Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · Racine: Pereskedők
Ki pénteken nevet, vasárnap sír is az!
Gazdám, ez a biró, egy éve ép, üzentet
- Mert amiens-i vagyok - oszt svájcinak [*] teszen meg.
Normandiában is megállom a sarat,
Nem estem fejre épp, hát csak csufoljanak.
Igaz: picard vagyok, jó szentes szivvel-kézzel;
Beszélek gyalog is lóhátról, hogy ha épp kell.
Nagy és «magas» urak emelnek kalapot
S kezdik: portás uram, - mint öklöm oly nagyok!
De pénz nélkül a rang kórság csak; aki ingyen
Bemegy, nekem fizet, akár a játékszinben. [*]
Zöröghetsz, fejtetőd nekem emelheted,
Az ajtó nem nyilik, mig jól meg nem kened.
Zsoldosnak jár a zsold, potyára ő se harcol.
Meg hát az urnak is juttatnom kell a sarcból:
Néha leszámolunk. Az én gondom: legyen
A háznál gyertya és széna bőségesen.
Bevág a számadás. Ha éppen úgy akarnák,
Tellnék még ráadás: hogy én vegyem a szalmát.
Nagy kár: az ur csupán hivatalának él;
Hajnaltól alkonyig itél, itél, itél,
Már egymagában is. Ha adhatunk szavára,
Étlen-szomjan kerül jóegynéhányszor ágyba.
Már mondtam is neki: ha meg nem sérteném,
Korábban kél az ur, mint egy béreslegény;
Pedig jól mondik azt: ki lassan jár, tovább ér,
Kell enni, inni is, kár már a vágtatásér'.
Oda se hederit. De issza is levét,
Annyit rohant, hogy itt lötyög már a kerék.
Most már egymásután bennünket is itélget,
Papként folyvást motyog, minden deák igéket,
A ménkü érti, mit. És megköti magát:
Ágyban se rakja le a süveget s talárt.
Később kukorékolt minap is a kakassa,
Elég, szegény fejét hogy rögvest elcsapassa,
Mert vád szerint akad ügyfél olyan hamis,
Ki megken egy ilyen jámbor madarat is.
Ám ép ezóta már gazdám hiába zsörtöl,
Fia egy pisszt se tür itéletről, pörökről.
Őrizzük éberen reggeltől-estelig,
Máskép máris szalad s menten itélkezik.
Mert szökni fürge ám, milyen ravasz, nagy Isten!
Aludnom sem lehet. Időm egy percnyi sincsen.
Hajaj! De fekszem is (Ásit.) A pillám már konyul.
Vigyázzon rá az ég! (Az aktákra.) Ez jó lesz vánkosul.
Rám fér bizuccse már. Sérelmet, kárt ki szenved,
Ha az utcakövön szundít az ember egyet?
Aludjunk. (A földre fekszik.)
Beléd? (Félre.) Máris beh félt attól, hogy meghülök!
Megőrzöm igy is őt, hallom jól, hogy' dühöng.
Mert torka van neki. Ördögnek sem különb.
Aludni volna jó. «Nyujts hát be folyamodványt
Hogyan s miért akarsz» - szólt ünnepélyesen.
Ha szóba ejtem is, csukódik már szemem.
Jójcakát.
Ha... De mi zaj megint ottfenn, ha nem csalódom.
Az őrség épp mulaszt, az isten is segit,
Helyezzük önmagunk ez egyszer mindenestül
Szabadlábra, hamar, az ablakon keresztül.
Leugrom.
Mért kelt fel ily korán, apám, hová rohan
Éjjelnek éjjelén?
Keresletek, perek akkora halmaza,
Hogy három hónapig nem is megyek haza.
Van itthon konyha jó, van paplana puha.
Adjon azokra már, kik csak javát szeretnék
S egészsége miatt...
Maholnap, így ha él, csak bőr és csont leszen.
A birák, azt hiszed, csupán hasuknak élnek?
Bandában nők után járnak, sereg ficsur,
Gondjuk este a bál, nappal a kártya, zsur?
Mondhatják, - nem telik könnyen az én zsebem sem.
