Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · Racine: Pereskedők

Racine: Pereskedők
Vígjáték három felvonásban.
ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

PETIT JEAN becipel egy zsák periratot

Biz csak bolond bizik a sorsban, szent igaz:
Ki pénteken nevet, vasárnap sír is az!
Gazdám, ez a biró, egy éve ép, üzentet
- Mert amiens-i vagyok - oszt svájcinak [*] teszen meg.
Normandiában is megállom a sarat,
Nem estem fejre épp, hát csak csufoljanak.
Igaz: picard vagyok, jó szentes szivvel-kézzel;
Beszélek gyalog is lóhátról, hogy ha épp kell.
Nagy és «magas» urak emelnek kalapot
S kezdik: portás uram, - mint öklöm oly nagyok!
De pénz nélkül a rang kórság csak; aki ingyen
Bemegy, nekem fizet, akár a játékszinben. [*]
Zöröghetsz, fejtetőd nekem emelheted,
Az ajtó nem nyilik, mig jól meg nem kened.
Zsoldosnak jár a zsold, potyára ő se harcol.
Meg hát az urnak is juttatnom kell a sarcból:
Néha leszámolunk. Az én gondom: legyen
A háznál gyertya és széna bőségesen.
Bevág a számadás. Ha éppen úgy akarnák,
Tellnék még ráadás: hogy én vegyem a szalmát.
Nagy kár: az ur csupán hivatalának él;
Hajnaltól alkonyig itél, itél, itél,
Már egymagában is. Ha adhatunk szavára,
Étlen-szomjan kerül jóegynéhányszor ágyba.
Már mondtam is neki: ha meg nem sérteném,
Korábban kél az ur, mint egy béreslegény;
Pedig jól mondik azt: ki lassan jár, tovább ér,
Kell enni, inni is, kár már a vágtatásér'.
Oda se hederit. De issza is levét,
Annyit rohant, hogy itt lötyög már a kerék.
Most már egymásután bennünket is itélget,
Papként folyvást motyog, minden deák igéket,
A ménkü érti, mit. És megköti magát:
Ágyban se rakja le a süveget s talárt.
Később kukorékolt minap is a kakassa,
Elég, szegény fejét hogy rögvest elcsapassa,
Mert vád szerint akad ügyfél olyan hamis,
Ki megken egy ilyen jámbor madarat is.
Ám ép ezóta már gazdám hiába zsörtöl,
Fia egy pisszt se tür itéletről, pörökről.
Őrizzük éberen reggeltől-estelig,
Máskép máris szalad s menten itélkezik.
Mert szökni fürge ám, milyen ravasz, nagy Isten!
Aludnom sem lehet. Időm egy percnyi sincsen.
Hajaj! De fekszem is (Ásit.) A pillám már konyul.
Vigyázzon rá az ég! (Az aktákra.) Ez jó lesz vánkosul.
Rám fér bizuccse már. Sérelmet, kárt ki szenved,
Ha az utcakövön szundít az ember egyet?
Aludjunk. (A földre fekszik.)

MÁSODIK JELENET

Intimé, Petit Jean.

INTIMÉ:

Hé, öreg! Hé öreg!

PETIT JEAN:

Mi ütött
Beléd? (Félre.) Máris beh félt attól, hogy meghülök!

INTIMÉ:

Mi a csudát csinálsz ilyen korán a porba?

PETIT JEAN:

Folyvást nem állhatok féllábon, mint a gólya!
Megőrzöm igy is őt, hallom jól, hogy' dühöng.
Mert torka van neki. Ördögnek sem különb.

INTIMÉ:

Igaz.

PETIT JEAN:

Mondtam neki fejem vakarva, hogy hát
Aludni volna jó. «Nyujts hát be folyamodványt
Hogyan s miért akarsz» - szólt ünnepélyesen.
Ha szóba ejtem is, csukódik már szemem.
Jójcakát.

