Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 6. szám

Mohácsi Jenő: Jegyzetek a Bánk bán-ról

Másfél évig dolgoztam a Bánk bán új német fordításán. Tövises munka volt. Sikere kétséges. De nem kecsegtetett sikerrel Az ember tragédiájá-nak nyolcadik és a Csongor és Tündé-nek második német fordítása sem. A Bánk bán negyedik német fordítását azért vállaltam, hogy megkíséreljem e magyar klasszikus műnek külföldi rehabilitációját. Erre a kísérletre szükség van, a Bánk bán-nak 1911-iki berlini bukása után. (Reinhardt adta a tragédiát, egyetlenegyszer.) Újat mondani a Bánk bán-ról, melynek ragyogó magyar irodalma van, ma már szinte lehetetlen. Ösmerjük erényeit és fogyatékosságait, ösmerjük, nagyon is bőven, forrásait. Tudjuk csodálatos hatását, válságos korszakokban, a magyar lélekre. Az itt következő jegyzetek a fordítás melléktermékei. Szerény kiegészítői ismert megállapításoknak; régi fények új árnyalatai.

*

A fordítónak arra kell rámutatnia, hogy Katona József Bánk bán-ja a mi Tell Vilmos-unk, a magyar szabadságszeretet egyik kinyilatkoztatása. Meg kell értetnie, hogy Bánk bán, amikor a németet emlegeti, nem a németet gondolja, hanem az osztrákot, aki ellen nem szólhatott, főként pedig az uralkodóházat, melynek feje abszolutisztikusan uralkodott és országunkra szabadította kegyenceit. Nem a német ellen íródott a Bánk bán, hanem az idegen ellen; de nem is minden idegen, hanem csak az ellen, aki nem asszimilálódott. Gertrudis, Ottó, Izidóra, Biberach és a hozzájuk tartozók külön társadalmat alkotnak a magyar társadalomban. Ők azok, akik az Überfremdung veszélyébe döntik az országot. A magyarokkal tartanak, velük éreznek a spanyolok: Mikhál, Simon, Melinda.

*

Itt mellesleg megjegyzem, hogy a minap megtaláltam a Bánk bán második kidolgozásának első felvonásában szereplő Micz bán-mondának spanyol változatát. Ez azért érdekes, mivel Micz bán, azaz Katona József Simon bánja, a magyar forrásokban és utánuk Katonánál spanyol eredetű. Grillparzer 1850 körül, amikor a Bánk bán-t semmi esetre sem ösmerhette - ennek első fordítása, Dux Adolfé, csak 1858-ban jelent meg -, megírta Lope de Vega számos darabjának kivonatát, ezek között azét is, melynek címe: Los Pórceles de Murcia. (A Murcia városbeli Disznódyak.) Ebben egy koldusasszony, akit ikrei miatt egy nemes hölgy paráznának szid, dühében a hölgynek azt kívánja, fiadzzon hetet, annyit, mint a disznó. A második felvonásban, az ág-bogas cselekmény folyamán, az átok teljesül: a nemes hölgy ura távollétében kocamódra hét gyereket szül. A hölgy urának valamikor azt mondotta, ölje meg, mint akire rábizonyul a paráznaság, ha egy gyereknél többet hoz a világra. Erre emlékezve, most a legszebbik kisdedet megtartja magának, a többit pedig odaadja egy rabszolganőnek, hadd fullassza meg őket titokban. A rabszolganő a hazatérő férjbe botlik, aki kivallatja és a hat gyereket parasztemberekhez adja, az egész dologról pedig mélységesen hallgat. Sok esztendő mulva, egy családi lakománál minden kiderül. A család a Disznódy nevet nyeri.

*

A Bánk bán magyar méltatói részben azon a véleményen vannak, hogy a Bánk bán nem külföldre való, mert idegen ember azt meg nem értheti. Azt hiszem, a külföldön még nem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy a Bánk bán-t igazában megértsék. Pedig érdemes lenne vele behatóan foglalkozni, mert ez a tragédia fátylakat tép le a magyar lélekről. Egyik idegen barátom, aki igen szereti a magyarokat, a Bánk bán-ban a magyar jellem kendőzetlen jó és rossz tulajdonságait észleli. Ezek az erények és hibák egyformán szeretetreméltónak mutatják a magyart. Igaz, hogy a magyar nemzet a Bánk bán-t főként politikai dinamikája miatt fogadta szeretetébe; de szimpatikus az a tény is, hogy szívébe zárta ezt a költői művet, mely igazságosan méri le a magyarság jellemalkatját.

