Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám

Takáts Gyula: Merengő

Hátam mögött kozákok járnak.
Előttem áll egy néma vár.
Hová léphetnék önmagamból,
egyre szűkül már a határ.

Mint őrségen a sivatagban,
csak áll és néz a katona,
íly értelmetlenül vigyázok:
öt lépés ide és oda.

Mit kutattam, megnyúlt fölöttem,
de tartalma lassan szükül
- az ég -, mint cső végén a tájék,
s vonzó nagy rendje egyre hül.

Könyvtárak sűrű őszi csendje,
s a versszülő présházszoba
ledőlt és nem maradt belőlük
csak a munkácsi iskola,

meg az, hogy enni s inni kell még,
hogy éhen ne vesszen a rab!
S a költőt őrző régi vár áll,
mint sikságon a kődarab.