INTIMÉ:

Jójcakát? Az ördög el ne hordjon,
Ha... De mi zaj megint ottfenn, ha nem csalódom.

HARMADIK JELENET

Dandin, Intimé, Petit Jean.

DANDIN az ablakban:

Hé, merre jársz? Kapus!

INTIMÉ Petit Jeanhoz:

Csend!

DANDIN:

Lélek sincsen itt,
Az őrség épp mulaszt, az isten is segit,
Helyezzük önmagunk ez egyszer mindenestül
Szabadlábra, hamar, az ablakon keresztül.
Leugrom.

INTIMÉ:

Ugrik is!

PETIT JEAN:

Nem ugrik meg, uram!

DANDIN:

Segitség! Tolvajok!

PETIT JEAN:

Jól a karomba van!

INTIMÉ:

Már hasztalan kiált.

DANDIN:

Erőszak! Jaj, te gyilkos!

NEGYEDIK JELENET

Léandre, Dandin, Intimé, Petit Jean.

LÉANDRE:

Fáklyát hamar! Apám az utcán künn rikoltoz.
Mért kelt fel ily korán, apám, hová rohan
Éjjelnek éjjelén?

DANDIN:

Itélkezni, fiam.

LÉANDRE:

Alszik mindenki még.

DANDIN:

De nem soká, hitemre!

LÉANDRE:

De mennyi akta ez! Bokáig járni benne.

DANDIN:
Keresletek, perek akkora halmaza,
Hogy három hónapig nem is megyek haza.

LÉANDRE:

S hol étkezik, apám?

DANDIN:

Van kocsma a világon.

LÉANDRE:

S hol alszik?

DANDIN:

Ott, ahol eddig: a tárgyaláson!

LÉANDRE:

Nem, nem, jobb lesz apám, ha nem megy sehova.
Van itthon konyha jó, van paplana puha.
Adjon azokra már, kik csak javát szeretnék
S egészsége miatt...

DANDIN:

Csak hadd legyek beteg még!

LÉANDRE:

Már tulontul is az. Pihenjen már. Hiszen
Maholnap, így ha él, csak bőr és csont leszen.

DANDIN:

Pihenni? Engemet nevelsz? Mi? Hogy henyéljek?
A birák, azt hiszed, csupán hasuknak élnek?
Bandában nők után járnak, sereg ficsur,
Gondjuk este a bál, nappal a kártya, zsur?
Mondhatják, - nem telik könnyen az én zsebem sem.
Minden cafrangod egy itélettel kerestem.
Szégyenled, hogy apád biró, talárt visel?
Előkelősködöl? Erény barátja, hej,
Nézd meg szobánk falán egyszer az őseinket,
A Dandin-ok sorát. Mind-mind talárt viseltek;
Volt eszük. Végy papirt s vesd össze, mit keres
Ajándékokban egy biró s egy főnemes.
Mi egy biró mellett akár egy márki? Várd ki
Ujév napját, megint egész csapat fog állni
Feltürt gallérral itt a zsufolt udvaron,
A legszebb diszbe mind, nem is kell mondanom!
Ugy fujják körmüket, vacognak és topognak
A tüzhelyem felé, - hol nyársaim forognak.
Biz' igy bánunk velük. Nem hat a példa rád?
Hát erre oktatott megboldogult anyád?
Hacsak rágondolok, sirnom kell, mint a zápor,
El nem maradt szegény egyetlen tárgyalásról,
Ég tudta csak, hogy ott mit is kereshetett,
Mert számbavette ő minden lépésemet.
A vendéglőben is felvett egy kézi kendőt,
Szegény Babette haza üres kézzel sosem jött.
Tekintélyt igy szerez a jó család. Igy ám.
Szamár vagy, az maradsz.

LÉANDRE:

Csak bizza rám, apám.

(Petit Jeanhoz) Vigyétek az urat azonnal be a házba,
Tegyétek ágyba és hogy léghuzat se bántsa
Jól zárjatok reá ajtót és ablakot.