*

Nem tudom most hamarjában, van-e már könyv vagy tanulmány, mely összeveti dramaturgiai szempontból a Bánk bán-nak Katona József által 1821-ben közrebocsátott, közkézen forgó átdolgozását a remekmű első formájával, ahogy Császár Elemér adta ki 1913-ban. Császár lelkiismeretes gondossággal mutatja ki a változtatásokat, megjelöli mindazt, ami elmaradt az új formában, azt is, ami hozzájött. De érdemes lenne például a harmadik felvonás első jelenetének Adelájdját (ez Melinda neve az első kidolgozásban) összemérni az ezen a helyen megőrülő Melindával és megmutatni, hogyan nő ki az ősváltozat érdekes nyersanyagából a Bánk bán egyik legmesteribb, legmegkapóbb párjelenete. Mondatok és szavak elhagyása és módosítása, újakkal való behelyettesítése, egy-két új motívum behelyezése mély bepillantást enged a drámaíró és költő műhelytitkaiba. Akárhol olvasom párhuzamosan a két szöveget, mindenütt izgalmas stíluskérdéseket látok, amelyekre nem tudok hamarosan megfelelni. Itt van az ötödik felvonás első jelenete. Az 1815-ből való első formában a Király első szavai, megjelenése után, ezek: Ki hívja a' Halál Madárt saját nevén? - Nem ébred Gertudis (elméláz). Az átdolgozásban ez elmarad, helyette: Udvornik (lassan a többiekhez) Szánom szegény királyunkat -. Király meghallja. Egy nehéz sóhajtással magát hidegségre erőlteti. Már lejött a lépcsőkön, midőn gyermekeit utána indulni észreveszi. Szívrehatólag öleli egybe a hármat. - Most mind a két változatban Izidóra szavai következnek, az új formában némileg megjavítva. Az átdolgozásban ezalatt tovább folyik a megindító némajáték: Király, ki azalatt gyermekeit magától elhárítván, azok Izidórához visszamentek, most elfogódva kijön előre. Néhány zászlós urak követik. - Az eredeti formában Izidóra szavai után rögtön ez következik: Egy udvornik (magok közt) A' Király sír -. Király (hirtelen fel eszmélkedve kezét Könnyei elébe teszi). - Az 1821-iki formában ez így van: Udvornik (magok közt) Sír a király. Király (hirtelen közikbe tekint). Ki mondja azt? - Nem úgy van. Csak víz -. Arany János erre a helyre ezt a megjegyzést teszi: Shakespearere emlékeztet.

*

A huszonnégyéves Katona József lávaként veti ki magából a Bánk bán első felvonásában a legzseniálisabb költői részeket, amelyeket a második kidolgozásban csak árnyalatokkal színezett át. Ádelájd! megént csak Ádelájd! Te szent név! Égi 's földi Mindenem' Javát szorossan egybefoglaló erős Lántz, úgy el omla törhetetlen él'ted, hogy abból a' Gazoknak is jutott?! - Phantom! mit is de nyughatatlanítsz? Pokolbul elszökött Chymaera te! Hát én ezen Világnak északi Vég Pólusátul - e Szerelmeimben - a' Déli Pólusig, miért öleltem mindent? Miért te benned Ádelájd? - Vagy Bánk nagy monológjában, mely befejezi a felvonást: Szedd rendbe lelkem önn' magad! Szakaszd szét mind azon tündéri Lántzot a mellyel te a' Királyi székhez, és a' Hitvesed, sőtt Gyermekidhez is még ollyan keményen kötve meg valál: úgy álly meg itt, mint akkor, a' midőn szent Alkotódnak a' Szavára a' reszketve engedelm'skedő Chaos magától elbocsájta. - Arany János itt, persze a második kidolgozásnak ettől alig eltérő szövegénél, ezt a megjegyzést teszi: A pathosz fellengése.

*

Katona József felfedezi a maga számára a párbeszéd-technikának azt a változatát, amelyet a németek Aneinandervorbeireden-nek neveznek. A Bánk bán kiváló bírálói már korán észrevették Bánk és Tiborc párjeleneteinek (az első és a harmadik felvonásban) azt a sajátosságát, hogy mindketten önzően, saját keserűségüktől eltelve, befelé fordított szavakkal monologizálnak; mondataik csak valahol magasabb síkon találkoznak. Ezzel a módszerrel Katona, úgy hiszem, megelőzte korát. Ezt a módszert alkalmazza háromnegyed századdal később Frank Wedekind Erdgeist-jében és más német drámaíró.

