Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 5. szám · / · Racine: Pereskedők

Racine: Pereskedők
II. FELVONÁS. [+]

INTIMÉ:

Mégegyszer hát, uram: szükség lesz önre is most;
A hajdut játszom én, - ön játssza majd a biztost.
Talárt ölt, s mást se tesz, csak épp követ nyomon:
Beszélgetésre igy lesz bőven alkalom.
A szőke álhajat cserélje át sötétre.
E sok pereskedő nem tudja azt sem, él-e?
Mert hát midőn ezek atyját keresgetik,
Önnek akkoriban épp hogy regeledik.
De nem csodálatos, nem isteni szerencse,
Hogy a grófnőt, szegényt a sors elém vetette?
Ahogy meglát, bedől, annak néz, hajdunak
S máris idézteti jó Chicanneau urat,
Törvény elé viszi, mivel hogy őt goromba
Szókkal kötni való bolondnak mondta volna.
Aztán még másnak is. Mert hát már az ilyen
Rágalmazás a disz mindenféle peren.
De még semmit sem szólt, milyen vagyok ezekben
A göncökben? Elég jó törvényszolga lettem?

LÉANDRE:

Ó, pompás.

INTIMÉ:

Meglehet. Ugy érzem legalább
Kemény próbákra kész ez a sziv, ez a hát.
Itt a perbe hivó levél, meg a levélke.
Lesz, mi lesz, átadom ma még a lány kezébe.
Aláiratni majd a szerződést - ime,
Az is megvan, - megint jöjjön vissza ide.
Mondja, hogy az ügyet rögtön vizsgálni kellett
S azt tesz, amit akar a lánnyal, - apja mellett.

LÉANDRE:

De össze ne cseréld a végzést és levélt.

INTIMÉ:

Ne féljen; ismerem jól mindegyik helyét.
Most menjen el.

(Intimé kopog Isabelle ajtaján.)

II. JELENET

Intimé, Isabelle.

ISABELLE:

Ki az?

INTIMÉ:

Barát. (Félre.) A lányka, hallom.

ISABELLE:

Kivel akar uram beszélni?

INTIMÉ:

Szép kisasszony,
Egy kis idéztetést hoztam, könyörgöm, és
Csak arra kellene most az elismerés.

ISABELLE:

Bocsánat, jó uram, nem értek semmit ehhez.
Apámat illeti, ő tudja; rögtön itt lesz.

INTIMÉ:

Hát nincs idehaza?

ISABELLE:

A házban nincs sehol.

INTIMÉ:

A kiadmányozás az ön nevére szól.

ISABELLE:

Valakivel, uram, bizonnyal elcseréltek.
Bár nincs pöröm, tudom árát e szenvedélynek.
Járna, mint én, annyit más is maguk felé:
Fogát minden biró falra függesztené.
Jónapot.

INTIMÉ:

Kérem, én...

ISABELLA:

Tőlem hiába kérne.

INTIMÉ:

Nem végzés ez, hanem...

ISABELLE:

Én végeztem.

INTIMÉ:

Levélke!

ISABELLE:

Mindegy.

INTIMÉ:

Olvassa csak.

ISABELLE:

Nem kell már semmi sem.

INTIMÉ:

Ő küldi.

ISABELLE:

Jónapot!

INTIMÉ:

Léandre!

ISABELLE:

Csendesen!
Ki küldi?...

INTIMÉ:

Végre, hü! Csakhogy már szólni enged.
Nem volt könnyü dolog. Kifujtam majd a lelket.

ISABELLE:

Kérlek, ne vedd zokon szivemnek zavarát.
Mutasd.

INTIMÉ:

Nem csapja be előttem ajtaját?

ISABELLE:

Ki ismert volna rád ebben a maskarában?
Mutasd, no.
INTIMÉ:

Betegyem hát mégis most a lábam?

ISABELLE:

Mutasd már!

INTIMÉ:

A csudát...

ISABELLE:

Eh, hát ne add ide.
Vidd vissza s hordjad el irhádat is vele.

INTIMÉ:

Itt van. Máskor soha ne szóljon sietve.

III. JELENET

CHICANNEAU:

Ugy? Ostoba vagyok? Meg tolvaj is, szerinte?
Na, hajdu visz neki ezért köszönetet,
De, esküszöm, olyat, hogy nem köszöni meg.
Meglátja, mit tudok, ha indul már a játszma.
Bosszantana nagyon, ha most elémbe vágna.
De - lányommal beszél egy férfi ott? Hogyan?
Levélkét olvas? Ő? Ah, udvarlója van!
Nézzük csak.