PETIT JEAN:

Zubbonyt és ápolót, azt még nem hozatott?

DANDIN:

Csak ugy aludni küldsz? Milyen paragrafus van
És végzés arra, hogy meddig s miképp aludjam?

LÉANDRE:

Fellebbezhetetlen, apám: aludni kell.

DANDIN:

Ha megpukkadtok is, akkor sem alszom el.
De - vis major - megyek.

LÉANDRE:

Jó; senki sem haragszik.
(Petit Jeanhoz) Vigyázzatok nagyon. Te, Intimé, maradj itt.

ÖTÖDIK JELENET

Léandre, Intimé.

LÉANDRE:

Négyszemközt akarok szót váltani veled.

INTIMÉ:

Önt is őrizni kell?

LÉANDRE:

Rám férhet, ugy lehet.
Hol kezdjem? Őrület kerülget, mint apámat.

INTIMÉ:

Jaj! Csak nem lesz biró?

LÉANDRE (Izabella lakására mutat):

Hagyd. Ismered e házat.
Ott fészkel a bajom.

INTIMÉ:

Értem. A szerelem
Gyötri. Elég korán. Nincs még a nap se fenn.
Hüm. Hát róla beszél, a szép szomszéd leányról.
Szép lány. Erényes is. Hallhatta tőlem százszor.
De azt is, hogy szegény: nem igen örököl,
Mert apja, Chicanneau minden pénzt elpöröl.
Kit nem jelent fel ez? Ha élteti a kórság,
Törvényben áll vele maholnap már az ország.
Ide költözködött birájához közel:
Egyik folyvást itél, másik panaszt emel.
Nem ismernék reá, ha esküvő előtt még
Nem perli a papot, a jegyzőt és a vőjét.

LÉANDRE:

Azt én is jól tudom. De mégsem élhetek
A lány nélkül...
INTIMÉ:

Nagy ügy! Hát akkor kérje meg!
Épp csak szólnia kell. Mi volna még baj ebben?

LÉANDRE:

Oly gyorsan mégse megy, mint a te nagy fejedben.
Apja vadóc; be sem bocsát, ha csak nem egy
Idézéssel, vagy egy árveréssel megyek.
A lányt sem láthatom. Izabellám, szegényem
Szó nélkül, rejtve él, vár, házi börtönében,
Amig legszebb kora sóhajban, vagyona
Pörben s szerelme im füstben uszik tova.
Ha hagyják, az öreg tönkre viszi egészen.
Nem tudsz valami jobb lelket a törvényszéken,
Ki megindul, segit a szenvedő baján,
Ha jól megpénzelik...

INTIMÉ:

Hát abban nincs hiány!

LÉANDRE:

Tudsz hát?

INTIMÉ:

Hej, jó uram, csak élne jó atyám még.
Segitségére már tudom, hogy kit ajálnék.
Ő volt a férfi ám a gáton, ha napi
Dijért idézni ment, vagy végrehajtani. [*]
Megállitotta ő a herceg hintaját is,
Lefoglalja, ha kell a herceget magát is.
Hej, husszal is fölért, ha megsuhant - a bot.
Mert persze pénzben is huszszor többet kapott.
Apám fia vagyok. Halljam, miről is van szó.
Elvégzem.

LÉANDRE:

Te?

INTIMÉ:

Akár a legjobb végrehajtó.

LÉANDRE:

Hamis végzést viszel az apának -

INTIMÉ:

Hohó!

LÉANDRE:

S átadsz egy levelet a lányának.

INTIMÉ:

No, jó!
Konyitok mind a két mesterséghez.

LÉANDRE:

A többit
Másutt beszélem el. Hallod? Épp apja jő itt.

HATODIK JELENET

Chicanneau, Petit Jean.