Minden cafrangod egy itélettel kerestem.
Szégyenled, hogy apád biró, talárt visel?
Előkelősködöl? Erény barátja, hej,
Nézd meg szobánk falán egyszer az őseinket,
A Dandin-ok sorát. Mind-mind talárt viseltek;
Volt eszük. Végy papirt s vesd össze, mit keres
Ajándékokban egy biró s egy főnemes.
Mi egy biró mellett akár egy márki? Várd ki
Ujév napját, megint egész csapat fog állni
Feltürt gallérral itt a zsufolt udvaron,
A legszebb diszbe mind, nem is kell mondanom!
Ugy fujják körmüket, vacognak és topognak
A tüzhelyem felé, - hol nyársaim forognak.
Biz' igy bánunk velük. Nem hat a példa rád?
Hát erre oktatott megboldogult anyád?
Hacsak rágondolok, sirnom kell, mint a zápor,
El nem maradt szegény egyetlen tárgyalásról,
Ég tudta csak, hogy ott mit is kereshetett,
Mert számbavette ő minden lépésemet.
A vendéglőben is felvett egy kézi kendőt,
Szegény Babette haza üres kézzel sosem jött.
Tekintélyt igy szerez a jó család. Igy ám.
Szamár vagy, az maradsz.
Tegyétek ágyba és hogy léghuzat se bántsa
Jól zárjatok reá ajtót és ablakot.
És végzés arra, hogy meddig s miképp aludjam?
De - vis major - megyek.
(Petit Jeanhoz) Vigyázzatok nagyon. Te, Intimé, maradj itt.
Hol kezdjem? Őrület kerülget, mint apámat.
Ott fészkel a bajom.
Gyötri. Elég korán. Nincs még a nap se fenn.
Hüm. Hát róla beszél, a szép szomszéd leányról.
Szép lány. Erényes is. Hallhatta tőlem százszor.
De azt is, hogy szegény: nem igen örököl,
Mert apja, Chicanneau minden pénzt elpöröl.
Kit nem jelent fel ez? Ha élteti a kórság,
Törvényben áll vele maholnap már az ország.
Ide költözködött birájához közel:
Egyik folyvást itél, másik panaszt emel.
Nem ismernék reá, ha esküvő előtt még
Nem perli a papot, a jegyzőt és a vőjét.
A lány nélkül...
INTIMÉ:
Épp csak szólnia kell. Mi volna még baj ebben?
Apja vadóc; be sem bocsát, ha csak nem egy
Idézéssel, vagy egy árveréssel megyek.
A lányt sem láthatom. Izabellám, szegényem
Szó nélkül, rejtve él, vár, házi börtönében,
Amig legszebb kora sóhajban, vagyona
Pörben s szerelme im füstben uszik tova.
Ha hagyják, az öreg tönkre viszi egészen.
Nem tudsz valami jobb lelket a törvényszéken,
Ki megindul, segit a szenvedő baján,
Ha jól megpénzelik...
Segitségére már tudom, hogy kit ajálnék.
Ő volt a férfi ám a gáton, ha napi
Dijért idézni ment, vagy végrehajtani. [*]
Megállitotta ő a herceg hintaját is,
Lefoglalja, ha kell a herceget magát is.
Hej, husszal is fölért, ha megsuhant - a bot.
Mert persze pénzben is huszszor többet kapott.
Apám fia vagyok. Halljam, miről is van szó.
Elvégzem.
Konyitok mind a két mesterséghez.
A többit
Másutt beszélem el. Hallod? Épp apja jő itt.
Lélek se ki, se be, de semmikép se fel.
Ezt a levelet itt adasd postára Maine-be.
Három házinyulért a nyulakolba menj be.
Ügyészemhez viszed még máma délelőtt.
Ha irnoka keres, kináld meg borral őt.
S add át persze neki e nagy iratcsomókat,
Mi van még? Meglehet, egy ember is kopogtat,
Magas, sovány, az a rendes tanu, tudod,
Ki meg-megesküszik, ha nem megy a dolog...