ISABELLE:

Igazán higyjek hát én uradnak?
Öszinte?

INTIMÉ:

Sorvadoz; még annyit sem aludhat,
Mint az ön atyja; igy... ezért...

(Észreveszi Chicanneaut)

...ma délelőtt
Példát mutat, mit ér pörrel zaklatni őt!

ISABELLE szintén észreveszi Chicanneau-t.

(Intiméhez.)

Atyám jő! Ugy-e ugy? Hát mondja csak szemébe,
Ha perel, hát perel! Állunk mi is elébe!
Idézzen bárhova, - nézze mire veszem!

(Eltépi a levélkét)

CHICANNEAU:

Mi? Kiadmányozást olvastál? Gyermekem,
Vérem, keblemre, oh! Be büszke is vagyok rád.
Holnap veszek neked egy párisi B. T. K.-át.
Hogy tudd, szét mit szakitsz. - Házam disze, duca,
Oh itt sem szül nyulat Nubia párduca!

ISABELLE Intiméhez.

Csak mondja meg neki, nem félek én. Vidáman
Tüzelném, hogyha kell még többre is irántam.

CHICANNEAU:

Ne mérgelődj azért.

ISABELLE Intiméhez.

Na, jónapot!

IV. JELENET.

INTIMÉ:

(Irni készül, zsebéből iróeszközt szed elő, a földön ir.)

Tehát
Vegyük irásba csak.

CHICANNEAU:

Kérem bocsánatát!
Tudatlan még a lány. Oh, mégegyszer bocsánat.
Összeillesztem én a szétszórt darabkákat.

INTIMÉ:

Nem kell.

CHICANNEAU:

Elolvasom.

INTIMÉ:

No, nem vagyok bakó!
Van nálam másolat.

CHICANNEAU:

Igazán megható.
De nem tudom miért: bár nézem egyre többet,
Az arca nem tünik sehogysem ismerősnek.
Sok hajdut ismerek...

INTIMÉ:

Nem mondhat senki mást,
Elvégzem mindig én jól a megbizatást.

CHICANNEAU:

Jó. Most ki bizta meg?

INTIMÉ:

Egy tisztes hölgy, ki régen
Mélyen becsüli önt a lelke belsejében.
Kivánná, hogy jelen felszólitásra ni,
Adjon néhány betü elégtételt neki.

CHICANNEAU:

Elégtételt? Soha senkit nem sértek én meg!

INTIMÉ:

Tudjuk; tudjuk, milyen bárány-jóságu lélek.

CHICANNEAU:

Hát akkor még mi kell?

INTIMÉ:

Csak arra kéri önt:
Tanuk előtt irást adjon, hogy őt, a fönt-
Irtat nem tartja már bolondnak, sem különcnek.

CHICANNEAU:

A grófnéról beszél.

INTIMÉ:

Szolgálólánya önnek.

CHICANNEAU:

Szolgája én vagyok.

INTIMÉ:

Igen kegyes kegyed.

CHICANNEAU:

Hát csak nyugtassa meg: hajduval küldetek
Elégtételt neki mindenről, ami bántja.
Micsoda? Mégsem igy verik ám a betyárt ma!
Lássuk csak, mit regél. Hüm... Anno, január
Hatodik... Alulirt Jeromos, miután
Szava, amely szerint meg kellene kötözni
Kis- és nagy pimbesche-i, orbesche-i és a többi
Gróf De Pimbesche Jolán urnőt, minden való
Alapot nélkülöz, az itt és itt lakó
Hölgynél megjelenik s nyilvános ünnepélyes,
Közjegyző s négy tanu előtti közleményt tesz,
(Még mit nem!) hogy a fönt irt s lent hivatkozó
Nemes hölgy épeszü és beszámitható.
Le Bon. Le Bon tehát a becsese kegyednek?

INTIMÉ:

Szolgálatára az (Félre) Már nem hátrálhatok meg.

CHICANNEAU:

Végzésen még e név nem volt olvasható,
Tisztelt Le Bon uram!

INTIMÉ:

Uram...

CHICANNEAU:

Uram, maga csaló!

INTIMÉ:

De már bocsánat. Tisztességembe gázol.

CHICANNEAU:

Szélhámos és csaló, még hozzá a javából!

INTIMÉ:

Én nem vitatkozom. Nem a feladatom.
Hogyha megengedi, csak megbirságolom.