CHICANNEAU (szolgájához, miközben föl- s alájár):

Rögtön jövök, La Brie. Mindenre jól ügyelj.
Lélek se ki, se be, de semmikép se fel.
Ezt a levelet itt adasd postára Maine-be.
Három házinyulért a nyulakolba menj be.
Ügyészemhez viszed még máma délelőtt.
Ha irnoka keres, kináld meg borral őt.
S add át persze neki e nagy iratcsomókat,
Mi van még? Meglehet, egy ember is kopogtat,
Magas, sovány, az a rendes tanu, tudod,
Ki meg-megesküszik, ha nem megy a dolog...
Várjon. Négy óra mult. Félek, hogy nem lesz otthon
Az elnök ur. Gyerünk. Tán nem késő kopognom.

PETIT JEAN (kinyitja félig az ajtót):

Ki az?

CHICANNEAU:

Itthon az ur?

PETIT JEAN (becsapja az ajtót):

Nincs.

CHICANNEAU (kopogtat):

Hát helyettese,
A titkár ur? Mikor fogad felet?

PETIT JEAN (kinyitja és becsapja az ajtót):

Sose.

CHICANNEAU (kopog):

S a kapus ur?

PETIT JEAN:

Az én volnék.

CHICANNEAU:

Nem inna kérem
Egészségemre egy pohár...

PETIT JEAN (elveszi a pénzt):

Sokáig éljen!

(Becsapja az ajtót.)

Jöjjön holnap megint.

CHICANNEAU:

A pénzem vissza, hé!
Hogy züllik a világ, hogy süllyed lefelé!
A régi szép idők! Mi baj volt a perekkel?
Tallérért, nyolc-tizért tucatnyit nyert az ember.
Az volt a jó világ. De hajh azóta! Most
Egész vagyon kevés megnyerni egy kapust.
De nagysietve épp, ha jól látom, amott ő
Tart erre szaporán, nemes De Pimbesche grófnő.

HETEDIK JELENET

Chicanneau, a grófné.

CHICANNEAU:

Az ajtó zárva van, grófné.

GRÓFNÉ:

Igen? Nahát,
Bizza szolgáira az ember csak magát!
Téboly! Beszélhetek: korábban keljenek fel,
Nekem kell keltenem a házat minden reggel.

CHICANNEAU:

Letagadja magát, én szentül azt hiszem.

GRÓFNÉ:

Én is két napja már hiába keresem.

CHICANNEAU:

Ellenfelem erős, okom van félni tőle.

GRÓFNÉ:

Ugy elbántak velem, hogy más sosem pörölne.

CHICANNEAU:

Ámbár, a jog velem.

GRÓFNÉ:

Ilyen itéletet!
CHICANNEAU:

Hallgasson csak ide s maga itélje meg.
GRÓFNÉ:

Kérem, gyalázat az, mit vélem elkövettek.

CHICANNEAU:

Alapja semmiség.

GRÓFNÉ:

Ahogy hát mondtam önnek...

CHICANNEAU:

Im a tényálladék. Tiz, vagy husz éve már
Birtoklott rétemen átment egy fi-szamár.
Beleheveredett! Biz kár, de milyen kár ért.
Nyujtottam is panaszt rögtön a kárpótlásért.
Csacsi zárlat alá! A szakértő kiszállt,
Két jó marok füre becsülte föl a kárt.
Végül, egyévre rá, itélet. A kereslet
Elutasittatik. Panaszló fellebezhet.
Fellebbezek. De mig a vizsgálat folyik,
Figyelje, asszonyom a jog fortélyait,
Ügyészem, Drolichon, ki érti jól a dörgést,
Szerez, - pénz is beszél - semmitőszéki döntést
S nyerve az ügy. Na de? Nem gondolhatja el:
Félnek még ez se sok: ellenvetést emel!
S rá uj eset esik: a tárgyalások közben
Fentirt mezőre fél csibéje is beröppen!
Becslő rendeltetik: jelentésbe vegye,
Mily értékü füvet nyel egy csibe begye.
Csatoljuk. Ám biránk megint mindent beállit,
Eljárást rendel el, ujabb bizonyitásit
Ötvenhat április öt- vagy hatodikával.
Vagyunk, ahol előbb. Tollam hát ujra szárnyal.
Marasztok, tagadok, panaszlok, felelek,
Makacslok, vallatok, kifogást emelek,
Intek, betekintek, el- aztán szembenállok,
Átruházok s megint ne-, alle- s reagálok,
Jegyzőkönyvet veszek, más adatot adok,
Királyi szót nyerek, meg is hallgattatok,
Kapok végzést, tizet, halasztást tizennégyet,
Százhúsz felszólitást. De végül is - itélet!
Elveszitem a pert. De a költség, szerény
Öt usque hatezer frank, az mind az enyém.
Ezt hivják jognak, ezt! Ezt érdemeltem én meg?
Csaknem husz év után! De van még menedék egy:
A pörfelvétel, az! Az megmarad nekem.
Nincs veszve semmisem. De, ahogy nézdelem,
Per, szinte...?