*

Az ötödik felvonás gyönyörű. Némely bíráló gyöngének tartja, összemérve a mozgalmas elsővel, az erőteljes másodikkal, a hatalmas negyedikkel. Sápadtnak hiszik Endre király jellemét, megalkuvónak megbocsátását, ingadozóknak elhatározásait. A Bánk bán ötödik felvonása egyike a legszebb drámai felvonásoknak; szerintem ez a felvonás az, mely világirodalmi nívón áll. Megkapóan emberi ez a magyar király, aki imádta nejét, emléke szeplőtlenségéért már csaknem maga kénytelen kiállani, mert vitézei húzózkodnak a gonosznak ösmert királyasszony megbosszulásától. Megrendítő és felemelő a katharzis, mely abból lesz, hogy Bánkot a király életre ítéli. A Bánk bán, melynek négy felvonásában hazafias elkeseredés, szociális részvét borongott és megbántott becsület dühöngött, ebben az ötödik felvonásban lesz a legnemesebb humánummá. Ebben a felvonásban csendül meg, a szenvedélyek zavaros polifóniája után, az örökkévalóság egyszerű, tiszta melódiája. Ezt a felvonást nagy költő írta.

*

Néhány szót fordítási módszeremről. A Bánk bán-nak, leginkább shakespearees tragédiánknak versformája tudvalevőleg a shakespearei blank vers, az ötös és hatodfeles jambus. Az ember tragédiájá-nak is ez a versformája. Az ember tragédiája fordításánál azt észleltem, hogy ezt a verssort legtöbbször nem tudom kitölteni a megfelelő súlyos német szavakkal, űrök támadnak, amelyeket csak henye töltelékszavakkal tudnák betömni. Ez különösnek tetszett, mivel köztudomású, hogy a német nyelv talán egy ötöddel hosszabb a magyarnál. Megnéztem a régebbi német Madách-fordításokat. Ezek az eredeti versmértékben készültek. Tele voltak fölösleges szavakkal. Mivel könnyen beszélhető, drámai szövegre törekedtem, fordításomat négyes és ötödfeles jambusokba tömörítettem; ahol ezek elégteleneknek bizonyultak, ami elég ritkán esett meg, ott visszamentem az eredeti mértékre. A Csongor és Tünde fordításánál megmaradhattam Vörösmarty eredeti versmértékénél (négyes és ötödfeles trocheus); ez a hatalmas művészi nyelv nem fordítható le rövidebb sorokban. A Bánk bán fordításánál megint az történt, mint Az ember tragédiájá-nál. Tömör drámai szöveget csak úgy kaphattam legtöbbször, ha négyes és ötödfeles jambust alkalmaztam. Persze, elég sokszor szükségem volt az eredeti ötös és hatodfeles jambusokra is. Tudom, hogy módszeremmel nagyot vétettem az ellen a szabály ellen, hogy költői műveket mindenkor eredeti mértékben kell lefordítani. Igy tartja ezt Babits Mihály is, akinek megmutattam Bánk bán-fordításom egyik részletét. Babits azonban megjegyezte, hogy elismer kivételeket is, bár maga fordításaiban mindig a forma hűségére törekedett. Itt van Arany János két Horatius-fordítása. Ezek közül az a jobbik és abban érzi meg Babits a legnagyobb intenzitással a horatiusi hangulatot, amely négysoros trocheikus versszakokban, rímekkel adja vissza az eredetit (Horatiusból. Ulla si juris...). Erre azt kell mondanom, hogy a fordításaimban követett módszer nem oly radikális, mint Arany Jánosé. Nem is hagyok ki sorokat, nem költök újakat, mint a Bánk bán régebbi fordítói. (Külön említést érdemel Breiner József, aki 1896-ban német színpadok számára átdolgozza, négy felvonásba összevonja a Bánk bán-t, sok jelenetet kihagy, néhány új jelenetet beleír; amikor pedig Bánk agyában felépül és izmosodik a gyilkosság szörnyű gondolata, akkor Soma fiacskája a szomszédos szobából kiszól: Mama!) Katona József dinamikájával, egyszerűen, ahol kell, nyersen igyekszik visszaadni a fiatal magyar lángész magvas nyelvezetét.