Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 6. szám · / · FIGYELŐ

Kardos László: A kinai lány
Molnár Ákos novellái - Periszkop

Molnár Ákos néhány szép és hatásos novellát tűz egybe új kötetében. Ezek az elbeszélések nem mutatnak önmagukon túl. Az írónak nem volt velük novellán-kívüli célja. Sem önmagáról nem akart vallomást tenni, sem valamely társadalmi réteg szociográfikus ismertetésére nem gondolt. A kötetben található mind a hét novellának jól körülhatárolható, tiszta alaprajzú témája van. Jellegzetes novellatémák egytől-egyig: tragikusvégű szökés a hadifogságból, tizenkét óra egy fiatalasszony életéből, egy pogrompánik képe, egy zeneíró izgalmai a bemutató napján, tragikomikus román bányász-anekdóta, egy hadifogoly hadnagy rémes halála a szibériai havon egy pásztoróra után. Olyan darabok ezek, amelyek - egy-két kivétellel - már elgondolásukban is érdekesek, s ha amúgy tartalom szerint reprodukáljuk őket, valami akkor is megmarad friss, változatos fordulataikból, mese-értékeikből. A novellának ez a fajtája nálunk nem divatos. A kis elbeszélés epikai élénkségében, kimódolt szerkezetében, meglepő fordulataiban már vagy három-négy évtized óta bizonyos iparias ügyességet orront a közízlés, amely mostanság hol a lírai, hol az analizáló, hol pedig a szociogramszerű novella felé hajlott és hajlik. De ez a vélekedés igazában a sznobság babonái közül való. Éppen Molnár Ákos novellái kitünő példák rá, mennyi művészi fegyelem, egyensúlyérzék és stiláris finomság, mennyi lelemény és lélekismeret érvényesülhet egy-egy ilyen tízlapnyi történetben. Az ilyen novellák nem tűrik meg a műfaj egyéb típusainak kényelmes, áradó előadásmódját, szerkezeti liberalizmusát, puhább markolását. A kinai lány novellái is kerekek és rugalmasak. Írójuknak kivált a szerkezet igényei iránt van biztos érzéke, de csaknem ilyen megbízható a lelki motiváció területén is. Éppen az utóbbi szempontból kitünő például a Bemutató az Operaházban című darab. Egy komponista reszkető, görcsös lámpaláza, kéztördelő reménykedése, siker-éhsége és a kudarctól való félelme habzik itt előttünk egy látszólag laza és széteső, belső monológfélében, amely azonban igazában pontosan megkötött, geometrikus gyűrűdzés a zeneíró istent-embert felejtő, vak és hisztériás önzésének a centruma körül. Ebben az elbeszélésben, meg a Hó címűben a humor kedves színei is megvillannak. Az ördög Bucsumban - román bányászok története - kevésbé szerencsés munka, nem éri el a többiek szintjét. A címadó novella pompás kis darab, talán csak egyetlen szó, a legyilkolt hadnagy utolsó, nagyon is point-be szaladó szava fölösleges benne. Viszont egészen hibátlan a könyv első novellája, A szökés.