GRÓFNÉ:

Istenem...

CHICANNEAU:

Felgyujtok minden aktát!
GRÓFNÉ:

Én...

CHICANNEAU:

Két marék füért hatezret! Jól kiszabták!

GRÓFNÉ:

Már-már kifogytam épp minden pörből, talán
Ha négy, vagy öt maradt, az is kicsiny, sovány:
A férjem ellen egy, apám ellen a másik
S fiaim ellen, ah... mert családanya áll itt,
Midőn itéletet hozattak, nem tudom
Minő áron, minő ravasz, gyanús uton,
Hogy élelmet, lakást: mindent, mi kell e földön,
Mig élek megkapok, - de nem lehet pörölnöm.

CHICANNEAU:

Pörölni?

GRÓFNÉ:

Nem szabad!

CHICANNEAU:

Iszonyu, csakugyan.
Szóhoz se juthatok.

GRÓFNÉ:

Hát még én, jó uram!
CHICANNEAU:

Megkötni a kezét egy ily hölgynek! De mondja,
Az ellátás elég? Nincs most igy semmi gondja?

GRÓFNÉ:

Panaszra nincs okom. Méltóan, jól megélek.
De per nélkül, uram, hát élet ugy az élet?

CHICANNEAU:

Pokol. Azzá teszi, teheti bárki azzal,
Hogy csak belénk köt és nem élhetünk panasszal.
Régen pörösködik?

GRÓFNÉ:

Hát, hadd gondolkozom;
Ugy harminc éve tán.

CHICHANNEAU:

Nem is sok.

GRÓFNÉ:

Nem bizony.

CHICANNEAU:

Arca fiatalos. Szabad tudnom, hány éves?

GRÓFNÉ:

Oh... ugy hatvan körül.

CHICANNEAU:

Szép. A pörösködéshez
Legszebb kor.

GRÓFNÉ:

Bizza rám! Nincs vége. Az egész,
Vagy semmi kell nekem, bár ingem odavész.

CHICANNEAU:

Megmondom, asszonyom, helyében mit csinálnék.

GRÓFNÉ:

Mondja; minden szavát hiszem, akár apámét.

CHICANNEAU:

Bemennék egyenest a biróhoz.

GRÓFNÉ:

Igen.

CHICANNEAU:

Térdre vetném magam.

GRÓFNÉ:

Igen, igen, vetem.
Ugy lesz jó, ugy teszek.

CHICANNEAU:

Hallgassa meg, mit mondok.

GRÓFNÉ:

Igen. Látszik, kegyed jól érti itt a dolgot.

CHICANNEAU:

Parancsolt, asszonyom?

GRÓFNÉ:

Igen.

CHICANNEAU:

Tehát megyek
Be a biróhoz és...

GRÓFNÉ:

Milyen jó is kegyed!
CHICANNEAU:

Ha folyton megszakit, ne várjon szót se tőlem.

GRÓFNÉ:

Milyen hálás vagyok. Dalolnék örömömben!