Várjon. Négy óra mult. Félek, hogy nem lesz otthon
Az elnök ur. Gyerünk. Tán nem késő kopognom.
A titkár ur? Mikor fogad felet?
Egészségemre egy pohár...
Hogy züllik a világ, hogy süllyed lefelé!
A régi szép idők! Mi baj volt a perekkel?
Tallérért, nyolc-tizért tucatnyit nyert az ember.
Az volt a jó világ. De hajh azóta! Most
Egész vagyon kevés megnyerni egy kapust.
De nagysietve épp, ha jól látom, amott ő
Tart erre szaporán, nemes De Pimbesche grófnő.
Bizza szolgáira az ember csak magát!
Téboly! Beszélhetek: korábban keljenek fel,
Nekem kell keltenem a házat minden reggel.
CHICANNEAU:
GRÓFNÉ:
Birtoklott rétemen átment egy fi-szamár.
Beleheveredett! Biz kár, de milyen kár ért.
Nyujtottam is panaszt rögtön a kárpótlásért.
Csacsi zárlat alá! A szakértő kiszállt,
Két jó marok füre becsülte föl a kárt.
Végül, egyévre rá, itélet. A kereslet
Elutasittatik. Panaszló fellebezhet.
Fellebbezek. De mig a vizsgálat folyik,
Figyelje, asszonyom a jog fortélyait,
Ügyészem, Drolichon, ki érti jól a dörgést,
Szerez, - pénz is beszél - semmitőszéki döntést
S nyerve az ügy. Na de? Nem gondolhatja el:
Félnek még ez se sok: ellenvetést emel!
S rá uj eset esik: a tárgyalások közben
Fentirt mezőre fél csibéje is beröppen!
Becslő rendeltetik: jelentésbe vegye,
Mily értékü füvet nyel egy csibe begye.
Csatoljuk. Ám biránk megint mindent beállit,
Eljárást rendel el, ujabb bizonyitásit
Ötvenhat április öt- vagy hatodikával.
Vagyunk, ahol előbb. Tollam hát ujra szárnyal.
Marasztok, tagadok, panaszlok, felelek,
Makacslok, vallatok, kifogást emelek,
Intek, betekintek, el- aztán szembenállok,
Átruházok s megint ne-, alle- s reagálok,
Jegyzőkönyvet veszek, más adatot adok,
Királyi szót nyerek, meg is hallgattatok,
Kapok végzést, tizet, halasztást tizennégyet,
Százhúsz felszólitást. De végül is - itélet!
Elveszitem a pert. De a költség, szerény
Öt usque hatezer frank, az mind az enyém.
Ezt hivják jognak, ezt! Ezt érdemeltem én meg?
Csaknem husz év után! De van még menedék egy:
A pörfelvétel, az! Az megmarad nekem.
Nincs veszve semmisem. De, ahogy nézdelem,
Per, szinte...?
GRÓFNÉ:
Ha négy, vagy öt maradt, az is kicsiny, sovány:
A férjem ellen egy, apám ellen a másik
S fiaim ellen, ah... mert családanya áll itt,
Midőn itéletet hozattak, nem tudom
Minő áron, minő ravasz, gyanús uton,
Hogy élelmet, lakást: mindent, mi kell e földön,
Mig élek megkapok, - de nem lehet pörölnöm.
Szóhoz se juthatok.
CHICANNEAU:
Az ellátás elég? Nincs most igy semmi gondja?
De per nélkül, uram, hát élet ugy az élet?
Hogy csak belénk köt és nem élhetünk panasszal.
Régen pörösködik?
Ugy harminc éve tán.
Legszebb kor.
Vagy semmi kell nekem, bár ingem odavész.
Ugy lesz jó, ugy teszek.
Be a biróhoz és...
CHICANNEAU:
S azt mondom, hogy...
Tanácsot!
Nem mennének odébb ezzel a zivatarral?
PETIT JEAN:
Az orrodat, zsivány? Ki kérdezett, haramja,
Tolvaj, bitang, csaló -
CHICANNEAU:
Rendőr! Rendőr! Biró!
[*]
[*]
[*]