

Ugyan! Engedje meg, apám, hogy ápolásba
Vegyük. Sebészt, hamar!

DANDIN:

Jöjjön kihallgatásra.

LÉANDRE:

Álljon meg, hé, apám...

DANDIN:

Átlátok a szitán.
Nem táncolok, nem én, füttyödre ezután.
Kimélet, tisztelet irántam nincs tebenned,
El nem itélhetek egyetlen árva lelket -
Hát itt a juss, kölyök! (Odavágja az aktákat.)

LÉANDRE:

Nyugodjék meg, talán
Találunk arra is megoldást még, apám.
Ha mint falat kenyér, ugy kell az az itélet
S anélkül gyötrelem, csak szenvedés az élet,
Bennünket még azért nem kell elhagynia:
Terjessze a jogot köztünk, idehaza.

DANDIN:

Már a birói kart ne gunyold én előttem,
Bohóc, árnyék-biró nem lesz sosem belőlem.

LÉANDRE:

Dehogy! Minden ügyet letárgyal szépen és
Az ellen, mit kimond, nem lesz fellebbezés.
Kihágást, bünügyet, vétséget összevonva,
Tarthat, ha jól esik, két tárgyalást naponta.
Inas rosszul töröl? Megbirságolja őt,
S deresre küldi, ha egy korsót összetört.

DANDIN:

Hát ez valami már. Erről lehet csevegni.
No és a napidij? Azt, azt ki adja? Senki?

LÉANDRE:

Bérük fedezetül, zálogkép megmarad.

DANDIN:

Ezek már, azt hiszem, tisztességes szavak.

LÉANDRE:

A szomszéd ellen is...

XIV. JELENET

Dandin, Léandre, Intimé, Petit Jean.

PETIT JEAN:

Fogják meg! Hé! Elébe!

LÉANDRE:

A foglyunk! Ő szökik bizonnyal!

INTIMÉ:

Azt ne féltse.
Nem ő lesz.

PETIT JEAN:

Vége hát mindennek... Ott fut, ott...
A Citrom... a kutya... egy kappant elkapott.
Betör mindenhová s amit lel, megzabálja.

LÉANDRE:

Remek, remek ügy, épp apámnak. Hé, utána!
Letartóztatni, fuss!

DANDIN:

Csak csendesen. Elég
Előállitani. Csak semmi feltünést.

LÉANDRE:

Hamar! Itélje el keményen ezt a házi
Megrögzött vén zsiványt. Példát kell statuálni.

DANDIN:

Ország-világ előtt tárgyaljuk az ügyet.
Megvannak a felek. De az ügyvédüket

Honnan vesszük?

LÉANDRE:

Sebaj! Csinálunk azt is. Itt áll
Egyszerre két jelölt: a portás és a titkár.
Ügyvédnek, azt hiszem, kiválók lesznek ők.
Buták, akár a tök.

INTIMÉ:

De kérem: mint a rög
Aludhat attól is az ur, ha én beszélek.

PETIT JEAN:

De én itt sem vagyok. Én semmihez sem értek.

LÉANDRE:

Csak a kezdet nehéz. Segitünk majd, ne félj.

PETIT JEAN:

Olvasni sem tudok!

LÉANDRE:

Majd sugjuk, mit beszélj.

DANDIN:

Készüljünk. Nincs vita. Gyerünk. Legyen betéve
Szemünk a pénzre és fülünk a kérlelésre.
Ön, doktor Petit Jean, magánvádat emel;
Ön, Intimé meg a védelmet látja el.

(Folyt. köv.)

Fordította Illyés Gyula