Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 3. szám
sejteni csak, a déli nap hol lebeg:
hályogosan meg-megvilágul az ég,
mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.
tanít dalra már engem is magyarul.
Morog a tó, hab-fogait felfedi,
a dühödt szél visszafelé tereli.
úgy tagolja az ősz konok ritmusát.
Arra lépek, meg-megállva s hirtelen
nekifutva, mikor nem is tervezem.
s felcsap ujra, lecsap ujra, irja már
az ős baj lázvonalát a láthatár
sötétszürke táblájára a madár.