CHICANNEAU:

Birságot? Egy pofont!

INTIMÉ:

Oh, igazán szivélyes,
Mégis fizetni kell.

CHICANNEAU:

De most aztán elég lesz.
Itt a birság, nesze!
INTIMÉ:

Pofon! Irjuk. Gyerünk:

Nevezett Jeromos ellenszegült nekünk
Hatóság elleni erőszak tette által
Kalapunkat sárba verte egy arccsapással.

CHICANNEAU (belerug)

Vedd ezt is még be.

INTIMÉ:

Jó; készpénz ez nekem, épp
Szükség van rá nagyon. Minek utána még
Háttesti sérelem utján is... Rajta! Rajta! [*]
Továbbad fentenirt dühödten szét akarta
Szakitani jelen jegyzőkönyvet. Na csak.
Folytassa, jó uram. Kiválóan halad.
Kitartás, csak tovább.

CHICANNEAU:

Bitang!

INTIMÉ:

Csak ugy, merészen!
Még egy-két botcsapás és rendbe tett egészen.

CHICANNEAU (bottal hadonászik)

Meglám, hajdu vagy-é.

INTIMÉ (irásra készen)

Csak frissen! Mérje! Négy
Gyerek apja vagyok.

CHICANNEAU:

Bocsánat! Oh! De még
A ló is megbotol; - én tévedetem! Csalódtam,
Midőn nem hittem el, hogy hajdu ön. De mostan
Tudom már; oh tudom, hogy hajdu és milyen!
Szörnyü volt a gyanu, de majd jóvá teszem.
Szabad? (Felsegiti). Beh tisztelem a szakmáját, szivemből,
Megboldogult atyám oly elv szerint nevelt föl,
Hogy istent féljem és e szent nevet: biróság.

INTIMÉ:

Nem; ugy potyára csak az embert nem pofozzák.

CHICANNEAU:

Ne vigye pörre.

INTIMÉ:

Volt szerencsém, bot, pofon, meg
Háttesti sérelem, meg zendülés!

CHICANNEAU:

Esengek,
Hát adja vissza mind.

INTIMÉ:

Elég volt kapni. Bár
Ezer tallért kinál, nem adnám ugy se már.

V. JELENET

INTIMÉ:

Itt jő, be jókor épp a főrendbiztos úr. (Léandre-hez) - Beh
Kapóra érkezik a biztos úr ma erre!
Jelentem: ez az úr, ez itt, e helyszini,
Csunya pofonnal mert fölékesiteni.

LÉANDRE:

A törvény emberét?

INTIMÉ:

Igen. Magamról szólók.
Detto meg is rugott. Hasonkép jól lehordott.

LÉANDRE:

Vannak tanui rá?

INTIMÉ:

Minden tanú helyett,
Tapintsa: arcomon pofonja még meleg.

LÉANDRE:

Tehát tettenkapás. Az. In flagranti. Büntett.

CHICANNEAU:

A nemjóját!

INTIMÉ:

S mit több: idéző levelünket
Lánya, vagy legalább az annak mondatott,
Széttépte és velünk büszkén erőszakot
És gunyt tanusitott.

LÉANDRE Intiméhez:

Rögtön elém vezessék.
Látszik, a lázadás e házban már örökség.

CHICANNEAU félre:

Varázslat, szemverés, az eshetett velem:

Fulladjak meg, ha ezt, vagy azt ott ismerem.

LÉANDRE:

Hajdut megverni? Ugy? A lázadó is itt van.

VI. JELENET

Léandre, Isabelle, Chicanneau, Intimé.

INTIMÉ Isabelle-hez:

Be- és felismeri? [*]

LÉANDRE:

Kisasszony, hogy ha igy van,
Hajdummal eszerint ön volt, ki szembeszállt.
És semmibe vevé a törvény szent szavát.
A neve?

ISABELLE:

Isabelle.

LÉANDRE (Intiméhez):

Irja. Hány éves? Halljuk.

ISABELLE:

Tizennyolc.

CHICANNEAU:

Egy kicsit már több ugyan, de hagyjuk.

LÉANDRE:

Férjet már birtokol? Feleljen, kérdezett.

ISABELLE:

Nem, uram.

LÉANDRE:

Mért nevet? (Intiméhez:) Irja be: nevetett.

CHICANNEAU:

Ne emlitsünk, uram, lányok előtt ily dolgot.
Férj, nem férj, - már ezek belső családi titkok.

LÉANDRE (Intiméhez):

Jegyezze: közbeszólt.