CHICANNEAU:

A biróhoz megyek...

GRÓFNÉ:

Igen.

CHICANNEAU:

Csend sose lesz?
S azt mondom, hogy...

GRÓFNÉ:

Igen...

CHICANNEAU:

Igen lekötelez...

GRÓFNÉ:

Kötelez? Azt soha; nem engedem.

CHICANNEAU:

De kérem.

GRÓFNÉ:

Nem köt le senki sem.

CHICANNEAU:

Mi jár megint eszében!

GRÓFNÉ:

Soha!

CHICANNEAU:

Nem tudja még, hogy hova lyukadok.

GRÓFNÉ:

Uram, panaszt teszek; mégis sok, ami sok.

CHICANNEAU:

De...

GRÓFNÉ:

De lekötni? Nem. Kötözni? Nem, nem és nem.

CHICANNEAU:

Na, asszonynak ha már bolondság van fejében...

GRÓFNÉ:

Bolond maga!

CHICANNEAU:

Na, de...

GRÓFNÉ:

Megkötni? És miért?

CHICANNEAU:

Hölgyem...

GRÓFNÉ:

Csak ne olyan bizalmasan, no nézd!

CHICANNEAU:

De grófné...

GRÓFNÉ:

A paraszt! És még ő adna váltig
Tanácsot!

CHICANNEAU:

Asszonyom!

GRÓFNÉ:

Egy kereke hiányzik!

CHICANNEAU:

Ne tovább!

GRÓFNÉ:

Malacok mellé való, falun!

CHICANNEAU:

Elég!

GRÓFNÉ:

Az ostoba!

CHICANNEAU:

Hogy erre nincs tanum!

VIII. JELENET

Petit Jean, Grófné, Chicanneau

PETIT JEAN:

Mi ez a kapunál? Micsoda zsinat az? Haj,
Nem mennének odébb ezzel a zivatarral?

CHICANNEAU:

Kérem, ő a tanu...

GRÓFNÉ:

Hogy az ur ostoba.

CHICANNEAU:

Kérem, hallotta ezt? Ne feledje soha.

PETIT JEAN (a grófnéhoz):

Nem lett volna szabad használni ilyen szókat.

GRÓFNÉ:

Igazán? És mikor ő mondja hogy: bolond vagy?!

PETIT JEAN (Chicanneauhoz):

Bolond? Mért sérti igy? Nem járt el helyesen.

CHICANNEAU:

Tanácsot adtam.

PETIT JEAN:

Ugy?

GRÓFNÉ:

Hogy kötelet, nekem!

PETIT JEAN:

No de ilyet!

CHICANNEAU:

Miért nem hallgat meg egészen?

PETIT JEAN:

Asszonyom...

GRÓFNÉ:

Ki? Mi? Én? Türjem, hogy egyre sértsen?

CHICANNEAU:

Ne bőgjön!
PETIT JEAN:

Csend legyen!

GRÓFNÉ:

Szemtelen!

PETIT JEAN:

Nenene!

CHICANNEAU:

Pörölni, azt se mer!

GRÓFNÉ:

Mit ütöd te bele
Az orrodat, zsivány? Ki kérdezett, haramja,
Tolvaj, bitang, csaló -
CHICANNEAU:

Csak rajta, rajta, rajta!
Rendőr! Rendőr! Biró!

GRÓFNÉ:

Rendőrt, csendőrt! Hahó!

PETIT JEAN:

Vádlott, vádló, biró - mind kötözni való

(Folyt. köv.)

Fordította: Illyés Gyula

 

[*] Az előkelőbb házaknál a kapusok svájciak voltak.)

[*] Célzás arra, hogy a színházi kapusok sok színházi látogatót becsempésztek.

[*] Az eredetiben «Ses rides sur son front gravoient tous ses exploits», Corneille Cid-jének paródiája («Ses rides sur son front ont gravé ses esploits»). Igy gondoltam hozzávetőlegesen megoldani, másutt is.