CHICANNEAU:

Hü, hol van a fejem.
Leányom, jól vigyázz; eszed helyén legyen.

LÉANDRE (Isabelle-hez):

Ne féljen semmitől. Nyugodtan válaszoljon.
Nem bántja senki sem. Csak bátran, hogyha mondom.
Által vett, nemde nem, a jelen hajdutól
Bizonyos iratot?

ISABELLE:

Igen.

CHICANNEAU:

Jól válaszol.

LÉANDRE:

És olvasatlanul, ugy tépte rögtön össze?

ISABELLE:

Elolvastam, uram.

CHICANNEAU:

Helyes, helyes!

LÉANDRE (Intiméhez):

Jegyezze.
(Isabelle-hez:) És vajh' mért tépte szét?

ISABELLE:

Tartottam tőle, hogy
Fölingerli nagyon apámat a dolog.
Az az irat neki csak izgalmat okozna.

CHICANNEAU:

S elkerülöd a pört? Oh, hálátlan gonossza.

LÉANDRE:

Az eltépés oka tehát nem gyülölet,
Nem dac azok iránt, akik által küldetett?

ISABELLE:

Nincs bennem ellenük harag; neheztelés sem.

LÉANDRE (Intiméhez):

Irja.

CHICANNEAU:

Mondtam, ugye-? Apjára üt egészen.
Mindenre megfelel.

LÉANDRE:

De senkit nem szivelt:
Mindenkit megvetett, aki talárt viselt.

ISABELLE:

Nem láttam szivesen az efféle ruhákat,
De az ellenkezés most percenként alábbhagy.

CHICANNEAU:

Szegény jó gyermekem. Ne félj, mihelyt lehet
Férjhez adlak. Mihelyt pénzt nem kérnek veled.

LÉANDRE:

Eleget tesz tehát a jog kivánalmának?

ISABELLE:

Mindennek én, uram, mit tőlem megkívánhat.

INTIMÉ:

Irassuk hát alá.

LÉANDRE:

Az ügy bármint halad,
Fenn fogja tartani a most vallottakat?

ISABELLE:

Állhatatos vagyok. Megbizhat a szavamban.

LÉANDRE:

Irja alá. Helyes. A törvény jó uton van.
Aláirná ön is?

CHICANNEAU:

Alá, alá, bizony,
Minden szavát vakon, vigan aláirom.

LÉANDRE (halkan Isabelle-hez):

Nagyon jó. A dolog épp ugy megy, mint akartam:
Szerződést irt alá a legszabályosabban,
Ezzel maga fölött saját maga itélt.

CHICANNEAU (félre):

Mit mond? Bámulja csak a lány pompás eszét!

LÉANDRE:

Legyen mindég olyan okos, mint amilyen szép.
Nem lesz baj. Jónapot. Hajdu, - hazavezessék!
(Chicanneau-hoz:) Ön meg követni fog.

CHICANNEAU:

Hogy, hogy?

LÉANDRE:

Gyerünk.

CHICANNEAU:

De miért?

LÉANDRE:

Törvény nevében, igy! Jókor megtudja még.

CHICANNEAU:

Hová?

VII. JELENET

Petit Jean, Léandre, Chicanneau.

PETIT JEAN:

Hó, hé! Az ur! Nem látta senki őtet?
Ajtón, vagy ablakon, ki tudja, hol szökött meg?

LÉANDRE:

Hagyj most.

PETIT JEAN:

Azt sem tudom, fia hol kóborol.
De apját nyomtalan elnyelte a pokol.
Kenést emlegetett. Kenjék, aszondja, kenjék.
Hát jó. De épp mikor már a kamrába mennék
Keresni valami kenőcsöt: hirtelen
Meglépett. [*]

(Folytatjuk.)

Fordította Illyés Gyula

[+] Az I. felvonás a Nyugat március 22.-i számában.

[*] Chicanneau Intimére rohant, el akarta venni tőle a jegyzőkönyvet.

[*] Az eredetiben «vous le reconnaisez,» - kettős értelmű. Isabelle Léandre-re érti, Chicanneau pedig a tényre.

[*] Az eredetiben Dandin «füszereket» követelt. Szokás volt kedvező ítélet esetében fűszert, különösen cukrot, bonbont és gyümölcsízt küldeni ajándékba a bírónak. Az elnevezés akkor is megmaradt, mikor már pénzt küldtek. Az eredetiben Petit Jean fűszerért megy a kamrába.